Második esély [Jaywon] BEFEJEZETT

Harmincötödik fejezet: Megkötözve

Ismét egy extra hosszú réééész.

Jungwon szemszög:

A fájdalomra ébredek fel, mely végtagjaimba hasít bele. Egyből eszembe jut, hogy valaki elkábított, így szemeim rögvest kinyitom. Gyorsan körbenézek a helyiségben, hol félhomály uralkodik. Felismerem azt a szobát, ahol a múltkor is jártunk, s ahol az eddigi áldozatok vére is van. 

Felfigyelek a szoba sarkában ácsorgó, fehérbe öltözött alakra, ki folyton engem bámul. Sötét íriszei kissé megrémítenek, bár az igaz, hogy nem fenyegető a magatartása. Sokkal inkább tekintélyt parancsoló. 
- Jeongguk vagyok, közvetítő - szólal meg rekedtes hangon. Róla beszélt Jay, nem? - Jiyun hozott ide téged, Ő engem nem lát. Tudta, hogy nincs veled Jay, így okosan kihasználta a helyzetet, és lecsapott. 
- Honnan tudta, hogy Jay és én külön váltunk? - vágok közbe magyarázatába, bár ez jól láthatóan nem tetszik neki. Mégis, ilyenkor képtelen vagyok illedelmes lenni. Mégis ki lenne nyugodt egy olyan helyzetben, amikor össze vannak kötve a lábai és a karjai? 

Jungkook felsóhajt, közben pedig tesz egy lépést felém. 
- Jiyun egy gonosz lélek, de nem második esélyes. Évekkel ezelőtt az én feladatom volt, hogy megöljem a testét és a lelkét is, bár az utóbbi nem sikerült. Úgy néz ki, már tizenévesként is elég jártas volt a természetfeletti dolgokban, a lélekvándorlásban. Gonosz lélekké tette magát, hisz a testét elpusztítottam. Az elméje mindig is borult volt, és bosszút akar. Tönkretesz újabb és újabb embereket azért, hogy ők is szenvedjenek. Nem tudom elpusztítani, hiszen nem mi tettük azzá, ami. Jiyun mai napig tartó létezése lényegében az én hibám, hisz hagytam megszökni - vallja be hosszas magyarázás után. 

Ez teljesen új színben világítja meg Jiyunt. Furcsálltam is, hogy a boncolgatásai után hogyan kaphatott második esélyes felajánlást. 
- Jiyun látja a hozzá hasonlóakat - kezd bele a folytatásba -, illetve a második esélyeseket, így Jayről, Sunghoonról és Soobinról is tud. Egyedül a közvetítőket nem érzi, így tudok most itt lenni veled. Na, nem mintha megmentenélek. Hülyeség lenne Jiyunnal szembeszállni, így miután elfoglalta a testedet, a lelkedet megmentem. Nem vagy bűnös, így szimplán csak kapsz egy olyan testet, amit Namjoon szerez neked ma. Megkértem, hogy az egyik ma gonosz lélekké változó emberének a testét tartsa életben neked. Ó, tényleg, ma még Jayt is el kell pusztítanom. A küldetése sikertelen. 
- Mi?! - kapom fel a fejem hirtelen. - Nem, nem teheted! Jaynek élnie kell, legalább Jiáért! 

Jungkook hangosan felnevet, így arckifejezésem hamar értetlenné változik. Most meg mi baja? Megőrült, vagy mi? 
- Ezt már előre lehetett sejteni. Szerinted miért kapott pont téged? Ha elbuksz kettőből egyet, akkor a harmadik mondhatni lehetetlen. Képtelenség kikerülni Jiyunt, így Jay ezt kapta harmadik küldetésnek. Bár, amúgy is szabályt szegett azzal, hogy elmondta neked a természetfeletti dolgokat, illetve hogy magára hagyott. Jay elbukott, és amint itt végzek, elpusztítom a rendes, emberi testét. 
- Nem teheted! - kezdek el ficánkolni, próbálva szabadulni a kötelek fogságából. Legalább oldozna el, a fenébe is! - Hallod, Jeongguk! Mégis miféle pokolfajzatok vagytok ti?! Úgy tesztek, mintha Jay, Sunghoon, Soobin, vagy akármelyik másikuk kezéhez emberi élet tapadna! Két embert kell megmentenie Jaynek azért, mert ivott, és néha felelőtlenül viselkedett?! Hoonnak mi a vétke?! Hogy megvédte a testvérét? Ez minden, amit tudtok? Ez lenne Isten akarata? Sima emberekre bízni azokat, akik belül szenvednek, akik élni se akarnak?! Nem neked, és a társaidnak kellene megmentenie őket? Isten közvetítője vagy, vagy az ördögé? Lelkeket pusztítasz el, olyanokat is, akik jórészt semmiről nem tehetnek! Miért nem mented meg? Idióta vagy! Egy barom, aki kihasználja a tinédzsereket!

