Második esély [Jaywon] BEFEJEZETT

Harminchatodik fejezet: Kábaság

Jungwon szemszög:

Jiyun a babát is a helyére teszi, nagyon precízen igazgatva meg. A zsebéből elővesz egy öntapadó papírt, mire gyorsan felír valamit, valami két évet makogva. Ezt a cetlit felragassza az üvegre, én pedig Jayért imádkozok. Meg fog menteni. Meg kell tennie annak érdekében, hogy Jia mellette nőhessen fel. Jiyun újra felém sétál, majd ismételten leguggol. A seb alatti részt megnyomja, mely rohadtul fáj, s a vérem is jobban megindul. 

Már érzem a kábaságot, amikor hirtelen feltűnik a polc mellett egy újabb fehér ruhás személy. Kezében egy ugyan olyan üveg van, mely a falapon sorakozik, s ebben is vér van. Az én üvegcsémre kicseréli a kezében lévőt, mindezt úgy, hogy Jiyun semmit sem vesz észre. Túlságosan el van foglalva a vérem áramlásának meggyorsításában. 

Jiyun letép egy darabot a felsőmből, majd a bárdot megfogva megy vissza újra kis székhelyére. A ruhadarabot a falhoz emeli, majd a bárd segítségével rögzíti. Pont ekkor vágódik ki az ajtó, s lép be rajta egy nagyon mérgesnek tűnő Jay, mögötte Hoonnal és jakeyel. Legjobb barátomat meg minek hozták magukkal? Nem kéne egy ilyen ribanc közelében lennie. 
- Már késő, a test az enyém! - nevet fel újra a csaj, s megragadja a mellette lévő vörös löttytől teli üveget. Nagyot kortyol annak tartalmából, majd gyorsan le is zárja a fedelét. - Jungwon perceken belül elgyengül, én meg beköltözhetek a testébe! 

Jay hozzám rohan, s pulcsiját magáról levétve szorítja oda sebemhez. Jake is Sunghoon is idesiet, a gonosz lélek pedig könnyedén tépi darabokra a köteleket. 
- Valójában - szólal meg az új fehér ruhás alak, s még számomra is láthatóbbá válik az alakja. Jiyun ijedten fordul felé, keze pedig jól láthatóan megremeg -, a saját testedbe költözöl vissza, Jiyun, ami már réges-rég el van temetve. A saját véredet ittad meg, amit egy időutazás alkalmával szereztem. Véged van! 
- Nem, nem lehet! Ez nem történhet meg! - kezd járkálni Jiyun idegbeteg módjára, közben a "haját" tépve. Hirtelen áll meg, szemei tágra nyitva egymástól. - Hiszen... Csak ki kell hánynom!

Jiyun az ujjait lenyomja a torkán, mire Kook is megjelenik előtte, s lefogja a kezeit. A másik közvetítő hozzám lépdel. Elveszi Jay pulcsiját, kezét pedig sebemre rakja. Érzek némi fájdalmat, de ez folyamatosan csökken. 
- Jungkook, fogd erősen a lányt! - szólal meg közben. - Még kell neki vagy két perc, mire fogságba esik előző testében. Amúgy meg ma a kanapén alszol! Sunghoon és Jay is az én hatóköröm alá tartozik, jó lenne, ha a kapcsolatunkat nem kevernéd a munkával. Jay megmentette Jungwont, így holnap már a saját testében fog felébredni. Sunghoon pedig Jiyun elpusztításának a kitalálója, több olyan embert is megmentve ezzel, akik a jövőben Jiyun áldozatai lettek volna. Így Hoon, visszaadom neked a testedet és az életedet. 

A közvetítő feláll, mire felkaromra nézek. Beforrt a vágás?! Ezt Ő csinálta? Hogyan? Jiyun hirtelen visít fel, s kap fejéhez. Ordítása még egy percig eltart, mire Hoon teste összeesik. 
- Már nincs benne Jiyun lelke - szólal meg Jungkook. A mellette álló fehér ruhás gonosz lélek barátunkra mutat, végül pedig a testére. Halkan motyog valamit, mire a Jakeyt ölelő Hoon kezd eltűnni.

Rövidesen Sunghoon kinyitja szemeit saját testében. Felül, majd kezét kezdi tanulmányozni. Mozgatja ujjait, s úgy figyeli mindezt, mint egy újszülött a szüleit. 
- Jay, vidd haza Jungwont, és aludj el! Jia miatt gondolom emlékezni akarsz a munkád alatt történtekre - magyarázza a számomra ismeretlen, mire a mellettem ülő bólint. - Rendben. Senki mást nem avathattok be világunkba. Ha ez megtörténne, akkor át kell adnom mind a négyőtöket Jungkooknak. 

A két fehér ruhás egy pillanat alatt tűnik el szemeink elől. Jay feláll, majd engem karjai közé véve emel meg. Tettétől kissé ijedten fonom nyaka köré karjaimat. Jay várakozva néz legjobb barátomra, majd megszólal: 
- Jössz? 
- Megvárom, míg kijátssza magát! - bök Sunghoonra, aki ezúttal a lábujjait mérlegeli. Őt látva felkuncogok. Úgy néz ki, mint egy kisgyerek. 

Jay elindul velem, s végig az ölébe visz. Hiába mondom, hogy tudok járni, egyszerűen nem hallgat rám. A járda kellős közepén hirtelen kezd énekelni, mire boldogan döntöm fejem mellkasának. Szemeim becsukva hallgatom kellemes hangját, hagyva, hogy elnyomjon az álom.