Második esély [Jaywon] BEFEJEZETT

Különkiadás 2

Yeonbin különkiadás 1/2

Yeonjun szemszög: 

Szokásomhoz híven újfent átlépem a szórakozóhely küszöbét, s célirányosan megyek a bárpult felé. Felülök az egyik párszékre, s lepacsizok a kiszolgálós sráccal. 
- Szokásos? - utal sörömre, mire biccentek egyet. Az elmúlt hetekben tökéletesen kitapasztaltam Soobin felbukkanásának esélyeit. Mindig csak itt tűnik fel, és akkor, amikor Beomgyuék nélkül jövök. Valahol itt bujkálhat minden este, csak én nem veszem észre a hatalmas tömegben. Sosem jön oda hozzám egészen addig, míg teljesen részegre nem iszom magam, vagy rám nem másik egy pasi. 

Minden ilyen alkalommal hazavisz, s ezt néha csúnyán ki is használom. Nem tehetek róla, de direkt rá szoktam játszani rosszulléteimre, hogy az ölébe vegyen, hogy ne kiabáljon a felelőtlenségem miatt. Pár hónappal ezelőtt ismertem meg, mikor a mélypontomon voltam. Anya mindig is azt akarta, hogy hírességgé váljak, így kiadótól kiadóig vitt, míg fel nem vettek modellnek egy neves céghez. Még pusztán kezdő vagyok, hiszen a betanítási folyamat nem megy egyik napról a másikra. Némileg élvezem a modellkedést, de sokkal jobban örülnék mondjuk egy idol szakmának. Bár, egy nyugis, gondtalan munkakörnyezettel is megelégednék. 

Soobin amilyen gyorsan lépett az életembe, olyan hirtelen rabolta el a szívemet is. A megismeréséig kételkedtem magamban, abban, hogy bárki felé is vonzódhatok. Utáltam, ha egy lány vagy pasi flörtölni próbált velem. Mégis, nála én kezdeményeztem a kacérkodást. Egyszerűen elvarázsolt mosolyával, nevetésével, kedveskedésével. Hittem, hogy komolyan érdeklődik irántam, és megnyíltam neki. Hülye voltam, hiszen Ő olyan keveset engedett láttatni az életéből. Konkrétan még csak azt sem tudom, hogy van-e testvére. 

Hagytam, hogy kedve szerint irányítson. Elkezdtünk járni, rövidesen pedig neki adtam a testemet. Ez elég nagy lépés volt számomra, hiszen tudtam, hogy én leszek alul. Féltem a fájdalomtól, hogy durva lesz, de ez nem történt meg. Végig odafigyelt minden érintésére, és úgy ért hozzám, mintha bármelyik pillanatban összetörhetnék. Gyengéd volt, én pedig boldogabb és szerelmesebb, mint valaha. Reggelre viszont felszívódott, mindennemű szó nélkül magamra hagyva. Azt hiszem, jogosan érezhetem úgy, hogy csak egy éjszakára akart, hogy mindössze kihasznált. 

Mégis, szerettem azt, akinek mutatta magát. Imádtam azt a személyt, aki mellette lehettem. Azt hiszem, hogy Ő tényleg kihozta belőlem a maximumot. Akarom, hogy továbbra is része legyen az életemnek, s talán pont ezért próbálom megragadni az alkalmakat az újabb és újabb találkozásokra. 

Ugyanakkor jól tudom, hogy ha folyton részeg vagyok, semmire sem fogunk jutni. Nem tudunk kommunikálni, hogy bármelyik pillanatban lehányhatom, ha a tudatomról se tudok, ha másnap úgysem emlékeznék arra, amit beszéltünk. Lehúzom a kis bátorító italomat, majd helyemről felállva vetem be magam a táncoló tömeg közé. Tekintetem gyorsan végigszántom az embereken, de sehol sem látom Őt. Hol vagy, Soobin? 

Tudom, hogy itt kell lennie, máskülönben nem bukkanna fel mindig ugyan azokban a pillanatokban. Biztos, hogy valahol erre van, esetleg a biztonsági kamerákon keresztül figyel. El kell érnem, hogy újra idejöjjön. Táncolni kezdek a zenére, próbálva minél szexibb, és figyelemfelkeltőbb mozdulatokat bevetni. Egy vadidegen, srác lép mögém, s árad belőle a piaszag. Kezét derekamra fogva ránt magához úgy, hogy fenekem pont ágyékánál legyen. Fintorogva húzódnék el tőle, de ekkor eszembe jut, hogy a lényeg Soobin figyelmének felkeltése. Ez a srác még a hasznomra lehet. 

Csípőmet lágyan mozgatni kezdem, dörgölőzve az idegenhez. Soobin, tűnj már fel! A srác vaskos kezeit pólóm alá vezeti, s ott kezd fogdosni. Ekkor elénk áll egy nagyon is magas alak, így győztesen elvigyorodok. Soobin ujjait kézfejem köré fonja, s egy határozott mozdulattal húz magához. Az idegen elkezd hangosan elégedetlenkedni, s felénk jönne, de Binnie kibillenti egyensúlyából, így elesik. 
- Hagyd békén, ha jót akarsz magadnak! - jelenti ki Soobin szigorú hangon.

Egy sóháj után néz rám, de én továbbra is csak vigyorgok. Kézfejemet sajátjába veszi, s így indul ki a bárból. Mérgesnek tűnik, de ez semmiben sem akadályoz meg engem. 
- Olyan felelőtlen vagy! - szólal meg mérgelődve az utcán sétálva. - Miért kerülsz minden este bajba? És ha már nem fogok tudni eljönni hozzád?
- Akkor megiszom a felelőtlenségem levét - vonok vállat nemtörődöm stílusban. Úgy is fel fog tűnni, mindig megteszi. - Csak akkor tűnsz fel, ha hülyeséget csinálok, így addig fogom ezt tenni, amíg csak tehetem. Ha pedig zavar, akkor ne ments meg, ne húzd az agyam, csak mond ki, hogy semmi esélyem már nálad! 
- Yeonjun! Olyan buta vagy! Soha, egy pasi miatt sem kéne így viselkedned! - emeli meg a hangját, mire szánakozást sugárzó arckifejezést veszek fel. Pedig pont Ő az, akire csak ez hat! 
- Mi lenne, ha megbeszélnénk a dolgokat? - csattanok fel hirtelen, mire kissé meglepődik. - Magyarázkodj, Soobin! Addig nem hagyom abba a provokálásod, míg meg nem magyarázod miért csak a testem kellet! Miért használtál ki, Binnie?! Szerettelek, jobban, mint bárki mást! Akkor meg miért?! Miért tűntél el?!