Második esély [Jaywon] BEFEJEZETT

Huszonharmadik fejezet: Közvetítő

Jay szemszög: 

Aggódva rágcsálom ajkaim, miközben a fehér paplan között fekvő fiatal srácot kémlelem. Olyan spontán jött Jungwon öngyilkossági kísérlete, hogy tenni sem tehettem ellene. Pontosan ez a baj vele. Nem depressziós, s nem évekig vagy hónapokig készül az élete kiontására. Reggel még minden rendben volt, majd egy pillanat alatt vetette magát a kocsi elé. Időm sem volt hátrahúzni vagy ellökni. Örülhetek, hogy becsapódásai egy részét tompíthattam, így még életben van. 

Egy olyan ember ütötte el, akit személyesen is ismerhetek. Anya söfőre mindig is körültekintően vezetett, bár tagadhatatlanul szeretett gyorsan vezetni. Próbálta oldalra rántani a kormányt, de ezzek nem sokat ért el. Legnagyobb balszerencsémre anya is az autóban utazott, így lelkiismerete miatt abba a kórházba vitette Wont, ahová engem is régebben. Pont emiatt van az, hogy rendes, emberi testem és Jungwon most egy szobában fekszik. Én a gépekhez vagyok kötve, Jungwon pedig bármikor felébredhet.

Valójában azóta nem jöttem ide, hogy megkaptam a második esélyt. Még csak nem is tudtam a helyiségben lévő sok-sok virágról, ami friss. Azt hiszem, a családom és a barátaim gyakran meglátogatnak, pedig két éve fekszek kómában. Hirtelen jelenik meg előttem fehér ruhás ismerősöm, a közvetítő. Apró mosoly kúszik ajkaimra gyorsasága láttán, hiszen alig pár perce küldtem egy olyan üzenetet neki, hogy látni akarom. 

- Nos, miért akartad, hogy eljöjjek? - érdeklődik, miközben Jungwon éjjeliszekrényéhez lép. Egy tábla csokoládét elvesz, majd könnyűszerrel kibontja. Na igen, anya bocsánatkérése jeléül elhalmozta páciensemet édességekkel. - Hm, ez a mogyorós csoki nagyon finom - ámul el egy pillanatra. 
- Először is, mi a neved? Még sose mutatkoztál be - döntöm oldalra a fejem, így fürkészve Őt. 
- Sose kérdezted - nevet fel jóízűen. - Kim Taehyung! Én volnék a harmadik közvetítő - jelenti ki, miközben kissé meghajol. Oh, meglep ez az illendőség. 

Minden második esélyesnek lehet két kérdése, és egy kérése a közvetítőkhöz a páciensek ügyével kapcsolatban. Sosem értettem, hogy ez hogyan is működik pontosan. Tudom, hogy a három feladat alatt van ennyi, így sosem használtam el egyik lehetőséget sem. Most viszont mind a hármat fel szeretném használni. 
- Felhasználnám az egyik kérdésemet - jelentem ki, mire Tae ajkai elnyílnak egymástól. 

Száját elkapja egy "ó" hang. Újabb szeletet tör le a csokiból, de még mielőtt beleharapna, megszólal:
- Állok szolgálatodra.
- Kim Sunooról lenne szó. Miért érez minket, és miért vannak előérzetei, amik mindig beválnak?
- Nem hittem volna, hogy efelől kíváncsiskodsz - néz elismerően Taehyung. - Hallottál már Jiyunról, nemde? Ő a kastély fiatal úrnője, akit a helyiek megöltek, mert túl sok embert és állatot bántott. Gonosz lélek, aki mások testét veszi el. Az első áldozata, illetve a hetedik volt lány. Méghozzá a hetedik az Kim Sunoo anyukája. Uralta a testét, miközben próbált ugyan úgy viselkedni mint azelőtt. Sunoo ekkor még csak hat éves volt. Jiyun azzal szórakozott, hogy az éjszaka közepén suttog Sunoonak, hogy gonosz lelkeket vitt a házba, akik nem hagyták aludni Sunoot. Ő eleinte csak álmában hallotta őket, majd kezdte alapból is. Olyan is akadt, hogy álmából felriadva látta a lelkeket, hogy nem kapott levegőt, mert azok a mellkasán ültek, vagy hogy úgy kelt fel, hogy valamilye vérzik. Az volt a szerencséje, hogy Jiyun mindig is utálta a női testeket, így fél év után újabb testet szerzett. Hivatalosan ekkor halt meg Sunoo anyukája, s szűntek meg a lelkek kóborlása a házban. Bár Sunoo azóta is érzi a jelenlétüket. Van egyéb kérdésed?