Második esély [Jaywon] BEFEJEZETT

Második fejezet: Jungwon

Jay szemszög:

Belépek a kapott személy házába, aminek pontos adatait utólag kaptam meg. Az előszobából két ajtó nyílik. A bal oldalit kitárom, így egy konyhával egybeépített étkezőben találom magam. Ajh, unalmas. Inkább a másik helyiségbe vonulok, mely ezúttal egy kisebb nappali. Az eddig látottakból le tudom szűrni, hogy egy kissé szegényes családdal van dolgom. Nos, ez nem lesz túl jó időszak. Gazdag család tagja vagyok, s mivel szinte mindig Jungwon közelében kell lennem, így muszáj leszek alkalmazkodni. 

Itt is benyitok egy falapon. Orromat egyből megcsapja az erős piaszag, mely a szobát lengi körbe. Az ágyban egy középkorú férfi fekszik. Hát, legalább nem a páciensem az alkoholista. Az éjjeliszekrényen bontatlan óvszerek hevernek, míg egy-két használt a földre van dobva. Ennek a Jungwonnak a szülei elég aktív nemi életet élhetnek. 

Fülemet megcsapja a szomszéd szobából hallatszódó ébresztő hangja, így egyből arra indulok. Oda beérve egy szemét dörzsölő, fekete hajú srácot találok. Tökéletesen egyezik a két órával ezelőtt kapott képen lévő fiúval. Yang Jungwon, aki még csak nem is tudja, hogy innentől minden léptét figyelni fogják. Jungwon fáradtan nyöszörögve kel, vagyis inkább esik ki az ágyból, mert belegabalyodott takarójába. 

Míg a kissrác elmegy zuhanyozni, én átkutatom a szobát. Az éjjeliszekrény fiókjában találok egy szikekészletet, amit megfogok, s a szekrény tetejére teszem teljesen hátracsúsztatva. Vagdossa magát. Nem meglepő, sok depressziós csinálja. Ez a helyiség egyébként meglepetten rendezett a többihez képest, és valamivel otthonosabb is. Az íróasztalán lévő füzetek egyikébe belelapozok. Kőkemény töri, de elég sok lapon, vagy a lap sarkába ugyan az a nő van rajzolva. Hm. Talán a titkos szerelme lenne? 

Jungwon elkészül, én pedig egészen az iskolájáig követem. Bemegy a tanterembe, ahol két srácot is magához ölel. Vannak barátai, tehát nincs egyedül. Így talán könnyebb lesz a helyzet, mint gondoltam. A barátok nagy erőt tudnak adni. 

Valaki megfogja a vállam, így meglepődve fordulok meg. Most nem vagyok látható, így senki nem tud hozzám érni. Megilletődök a rég nem látott ismerős láttán, aki hozzám hasonlóan élet és halál között van. 
- Soobin! - lepődök meg, miközben Ő szélesen mosolyog rám. Átölel, ami nagyon jól esik ennyi idő után. Ő körülbelül másfél éve kapott új esélyt. Öngyilkosságot akart elkövetni, de a szülei megmentették. Jelenleg ő is kómában van egy kórházban.

Persze nem ez az egyetlen bűne. Drogozott régen egy rossz társaság miatt. Hát, még mindig jobb, mint amit én tettem. Az első ügyét elrontotta, mert nem vette komolyan a helyzetet. Ezután engem kértek meg arra, hogy beszélgessek el vele. A legtöbben ott rontják el, hogy az első ügyüket nem veszik komolyan. Egyszerűen túl könnyűnek hiszik a helyzetet, pedig ez egyáltalán nincs így. 

Egy olyan embert, aki elhatározta, hogy véget vet az életének, nagyon nehéz kihúzni a sötétségből. Én mindig komolyan vettem a feladataimat, de Mia még így is meghalt. Ez nem egy olyan dolog, ami könnyen megy. Az emberek problémái nem oldódnak meg egy csettintésre. Soobin második ügye szintén a fővárosban vette kezdetét, így azóta semmit nem hallottam róla. 
- Még a második eseteddel vagy elfoglalva, vagy a harmadikkal? - érdeklődök, hiszen ez az első, amire kíváncsi vagyok. 
- Mindkettővel - sóhajt fel Soobin, mire kap tőlem némi értetlen pillantást. 

Társam a terem egyik végébe mutat egy rózsaszín hajú srácra, amit csak értetlenül figyelek. Tehát ő a páciense. Melyik is? 
- Ő Choi Yeonjun, a második betegem. Elég sokszor mutatkoztam mellette, mert úgy láttam, hogy jó hatással vagyok rá. Belémszeretett, amit viszonoztam is. Szép lassan elfelejtette a múlt sérelmeit, így a küldetésemet lezárták. Csak te is tudod, hogy amíg vissza nem térek az életbe, addig nem jelenhetek meg újra a régi páciensnél. Így nyom nélkül tűntem el, amit Yeonjun nem tudott kezelni, így újra öngyilkos hajlamai lettek. Az ügyet pedig újra megkaptam, de nem hajlandó szóba állni velem, mert utál. Emiatt nem is jelenek meg mellette ha tehetem - magyarázza el a történteket. Oké, ilyen sztorit sem hallottam még. Ránézek a Jungwon melletti srácra, s kissé elfintorodok. 
- Te, Soobin! - szólítom meg barátom, majd a srác felé bökök. - Annál a fiúnál miért van egy horrorbaba?