Második esély [Jaywon] BEFEJEZETT

Negyvenedik fejezet: Szoba

Extra hosszú rész

Jay szemszög: 

Az érettségire való készülés nem könnyű két év kihagyás után. Konkrétan mindent elfelejtettem, amit ezidáig tanultam. Természetesen visszatértem a gimnáziumba, de csak mint magántanuló. A gyámügyesek egyre pozitívabban állnak hozzám, és úgy néz ki, hogy egy hónapon belül kikaphatom Jiát. Addig pedig mindent megteszek, hogy megfelelő környezetet teremtsek neki. Apával mindent megbeszéltem, és Ő szerencsére a segítőkészségéről ismert. 

Leérettségizek, ebben pedig Jungwon és Jake a támaszom. Na, nem csak velem ismételnek, hanem Sunghoonnal is, aki nálam is több időt hagyott ki a tanulmányaiból. Pár év múlva, amikor Jia már óvodás lesz, én beállok apa cégébe dolgozni, és majd Ő fog kitanítani is. Levelezőn persze elvégzem a szükséges egyetemet, így mindent meg tudunk oldani. Munkába állásomig pedig minden anyagi támogatást megkapok anyáéktól. 

Leparkolok a kis parkolórészre, s várakozóan tekintek az értetlenkedő Jungwonra. 
- Menjünk be! - mutatok a közepes méretű, fehérre festett házra. A saját, és a mellettem ülő biztonsági övét is kikapcsolom, majd kiszállunk a járműből. Wonnie oldalára sétálok, és összekulcsolom ujjainkat. Egyszerűen nem bírom ki, hogy ne érjek hozzá, ne kedveskedjek neki valamilyen szinten. 

Kulcscsomómat elővéve nyitom ki a kaput. Won ezt a pillanatot választja arra, hogy megkérdezze hol is vagyunk. 
- Anyáék vettek nekem egy házat, hogy Jia már egy olyan környezetet szokjon meg, ahol valószínűleg évek múlva is lakni fog - kezdek bele a magyarázásba, miközben a bejárati ajtót is kinyitom. - Ne húzd le a cipőd - figyelmeztetem páromat. Még nincs bekapcsolva a padlófűtés, azt pedig nem akarnám, hogy megfázzon. - Tudod, húsz éves vagyok, és egy-két év múlva úgyis külön költöztem volna. Jobbnak látták, hogy Jiát ne dobáljuk egyik házból a másikba. 

Jungwonnal kicsivel több, mint másfél hónapja alkotunk egy párt. Eddig nagyon jól megvagyunk, és igazán konfliktusmentesnek mondhatom kapcsolatunkat. Nagyon ritkán kapunk össze valami kis apróságon, de fél órán belül ki is békülünk. Eddig csak egyszer sírt miattam Won, akkor, amikor felemeltem rá a hangom. Ingerült voltam, és még csak nem is Ő húzott fel. Na, akkor nagyon ki voltam akadva saját magamra, és a könnyeimmel küszködve kértem többször bocsánatot. Ő megértette a helyzetet, de én a mai napig bánkódok miatta. Soha többé nem akarom, hogy Wonnie miattam sírjon. Mondjuk, majd az esküvőnkön megteheti a boldogságtól, akkor megengedem.

Wont a szüleimnek is bemutattam, illedelmesen, úgy, ahogy kell. Anya nagyon imádja Őt, és azt hiszem, ez kölcsönös. Wonnie imád nálunk lenni, ami nem csoda, hisz az otthonában egyedül van. Apukája még hosszú hónapokig lesz az elvonón, az anyja meg egy őrült nőszemély. Mikor meglátott engem és Wont kézen fogva sétálni, jelenetet rendezett. Előttem merte megütni a saját fiát, ami miatt örülhet, hogy nem vertem meg. Való igaz, hogy megfenyegettem, és most Won közelébe se mer menni. 

Jungwon elmondása szerint, az anyám olyan neki, mint egy igazi szülő. Törődik vele, gondoskodik róla, és feltétel nélkül szereti. Anya és én közösen tanítjuk főzni, és pozitívum, hogy egy-egy alkalomkor apa is csatlakozik. Azt hiszem, tényleg jól kijön a szüleimmel. Mint már korábban is mindig mondtam, a szüleim rendkívül elfogadóak és megértőek. Anyagi helyzetünktől eltérően sosem néztek le senkit, mindig adományoztak, és segítettek azon, akin csak tudtak. Így hát nem meglepő, hogy más gazdag szülőkkel eltérően nem egy hozzám hasonló rangú személyt akarnak mellém. Na, nem mintha a véleményük megtudna akadályozni abban, hogy szeressem Jungwont. 

Páromat körbevezetem a lakásban, mely tényleg nem túl nagy. Tipikusan családi ház méretű, inkább a hátsó kert az, ami luxusosabb. Legalábbis a saját medence, jakuzzi, és egyebek nem kicsit nyomták meg a ház árát. Már előre tartok attól, hogy tizenhét év múlva milyen házibulikat fog itt tartani a lányom. 

