Második esély [Jaywon] BEFEJEZETT

Különkiadás 3

Az új jaywon könyvemet megtalálhatjátok az oldalamon "Újra" címmel. 

Yeonbin különkiadás 2/2

Soobin szemszög: 

 Azt hiszem, kissé mérges vagyok Yeonjunra. Nem kéne miattam bárkinek is hagynia, hogy letaperolja. Már csak tizenegy napom van, amikor megjelenhetek, így nem tudok minden nap a segítségére sietni. Valahogy meg kéne értetnem vele, hogy ezt nem csinálhatja a végtelenségig. 
- Mit vársz, mit tegyek? - sóhajtok fel, mikor már egy ideje a némaságba burkolózunk. 
- Miért tűntél el a múltkor? Mi van a családoddal? Miért nem meséltél róluk soha? Hogy telnek a napjaid, és miért bukkansz fel csak úgy? - faggatózik kíváncsian. 

Fáradtan sétálok oda egy közeli padhoz, melyen kényelmesen elhelyezkedek. Yeon is eszerint cselekszik. Várakozóan néz rám, én pedig érzem, hogy most tényleg meg kell nyílnom előtte. Eddig sem azért nem beszéltem az életemről, mert nem bíznék benne, hanem mert próbálom tagadni. Nem hiába tettem öngyilkossági kísérletet. 
- Nem beszéltem a családomról, mert nincs kiről - kezdek bele, s egyelőre csak értetlen tekintetet kapok. - A szüleim négy éve haltak meg egy balesetben. A bátyám vett magához, de szörnyű a kapcsolatunk. Engem okol anyáék haláláért, hiszen az én szülinapi tortámért mentek. Minden este bulizik, nem áll távol a drogok világától sem. Előfordult, hogy Ő, vagy valamelyik haverja rám mászott önkívületi állapotukban, de van bennem annyi erő, hogy megvédjem magam. Ahogy neked, úgy az én családom se tökéletes. Gyűlölök otthon lenni - vallom be nehézkesen. Sok dolog van, amit mondhatnék még, de második esélyesként nem tehetem. 

Az első páciensemet semmibe vettem, Taehyung, a közvetítőm ez után beszélt velem. Feltette a kérdést, hogy miért fogadtam el a második esélyt, ha nem veszem komolyan a feladatomat. Erre elmeséltem neki, hogy azért, mert nem akarok visszamenni a bátyámhoz. Régen nem láttam más megoldást a menekülésre, csak az öngyilkosságot. Utcára kerülni nem akartam, más rokonom, barátom nem volt, munkával pedig évek, mire össze szedek annyi pénzt, hogy elköltözhessek. 

Taehyung ekkor tett egy ajánlatot nekem, illetve azt is elmondta, hogy a bátyám le akart kapcsoltatni az engem életben tartó gépektől. Ő, azaz Tae ezt megakadályozva manipulált, irányított egy gazdag embert, ki átvette a kórházi költségeimet, így a gépeken maradhattam. Tae tanácsa egyszerűnek tűnhet, de számomra nagy segítség. Ha komolyan veszem a következő két páciensemet, és megmentem őket, akkor megváltoztatja az életemet. Vesz egy házat a fővárosban, messze a bátyámtól, és akár azt is elintézi, hogy soha többé ne találkozzak vele. 

Hirtelen érzem meg Yeonjun karjait testem köré fonódni. Szorosan húz magához, ujjaival pedig hajtincseim birizgálja. 
- Nem kell eltitkolni a múltadat, Binnie! - jelenti ki lágy hangon. - Ettől nem leszel kevesebb az emberek szemében, sokkal inkább emberibb. Soobin, engedj közel magadhoz! Hagyd, hogy szeresselek, hogy boldoggá tegyelek! Nem kell egyedül lenned a nehézségeiddel. Te segítettél nekem, most pedig hagyd, hogy viszonozzam! 
- Sokkal jobbat érdemelnél nálam - közlöm nehézkes szívvel, de azért vékony derekára teszem kezem. Nem akarom elveszíteni, szeretem. 

Megjelenik a semmiből Taehyung, így nem kissé lepődök meg. Kezét felemeli, így láthatóvá téve az abban lévő kulcscsomót. Értetlenkedve vonom össze szemöldököm, mire Ő csak elmosolyodik.
- Teljesítetted a küldetést - jelenti ki úgy, hogy csak én halljam. Hogy?
- Olyan buta vagy. Mi alapján mondják ezt az emberek? - nevet fel keserűen Yeonjun. - Majd én eldöntöm, hogy kit tartok méltónak magam mellé, hogy ki mellett érzem magam teljesnek. Szóval, Soobin, nem szabadulsz tőlem. Küzdeni fogok a szeretetedért! 
- Ne aggódj, már rég tiéd a szívem - nyugtatom meg, hiszen tudom mennyire birtokló személyiség. És most már szabadon szerethetem, örökké.