Hatodik fejezet: Baba

337 51 3
                                    

Jay szemszög: 

Jungwon és a többiek nagyban beszélgetnek, amikor befut Jake. Sunoot látványosan kirázza a hideg, s automatikusan összehúzza magát. Hm? Most meg mi történt? Nem is vagyok közel hozzá, ahogy a mellettem ácsorgó Soobin sem. 
- Van egy apró probléma - szólal meg az érkezett. A többiek mind ránéznek, mire ő kiveszi táskájából a horrorbabát. Hoppá, ezt hogy fogja megmagyarázni? 
- Te most komolyan visszamentél? - érdeklődik Heeseung felháborodva. 

Komolyan kinézi bármelyikükből is, hogy önként visszamegy abba a kastélyba, mellesleg egyedül? Én csak két napja ismerem ezt a társaságot, és tudom, hogy nem mennének vissza csak úgy. 
- Nem! - védi meg magát Jake. - Reggel vettem észre, hogy a táskámban van! Értitek? Ti is láttátok, hogy kitettem!
- Istenem - sóhajt fel Jungwon. Helyéről feláll, hogy kinyithassa a mellette lévő ablakot. A babát kézbe véve dobja ki az utcára, majd visszacsukja a nyílászárót. 
- Pisilnem kell! - hajtja le fejét Sunoo. 

A tegnapi rosszulléte után csodálom, hogy egyáltalán iskolába jött. Én biztos nem tettem volna meg a helyébe. 
- Menj - von vállat Jake, miközben kiszed egy füzetet a táskájából. Sunoo azonnal rákapja a tekintetét, s egyszerre tűnik ijedtnek és mérgesnek. 
- Kísérjetek el! Biztos, hogy nem megyek ki egyedül! Múltkor is magától folyt a csap! Magától! - Mi? Én erről nem is tudok. A csapok nem nyílnak ki csak úgy. 

A kis csapat kivonul a teremből, de nem követem őket. Jungwonnak is kell a személyes tér, és nem fogom azt figyelni ahogy ürít vagy fürdik. Persze ha rossz lelki állapota van, akkor szemmel kell tartanom, de szerintem most elég stabil időszaka van. Persze csak a paranormális dolgokat leszámítva. 
- Tudsz valamit arról, hogy Jungwon mi miatt akar öngyilkos lenni? - érdeklődök, hiszen Soobin régebb óta ismeri. Yeonjun miatt volt ideje megfigyelni. 
- Fogalmam sincs, mert sose tűnt depressziósnak - magyarázza. 

Igaz is. Amióta itt vagyok, még nem láttam bánatosnak a kis törpét. Az iskolában boldognak tűnik, otthon meg tegnap nem is volt csak aludni. Kíváncsi leszek a ma délutáni programjára. Kissé reménykedek abban, hogy otthon tölti az idejét, és megfigyelhetem az ottani viselkedését.
- A családjáról mit tudsz? - faggatózok tovább, de valami megzavar ebben. 

Jake táskáját ismét kinyitja a múltkori kéz, mire bökdösni kezdem Soobint. Rámutatok a gonosz lélek látható kezére, mely a horrorbabát újra elrejti. Miért kell itt lenni a babának? Egyáltalán miért van itt? Követné Jakeyt? Mi okból? 
- Ó, egy gonosz lélek! - lepődik meg Soobin, majd teljesen izgatottá válik. Beavatom őt a történtekbe, mit sem törődve azzal, hogy ezt a gonosz lélek is hallja. 

Soobin látszólag mindent megért, így nem kell semmit sem elismételnem. Szerencsém van vele, mert az ilyen iskolás napokon biztos, hogy halálra unnám magam. 
- Nem hiszem, hogy agresszív lenne - szólal meg beszámolóm után barátom. Érdeklődve nézek rá, várva arra, hogy folytassa mondandóját. - Itt van Jake mellett, így arra következtetek, hogy követi Őt. Ennek az okát ne kérdezd, mert fogalmam sincs. Ha mindenképp ártani akarna neki vagy a srácoknak, akkor már rég megtette volna, vagy próbálkozna. Csak a kastélyban volt agresszív, így arra következtetek, hogy távol akarja tartani őket valamitől. Nem akarja, hogy ott legyenek, ezért inkább elijeszti őket. A miértekre meg nem tudom a választ.

Második esély [Jaywon] BEFEJEZETTDonde viven las historias. Descúbrelo ahora