Második esély [Jaywon] BEFEJEZETT

Tizedik fejezet: Zsarolások

Jay szemszög: 

Végre mélyen alszik Jungwon, így ki tudom szedni kezéből a telefont. Komolyan, ez a srác telefonfüggő... Nem tudná legalább este letenni a készüléket? Komolyan úgy kell bealudnia, hogy ez a szar a kezében van? Istenem, ezzel a sráccal vannak gondok. Kéne neki egy pasi, aki leszokatja az ilyen dolgokról. 

Az üzeneteket megnyitva keresem meg azt a számot, aki ma irogatott páciensemnek. Nagyon nem tetszett az a beszélgetés, így jelentősen kezdek aggódni. Feltekerek egészen a beszélgetés tetejéig. Pár sor elolvasva egyből leesik, hogy nem itt kezdődött a megismerkedésük, s nem ez volt a legelső beszélgetésük sem. 

Gyökér ismeretlen:

Feladatom van a számodra

Én:

Jajj, már megint te? Mégis hány telefonszámodat kell még letiltatnom? 

Gyökér ismeretlen:

Ha ennyire fárasztó neked, akkor a legközelebbi letiltásnál Sunoo egyik keze le lesz vágva. 

Én:

Sose fogod befejezni azt, hogy a barátaimmal zsarolsz? Semmi közöd hozzám! Örülj, hogy nem keres még téged a rendőrség!

Gyökér ismeretlen:

Nem jelentenél fel, ahhoz túlságosan is félsz tőlem. Tudod, hogy megbánnád ezt a lépést. De térjünk is a tárgyra. Azt akarom, hogy ejts magadon újabb három vágásnyomot, de ez még nem minden. Vedd el anyád régi cigis dobozát, és vidd be a szobádba. A vágásnyomok után gyújts meg három szál cigit, amit a combodon olts el. Ha nem teszed meg, akkor Jake találkozni fog az egyik fegyveres emberemmel, és ott vér fog folyni. Kérem a szokásos fotót.

Én: 

Úgyis látni fogsz, minek neked a fotó? Tudom, hogy rálátásod van az egész házra a gazdagságod miatt. 

Gyökér ismeretlen:

Csak küld a fotót! 

A képet megnézve borzadok el. Jungwon bal belső combját több heg fedi. A friss vágásnyomokból kiserkenő vér beborít egy területet, de még a földre is cseppen a nedűből. Yang Jungwont egy beteg állat zsarolja. Nem is biztos, hogy depresszióról beszélünk. Mi van, ha csak menekülni akar ez elől az alak elől? Valamit tennem kellesz, hogy azt a rohadékot elűzzem a közeléből. 

Szipogást hallok meg magam mellől, így Jungwonra kapom a tekintetem. Még mindig alszik, de arca szomorúságot sugároz. Ajkát lebiggyesztve hullajtja könnyeit, miközben párnáját szorongatja. Sajnálkozó mosollyal az ajkaimon törlöm le az arcán lévő nedvességet, mire arca kissé kisimul. Rémálom. Az elmúlt éjszakákon is sokat forgolódott, de még egyszer sem fakadt sírva. Hiába nem depressziós, a lelki állapota ettől függetlenül még instabil.

Kezemben hangosan kezd csörögni a telefon, mely Jake nevét mutatja. A készüléket magam mellé ejtem, mivel Jungwon nyitogatni kezdi pilláit. Kábultan tekint a telefonra. Szemöldökráncolva fogadja a hívást, s egyből kihangosítja a telefont. Fejét visszaejti a párnába, szemét pedig lecsukja. 
- Ki vagy? - szólal meg rekedtes hangon. Nagyon aranyos így kócosan és álmosan. 
- Paranormális dolgok történnek körülöttem! - hallom meg a barna hajú kétségbeesett hangját.

Egy pillanatra átfut rajtam az aggodalom, hogy a gonosz lélek bánthatta őt. Bár miért is aggódnék én miatta? Nem ő a páciensem, és még csak a barátom sem. Hajh, túlságosan elpuhultam. 
- Jakey, semmi baj - szólal meg gyengéden Won. - Menjek át? Az megnyugtatna? 
- Nem kell, csak... Nem akarok a némaságban ülni az üres házban - magyarázza meg a hívás okát Jake. Üres? - Már alig várom, hogy anyáék hazaérjenek az üzleti útról. Elegem van ebből a babából! Nem félek tőle, de ki szórakozik velem?! Miért juttassák vissza mindig hozzám? Nem az enyém, csak hülye ésszel hozzányúltam részegen! Mellesleg elmentem fürdeni, és tisztán emlékszek, hogy a telefonomat az íróasztalon hagytam. Erre hol találtam meg zuhanyzás után? Az ágyon! Jungwon-ah, kezdek félni!

Jungwon a hátára fordul, miközben szemét kezdi dörzsölgetni. Jól láthatóan tanácstalan legjobb barátja kirohanását hallva.
- Csak az agyad kreál ilyen dolgokat, Jake. Természetfeletti lények nem léteznek, és átkos babák sem. Még ha lennének is, téged ki tudna bántani? - érdeklődik őszinte mosollyal az ajkain. - Te vagy a világ legcsodálatosabb embere, és biztos vagyok abban, hogy senki nem tudna ártani neked. Senki, aki eléggé éppelméjű. 
- Won - szólítja meg páciensemet Jake, mire hümmögést kap válaszul. - Énekelsz nekem, amíg elalszok? 
- Persze - egyezik bele a kérésbe Jungwon.

Elkezd énekelni egy számomra ismeretlen dalt, melyet biztos, hogy nem hallottam még. Mosolyogva csúszok lejjebb az ágyban, hogy ezúttal hátam ne legyen a falnak döntve. Fejem eléri a párnát, így oldalamra fordulok. Átölelem Jungwont, tudva, hogy ő ezt úgysem érzi. Azt hiszem, még én is pihenhetek egy kicsit a kellemes énekhangot hallgatva.