Második esély [Jaywon] BEFEJEZETT

Tizenötödik fejezet: Szőke

Uhm, bocsánat a kihagyásért, igyekszem bepótolni.

Jungwon szemszög:

Meglepetten tekintek fel a segítségemre siető személyre. Nem tűnik túlságosan idősebbnek nálam. Talán két-három év lehet a közöttünk lévő korkülönbség. Szőke haja a homlokára omlik, ám biztos vagyok abban, hogy nem ez az eredeti hajszíne. Mandulavágású szeme gyengédséget sugáros. Ajkait mosolyra húzza, így egy nagyon szép mosolyvonal jelenik meg arcán. Öltözködéséből látszik, hogy ért a divathoz, és jómódú családból származhat. Minden egyes vonása megnyerő és helyes. 

Fejemet elfordítom, de csak azért, hogy ne lássa az arcomon megjelenő pírt. Most biztos teljesen vörös lehetek. Elmormogok egy halk köszönömöt, hogy legalább ennyit ki tudjak erőszakolni magamból. 
- Ez csak természetes! Nem hagyhatom, hogy egy ilyen gyönyörű fiút bántsanak mások - szólal meg a szőkeség, mire ha lehet, még jobban pirossá válik arcszínem. Most miért csinálja ezt velem? 
- N-nem is vagyok szép - ellenkezek testalkatomra gondolva. 

Mindig odafigyelek a táplálkozásomra, de az utóbbi hetekben kissé elengedtem magam. Félek, hogy túlságosan el fogok hízni. Az előttem álló elereszt egy halk sóhajt, majd lágyan fog kezemre. Megsemmisülten nézem a csuklómra fonódó ujjait, melyek rettenetesen puhának bizonyulnak. 
- Hazakísérlek - indul el arra, amerre eredetileg is tartottam. - Különben igazad van. Én sem a szép szót használtam. A szép egy olyan kifejezés, amit bármikor, bárkinél használhatsz. Ha valaki kikéri a véleményedet az öltözékével kapcsolatban, de az nem nyeri el a tetszésedet, akkor mit teszel? Ha nem akarom megbántani, akkor simán annyit mondasz, hogy szép. Viszont ha tényleg tetszik, akkor egy fokozottabb szót mondassz, mint például a gyönyörűt. 

Reszketegen fújom ki levegőmet. Most annyira zavarban vagyok, hogy lélegezni sem merek igazán. Félek, hogy túl hangosan venném a levegőt vagy fújnám ki. Szívem már így is szinte a torkomban dobog. Nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy bókolnak nekem. A szöszi megáll, majd fürkésző tekintettel néz rám. 
- Fázol? - érdeklődik hirtelen, mire értetlenkedve nézek rá. Ezt miből szűrte le? Egyáltalán nem érzem, hogy hűvös lenne. Inkább mondanám melegnek az időt, főleg, hogy ennyire lángol az arcom. 
- Nem - válaszolok, bár ez elég bizonytalannak hangzik. 

A szőke hajú felnevet, majd kezem elengedi egy kis időre. Leveszi a rajta lévő pulcsit, majd hátamra teríti azt. Egyből megértem mit szeretne, így zavaromban felveszem a kényelmes anyagot. Nem fél, hogy bekoszolom? Drága darabnak tűnik, nekem pedig nem lenne pénzem kifizetni. 
- Mi is a neved? - érdeklődök, ugyanis elfelejtett bemutatkozni. Na, nem mintha én megtettem volna. 
- Park Jong Se... azaz Jay - javítja ki magát. Egyik szemöldököm felvonva értetlenkedek nyelvbotlásán. Most komolyan nem mondja el a rendes nevét? Én bezzeg vigyem el a házamig, mi? - És téged? 
- Won - vonok vállat. 

Eddig kedvesnek tűnt, de most túlságosan bizalmatlannak. Nem is törődve folytatom utamat haza, de elég hamar utánam siet. 
- Nem lenne jó, ha ilyen későn mászkálnál egyedül. Biztos van valamilyen barátod, aki hazakísérne ilyenkor. Esetleg taxi? Tudod mennyi rémes alak mászkál ilyenkor az utcákon? Bármikor rád támadhatnak, főleg, hogy elég védtelennek tűnsz. Paprikaspré? 
- Te mindig ilyen sokat beszélsz? - érdeklődök, bár egyáltalán nem akarok sértő lenni. Pusztán váratlanul árt hirtelen szóáradata. - M-mármint nem úgy értem. 
- Semmi gond - nevet fel csilingelő hangon Jay, közben pedig lakásom elé érünk. A sötétbe borult házból arra következtetek, hogy apa már aludhat. - Hyunjin, a legjobb barátom mindig mondta, hogy nem tudom befogni a számat. Viszont menj csak aludni, kimerültnek tűnsz. 
- Köszönöm, hogy hazakísértél, Jay-ah - mosolygok rá boldogan a szőkeségre.

A kaput kinyitom, majd be is zárom magam után. Hátranézve látom, hogy Jay tovább indul, így lassan indulok meg a bejárati ajtó felé. Zsebemből előszedem házkulcsomat. Már épp a zárhoz közelíteném, amikör is észreveszek egy képet az ajtóra ragasztva. A fotón jól láthatóan egy srác van, de a fejét letépték a képről. A fiú ölében pedig egy egyszemű horrormaci van, ami túlságosan is hasonlít ahhoz, ami abban a szobában is volt. A sorban ez volt az utolsó véres plüss.