Második esély [Jaywon] BEFEJEZETT

Tizenharmadik fejezet: Menekülés

Jay szemszög: 

Összeráncolt szemöldökkel követem végig Sunoo összeomlását. Most csak én és valószínűleg a gonosz lélek vagyunk itt, minket pedig szerintem már kezd megszokni. Furcsa ez az összeomlás, a léptek zaján pedig még én magam is megijedek. Ezek emberi léptek, nem pedig hozzám hasonló természetfeletti lényé. A gonosz lélek számomra megmutatja egész karját, mellyel bezárja a helyiség ajtaját. 

Hirtelen válik egész testben láthatóvá számomra, mire hátrahőkölök. Nem hiszem el, hogy Ő egy gonosz lélek! Mi a franc van itt?! Mutatóujját szája elé teszi, ezzel felhívva figyelmemet arra, hogy ne szóljak senkinek sem a kilétéről. Sunoo eszméletlen testéhez lép, majd haját kissé hátra tűri. Füléhez hajolva kezd suttogni, de én minden egyes szavát hallom. Okos.
- A szekrény mögött meneküljetek - ismétli Sunoo a hallottakat motyogva. Nem is lehet olyan rossz gonosz léleknek lenni. 

Heeseung tér először magához, s már cselekszik is. A szekrényt könnyedén húzza el, mögötte pedig van fal nélküli rész. Azon átlép, majd elkezd menekülni lefele a lépcsőn, utána a többiekkel. Sunoot párja kapja ölbe, s viszi el. 
- Segíts feltartani! - szól rám, miközben elkezdi támasztani a helyiségbe vezető ajtót. Engedelmeskedve nyomom teljes erőből az ajtót, miközben a számomra ismeretlen bepróbál jönni. - Franc! - ölt hirtelen olyan alakot, mely mindenki számára látható. Gonosz lélekként így elég nagy erővel rendelkezik. Könnyedén tépi le az ajtó kilincsét, majd kulccsal bezárja a falapot, de direkt beletöri a kulcsot. - Siess! - fog karomra.

Elránt a lépcsőhöz, de már az első lépcsőfokon megáll. A szekrény ezen oldalán van két kicsi lyuk, mely segítségével könnyedén tolja vissza helyére a bútort. Újra kevésbé látható alakot ölt, így a többiek nem vehetik majd észre. 
- Meg kell védenünk őket - szólal meg, mire ismételten meglepődök. Egy gonosz lélek, aki védelmébe fogad valakit?
- Mi van a horrorbabával? - érdeklődök, miközben elkezdünk lefele sétálni. 

Így, hogy tudom a mellettem sétáló kilétét, kezd kitisztulni bennem a kép. Bár még így is sok kérdés merül fel bennem. 
- Az a személy egy harmincegy éves gonosz lélek. Jungwon nagymamája mesélte múltkor, hogy itt egy fiatal lány játszott a horror játékaival. Nem pusztán csúnyán viselkedett az emberekkel. Kisállatokat boncolt fel, s gyerekeket bántott. Minden nap kiontotta valakinek a vérét, de nem ölte meg őket. Gondolj bele, mit élhettek át azok a szülők, akiknek a négy-öt éves gyereke vérezve tér haza. 

Érdeklődve hallgatom a nem is annyira gonosz lélek szavait. Eléggé jól informált. Az is lehet, hogy felmenői által érintett az ügyben, így sok mindent tud. Az is biztos, hogy egy ideje már itt lehet.
- Az első és a hetedik áldozata volt lány, pedig ő maga is ebbe a nembe tartozik. Azt hiszem, jobban szereti a férfi áldozatait. 
- Ő egy gonosz lélek? - szakítom meg gondolatait, miközben beérjük a többieket. 

Az elzárt átjáró végére érnek, ahol egy régi, rozoga ajtót kinyitva menekülnek ki. Újdonsült barátom felsóhajt, de nem hurrog le. Azt hiszem, neki hamarabb ajánlották fel a második esélyt, mint nekem, pedig jóval fiatalabbnak tűnik. Jake korosztálya lehet. Mit követett el gyerekként, hogy ide jutott?
- Igen. Csak az kap második esélyt, aki gonosz volt, de nem Ő tehet a haláláról. Ritka az olyan, aki öngyilkos lett, és így kap második esélyt. Gondolj bele, hogy aki meg akar halni, az miért akarna gürizni az életben maradásért? A mi emberünket, Jiyunt meggyilkolták, így kapott esélyt, amit nyilván elutasított. A gonosz lelkek teste egy idő után meghal, de a lélek megmarad. Elfoglalhatunk más emberi testet, de ez egyáltalán nem könnyű, főleg, hogy nagy eséllyel meg kell ölnünk valakit ehhez. Én magam is így haltam meg - jelenti ki, mire megtorpanok. 

Tehát meggyilkolták, és így kapott egy új esélyt. Egyáltalán hogy foglalhatták el a testét egyből? Nekem mindig azt mondta a közvetítő, hogy a testem biztonságban marad a küldetés végéig. 
- Biztos vagyok abban, hogy jóra gondolsz. Az a ribanc egyből elfoglalta a testem. A közvetítő felajánlotta, hogy kapok egy másik testet, ami egy másik gonosz léleké volt. Viszont én ezt nem akartam, így inkább elutasítottam a második esélyt. Nem akartam egy idegen testben, egy idegen környezetben élni. Mellesleg annyira még nem is követtem el rossz dolgokat. Szerettem a családomat, húgomért pedig bármit megtettem volna. A testvéremet, Yejit sokat bántották, amit én visszaadtam. Szemétkedtem az emberekkel, de nem mondanám magam kifejezetten rossznak. Bár az igaz, hogy gyakran szöktem be a kastélyba, és jártam körbe az egészet. Valamiért vonzott a hely, majd hirtelen támadt rám Jiyun. A kulcs a vérben rejlik. Megkínzott, vérem pedig a horrormacira csepegtette, s el is tett egy adagon. Valamint ivott a véremből, mely által elfoglalhatta a testem. 

Kezdek összezavarodni. Jelenleg egy kibaszott horrorbabával szaladgál Jake, aki nem egyszer fordult meg a kastélyban. Őt és Jungwont is vonzza a hely, ami nem jelent túl jót az előbb hallottak után. Ha egy horrorjáték is az eljárás része, még ha csak jellegzetesen is, akkor Jake komoly bajban lehet. 
- Miért adod Jakeynek a horrorbabát? - teszem fel következő kérdésem. Beszélgetőpartnerem az említettre néz, s egy fájdalmas grimasz jelenik meg arcán. 
- Mert nem Ő az új célpont, hanem Jungwon - jelenti ki könnyedén.