Beérünk Jia szobájába, melyet be sem kell azonosítani, ránézésre lehet tudni. A falak halvány rózsaszín színen úsznak, s az egyik oldalt disney hercegnő mintás tapéta húzódik. Ujjammal felmutatok a plafonra, ahol egy égbolt van festve. A csillagok világító festékkel vannak felkenve, így barátságos környezetet nyújt majd lányomnak. A kiságynak van ringató funkciója, így ténylegesen nagy kényelmet biztosít. Mellette pelenkázó, majd egy ajtó, mely a saját kis gardróbjába vezet. A ruhák vásárlására elrángattam magammal Jungwont is, aki a nap végére szerintem már el is átkozott. Rengeteg telepakolt táskával tértem haza, de ház ilyen ez, ha szenvedélyem a divat. A jövőben létre kéne hozni egy saját divatmárkát. 

A sarokban ugrálózebra van, mely segít majd Jiának az egyensúlya fejlesztésében. Többféle fejlesztő játékot vásároltam még, amiket anya védőnő barátnője javasolt. A földön puha gyerekszőnyeg van, hogy Jia járni tanulásakor ne üsse meg magát annyira. Ezen kívül persze figyeltem a szekrények sarkaira, melyekre védőburkolatot csináltattam, illetve a konnektorokba bedugható gyerekzárra. Azt hiszem, ez a helyiség ténylegesen kész arra, hogy magamhoz vegyem a közel fél éves gyerekemet, ki már csúszik-mászik, és sajátos babanyelvén néha be sem áll a szája. Sokat beszél, csak azt kéne tudni, hogy mit. 

Mindenesetre, anyáék egy utcával arrébb laknak, így bármikor a segítségemre siethetnek, ha akadályba ütközök a gyerekneveléssel. Jungwon kellemes nevetése betölti a gyerekszobát, így mosolyogva fordítom felé arcomat.
- Miért vettél ennyi plüsst? - érdeklődik a háromszemélyes kanapén lévő halomra. Hát, való igaz, a sok bejárt bababoltból sosem jöttem ki üres kézzel. 
- Most miért? Van köztük olyan is, amit mi szereztünk a vidámparkba - utalok a cicaplüssre, mely valójában a kiságyban várja haza gazdáját. - Mellesleg, szerintem egy igazi állatkert van itthon! Na jó, olyan rondaságokat nem vettem, mint mondjuk a kígyó vagy a gyík, de nézd, még alpaka és pingvin is van! Sas, liba, tigris, leopárd, menyét, mókus...
- Ne sorold fel az egész állatvilágot - tapasztja számra kezét Won kuncogva. - Jay-ah, el fogod kényeztetni Jiát! 

Kezét arcomtól elveszem, s derekára simítok. Egyszerűen nem tudok betelni Jungwon szépségével. Ő túlságosan is elragadó személyiség. 
- Csak azt akarom, hogy a legjobbat kapja Jia - vallom be, mire egyetértően bólint. - Amúgy, ugye, szeretni fogod Őt? Nem fogsz elhagyni miatta, vagy ilyesmi? - érdeklődök bátortalanul. Múltkor átjött Hyunjin, és beszélgettünk. Szerinte Won a gyerek után egyből el fog hagyni, hiszen fiatal, miért vesztegetné az idejét egy egyedülálló apukára. 

- Már most is szeretem a lányodat, Jay - jelenti ki Won lágy hangon. - Egyáltalán hogy kérdezhetsz ilyen butaságokat? Alapból én mondtam, hogy örökbe fogadhatnád, és már a randizásunk kezdetekor tudtam, hogy az életed része lesz. Én igazán örülök Jiának, és alig várom, hogy megismerhessem! Jia a szerelmem kislánya, persze, hogy imádom Őt! 
- Lehetne, hogy nem azt mondod, hogy a lányom? - teszek fel egy újabb kérdést, mire értetlenül ráncolja össze szemöldökét. Imádom, amikor efféle arckifejezéseket csinál! Ő és Ni-Ki kifejezetten ért ehhez.  - A lányunk, Wonnie! Tudod, hogy együtt képzelem a jövőnket, így természetes, hogy Jia másik szülőjeként tekintek rád. Nem kell csak azért csak az én lányomnak hívnod Őt, mert papíron én veszem magunkhoz. Közös, a miénk, a mi kis kincsünk. Ugye? 
- Igen, szerelmem! - válaszol Wonnie könnyes íriszekkel. Megeszem! Hogy lehet valaki ennyire cuki?
- Amúgy - szólalok meg újra, egy új témát felhozva -, nem akarom rád erőltetni, vagy siettetni téged, de mikor költözöl be ide? Ez a ház a tiéd is, hármunké, és Jiának is jót tenne, ha az eleje óta itt vagy. 

Jungwon nem szól semmit, helyette megszakítja a közöttünk lévő távolságot, és szoros ölelésbe von. Apró ujjaival felsőmet szorongatja, én pedig puszikkal lepem el feje tetejét. Én tényleg nem tudok úgy lenni mellette, hogy nem mutatom ki a szeretetem. Wonnie és Jia a legjobb, ami történhetett velem. 
- Köszönöm Jay, hogy vagy nekem - jelenti ki halkan szerelmem. - Miattad olyan, mintha új, ezúttal szerető szülőket kaptam volna. És itt van Jia is, a lányunk, aki fényt hoz majd az életünkbe. Nem utolsó sorban pedig köszönöm, hogy végigcsináltad a második esélyt, hogy megmentettél, és hogy szeretsz. Jay-ah, te vagy az életem értelme, és ígérem, hogy megpróbállak a lehető legboldogabb személlyé tenni! Szeretlek, életem!

VÉGE 

(És akkor én most elmentem megsiratni ezt a könyvet💔💔💔💔)

A különkiadásokat ne felejtsétek el