Második esély [Jaywon] BEFEJEZETT

Harminchetedik fejezet: Szülők

OlyAn GonOsz LeSzeK A YeoNBiN kÜlÖnkiAdÁsbAn

Amúgy, lehetséges, hogy napról napra jobban szeretem ezt a könyvet? 

Extra hosszú rész ismét

Na jó, befogtam.

Jay szemszög: 

Megérzem, hogy valaki kezemet simogatja, ám most sokkal jobban érzem, mint az elmúlt két év alatt. Orromba bekúszik a kórházi fertőtlenítőszag is. Reménykedve nyitom ki íriszeimet. Taehyung tényleg betartotta a szavát. Felébredtem a saját testemben, a bérelt kórházi szobámban, a kényelmetlen ágyon. A kezemen lévő ujjakra nézek, s egyből felismerem bennük anyát. Kissé ráncos kézfejét ezer közül is megismerném. Felülök ágyamban, 

Fejem anya felé fordítom, aki halkan pityeregve bámul rám. Mögötte apa ácsorog, szintén párás tekintettel. 
- Az orvosok hívtak hajnalban, hogy mocorogtál, így várhatóan fel fogsz ébredni - jelenti ki apa. 
- Emlékszel ránk, ugye? - érdeklődik anya félve, mire egyből bólintok. Mégis mi ez a kérdés? - A végtagjaid tudod mozgatni? Beszélni? 
- Szívem, hagyd, hogy feldolgozza a történteket - fog anya vállára apa, ezzel leállítva Őt. - Jay, nézd el édesanyád aggodalmait. Az orvosok tartanak az ilyen hosszú kóma utáni problémáktól. 

Apa szavaira ajkam elhúzom, mire mindketten elmosolyodnak. Anya keserűen, apa viszont büszkén. Tényleg, most el kellene tettetnem, hogy semmiről sem tudok. Ajajj, gyerünk Jay, tudsz te hazudni.
- Kóma? - szólalok meg végül, tettetve a hülyét. 
- Baleseteztetek hazafele jövet egy buliból. Te súlyosan megsérültél, és több, mint két évig kómában tartottak az orvosok - meséli anya, hiszen anya aligha tudna megszólalni így a sírás szélén állva.    

Anyából kitör a zokogás, s felállva ölel magához. Testét rázza a sírás, közben úgy kapaszkodik belém, mintha az élete múlna rajta. Kezem vékony dereka köré fonom, s próbálom "shh" hangot kiadva nyugtatni. Pont úgy, ahogy Ő tette kiskoromban mindig, amikor sírtam. Apa megenyhült tekintettel jön közelebb, s ölel magához mindkettőnket. 
- Hiányoztál, fiam - jelenti ki a családfő.

Rövid mondata hallatán én is elérzékenyülök, így tekintetem bepárásodik. Apa és anya szerető ölelése többet ér, mint bármi más a világon. Ők azok, akik mindig mellettem álltak, és féltő szeretettel óvtak mindentől. Azok a személyek, akik pénzt fizetve az orvosoknak érték el, hogy továbbra is kórházi kezelésben részesüljek, és ne vegyenek le a gépekről. Mindent nekik köszönhetek, emiatt pedig nem lehetek eléggé hálás.

Rövidesen jön egy orvos, aki megvizsgál. Szerencsére mindent rendben talál, így hazabocsájt. Az évek alatt minden sebem begyógyult, így ha nem lép fel valamiféle probléma, akkor nem is kellesz újabb vizsgálatokat végezni. Kimegy azzal a mondattal, hogy összeállíttatja a zárót. Helyette bejön egy nővér, aki kiveszi a karomban és egyéb helyeken lévő csöveket, melynek rendkívül örülök. Boldogan állok talpra, miközben szüleim a magukkal hozott két utazótáskába pakolnak befele a szekrényekből.