 
- Szerinted hét közvetítő elbírna az egész világgal? - érdeklődik ezúttal Jungkook, meglepően nyugodt, talán kissé lágy hangnemben. Én mondtam, hogy megőrült. 
- Akkor oldjátok meg máshogy! Ne mond nekem azt, hogy a hozzátok hasonló nagyhatalom nem tud tenni semmit! - felelek idegesen, szinte már kiabálva. Egyáltalán nem érdekel, hogy itt lehet a közelben az a liba is. Bár, eddig sem fukarkodtam a hangerőmmel. - Hallod! Ne merd bántani Jayt, vagy megbá - Jungkook kezét számra szorítja, ezzel belém fojtva a szót. Én már tényleg nem tudok kiigazodni rajta. 
- Fogd be, mert visszaért a kastélyba Jiyun - jelenti ki suttogva.

Számat becsukva jelzem, hogy nem beszélek, így egyből fel is áll mellőlem. Visszasétál a sarokba, de én a lehető legmérgesebben tekintek rá. 
- Jay meg fog menteni - jelentem ki halkan, de határozottan. Bízok benne, tudom, hogy itt lesz. Nem fog figyelmen kívül hagyni. 

Rövidesen az ajtó kivágódik, s besétál rajta a Sunghoon testébe bújt Jiyun. Utálom ezt a ribancot. Ha tehetném, akkor örökre eltűntetném a Földről. 
- Hát felébredtél - mosolyodik el, mire látványosan elfintorodok. - Na, ne bánj velem így. Ezentúl az a test az enyém lesz. Ó, nézd csak, mit hoztam! - emeli fel a rég nem látott horrorbabát. - Tudtam, hogy itt keresné az a gonosz lélek, ezért gondosan eldugtam. Tényleg! Nem tudod, hogy a mai világban hol lehet ilyeneket venni? Ez a készletem utolsó darabja, de az biztos, hogy még fogok testeket elfoglalni. Kéne vennem párat. Eldöntöttem, hogy a legközelebbi egy horrornyuszi lesz! Mit szólsz? Jó ötlet? 

Próbálok semleges arcot vágni mondatai hallatán, de ez nem igazán sikerül. Tulajdonképpen két őrülttel vagyok egy szobában. Tényleg, mi az, hogy kapok egy másik testet?! Nekem nem kell más élete, csak a sajátom! 
- Mindjárt hajnal három, sietnünk kell - néz órájára Jiyun. A rémes kinézetű falhoz lép, ahonnan kiveszi a továbbra is érintetlen bárdot. Oké, ez nagyon nem tetszik nekem. 

Legnagyobb meglepetésemre Jiyun lefertőtleníti az eszközt, majd gondosan áttörölgeti egy steril vattakoronggal. Hozzám sétál, majd leguggol elég. Bal felkaromat közelebb húzza magához, már amennyire a kötelek ezt engedik. Próbálok hátrálni, de ez igazi képtelenség. 
- Ne ficánkolj, nem vágom le a karodat! - emeli meg a hangját türelmetlenkedve. - Ma nem téged boncolunk, hanem majd a testet elfoglalása után fogom feldarabolni ennek a Sunghoonnak a testét. 

Jiyun belevág a húsomba, viszonylag elég mélyen. Felordítok a fájdalomtól, s reflexből próbálok menekülni. Pillanatok alatt önti el karomat a vér. Jiyun ördögi nevetést hallat, miközben leejti maga mellé a bárdot. A falipolchoz rohan , ahonnan elveszi a tiszta üveget, majd vissza is siet. Az üvegcsét a seb alá nyomja, úgy, hogy belefollyon az éltető nedű. A fenébe már! 
- Minden áldozatomnak hagyom, hogy elvérezzen! - szólal meg újra, továbbra is őrülten vigyorogva. A vérembe belenyúl, majd az ujján lévő vörös folyadékot arcomra keni. - Így sokkal jobban nézel ki! Az utolsó pillanatban, amikor már majdnem meghalsz, el fogom foglalni a tested, a lelkedet kitaszítva onnan. A gonosz lelkem majd begyógyítja a vágást annyira, hogy az elvérzés ne fenyegessen addig, míg kórházba nem élek. Oké, ennyi vér elég is lesz! 

Jiyun feláll, az üveget pedig helyére viszi, de nem csavarja vissza a tetejét. A korábban lerakott horrorbabához nyúl, s ezúttal ezt hozza ide hozzám. Vérző karomat a babába törli. Tekintetem a még mindig sarokban ácsorgó, pusztán sajnálkozó tekintettel figyelő Jungkookra vezetem. Ennyit a közvetítőkről...