Második esély [Jaywon] BEFEJEZETT

Huszonkettedik fejezet: Előérzet

Jungwon szemszög:

Belépek a terembe, ahol a szokásos hangzavar fogad. Osztálytársaim sosem tudnak megülni a seggükön. Megpillantom Yeonjunt Hee mellett, de nem fest valami jól. Felső testével a padra dől, feje egyik karján pihen, miközben szemei csukott állapotban vannak. Kíváncsi vagyok, hogy mi is történt az estéje további részében.
Sunoo az én helyemen ül, így táskámat a földre dobom, majd beleülök Jake ölébe. Legjobb barátom karjai egyből derekam köré fonódnak. Nálunk ez teljesen megszokott viselkedés.

Ni-Ki telefonon keresztül beszél valakivel Japán nyelven, így gyanítom,  hogy a családjával.
- Jungwon, mond meg Jakeynek, hogy ne menjen randizni - magyarázkodik Sunoo, mire egyből felkapom a fejem. - Rossz előérzetem van, és tudod, hogy nekem az ilyenek be szoktak válni.
- Jake, én sem örülök a randidnak - jelentem ki, hisz mi tagadás. Sunghoont az első nap óta nem kedvelem, nem hogy most. Randira akarja vinni azt, akit anno lejáratott. Valami komoly baj lehet az agyában, én mondom. 

Telefonom megcsörre, így sóhajtva veszem elő. Anyám nevét pillantom meg a kijelzőn, mely miatt kedvetlenül, de rányomok a kis zöld ikonra. 
- Jungwon! Egyszer a szart is ki fogom verni belőled! - ordít bele a készülékbe, mely miatt lejjebb veszem a hangerőt. Nincs szükségem arra, hogy az egész osztályom tudjon a kettyós anyámról. - Takarodj haza! Jieun még tegnap reggel hívott, hogy hamarabb jön látogatóba az apád esetét hallva. Viszont rohadtul nem tudom hol a francban van, mert nem érkezett meg az este! Szóval húzd haza a hátsód, hogy legyen itthon valaki, míg én keresem azt a nőt! Komolyan, csak a baj van a barátaiddal... Az a Jake kölyök is csak buzivá tett téged. Most még IU után is rohangálhatok - mérgelődik, melyen nek akarok tovább hallgatni. 

Köszönés nélkül nyomom ki a hívást. Haza kellene mennem. Nem anya, hanem IU miatt. Igazából nem lepődök meg kiskori barátom érkezésén. Mondta is, hogy jön, de pontos dátumot nem. Anyát pedig ismeri, így érthető, hogy miért neki szólt. Mondjuk, az is meglep, hogy anya a keresésére akar indulni. Anya mindig is furán állt hozzá a barátaimhoz. Általában mindenkit csak gyűlölt, de IU-t kedveli. Egy időben azt akarta, hogy jöjjek össze vele. Nem igazán érdekelte, hogy IU egy elég előkelő színésszel jár, vagy az, hogy én a melegekhez vonzódok. 

Megpillantom az éppen megérkező Sunghoont, így egyből eszembe jut barátaim előbbi beszélgetése. Sunoo megérzései általában jók, így talán tényleg meg kellene akadályoznom azt a randit. Mély levegőt veszek, majd Jakeyt átkarolom a nyakánál. 
- Köszönöm a randit, szerelmem! - szólalok meg kissé hangosan, nyálas hangon. Szemem sarkából látom, hogy Sunghoon megáll, s érzékelem, hogy a mögöttem lévő Yeonjun is felénk fordul. Jake értetlen tekintettel néz rám, Heeseung pedig felkuncog. Ni-Ki megállva a beszédben halkul el. - Várlak otthon, szívem! - jelentem ki, majd közel hajolok hozzá. Fejét kissé oldalra döntöm, úgy, hogy Sunghoon ne lásson rá rendesen az ajkainkra. Szánkat mindössze miliméterek választják el egymástól, de eszem ágában sincs összeérinteni azokat. Az első csókom nem osztogatom csak úgy.

Hallom, hogy valaki kiviharzik a teremből, majd hangosan csapja be maga után az ajtót. Boldogan távolodok el legjobb barátomtól, majd nézek hátra, ahol Hoon hűlt helyét találom. 
- Randiügy megoldva - jelentem ki Sunoonak, aki aggódó vonásokat varázsol arcára. 
- Hát, most még rosszabb előérzetem van - közli, mire sóhajtok. Hát, ezzel már nem tudok törődni, mert félő, hogy anyám rám küldi az igazgatót.

Felállok, s felveszem a földön lévő táskámat. Az ajtó ekkor nyílik, s belép rajta tanárom, nyomában Sunghoonnal. Osztálytársam a terem másik felébe megy, ahol mindent ledobál, ő maga pedig leül, lábait a padra téve. Gyorsan kirohanok, mit sem törődve a tanárral. Hamr kiérek a suliból, bár a portás utánam szólt. A süketség tettetése a legjobb ilyenkor, nem? 

Kiérek az utcára, ahol első dolgom felhívni IU-t. Jó sok csörgésig várok, majd újrahívom. Több sikertelen próbálkozás után kezdek kétségbe esni, hiszen Ő még sosem viselkedett így. Ha tegnap kellett volna megérkeznie hozzám, akkor már rég ott lenne. Ismerem, még a késéseről is ír sms-t, akkor is, ha egy-két percről van szó. Telefonom pittyegése jelzi, hogy üzenetem érkezett, a gyökér ismeretlen név láttán pedig az életkedvem is elment.

Minden mindegy alapon bökök rá a névre. Szívem egyből kihagy egy ütemet, amikor megpillantom a küldött képet. IU eszméletlenül fekszik valami koszos és régi fotelben. Nyakához egy kést tartanak, mely picit meg is vágja az érzékeny bőrt. Az éles tárgyat kövér ujjak nyomják oda, s olyan középkorúnak tűnik. Ekkor érkezik egy mellékelt üzenet, mely még jobban felzaklat. 

"Ha élve akarod tudni a lányt, akkor menj el a kibaszott kastélyba, és ne menekülj"

Szívem a torkomban dobog, s úgy érzem, mintha egy pillanat alatt leizzadnék. Mégis hány barátommal akar még fenyegetőzni? Nem akarom minden feladatát teljesíteni, és nem akarom, hogy a barátaimnak folyton baja essen miattam. Bár, ha logikusan gondolkozok, akkor nem tehet semmit egy holttesttel, ugye? Ha itt és most öngyilkos lennék, akkor nem fenyegetőzhet tovább, nem árthat a barátaimnak. 

Mit is mondott Yeonjun? Miért szenvedsz éveken, évtizedeken át, ha a végén csupán egy halott test leszel? A világ legjogosabb kérdése. Pont erre jön egy autó, és pont a megengedettnél nagyobb segítséggel. Gyerünk, Won, menni fog ez! Közeledik. Csak egy ugrás az egész, semmi több. Nem mozdulok, nehogy valami közelben lévő ember észrevegye mire készülök. Épp, hogy a járda szélén vagyok, ez bőven elég. Már csak egy kicsi. Három, kettő, egy! 

És már csak az éles fájdalmat érzem testem több pontjából is.