Második esély [Jaywon] BEFEJEZETT

Harmincnyolcadik fejezet: Engedély

ENHYPEN JAPÁN DEBÜT MEGÖLT

Hogy lehetek ennyire büszke olyan személyekre, akik a létezésemről sem tudnak? A megalapulásuk óta velük vagyok, és elképesztő, amit letettek az asztalra 🥺

Amúgy bocsánat, hogy az öt kívánságban le vagyok maradva, de most nagyon élem ezt a sztorit, és már csak 5 rész van hátra, így most ezzel foglalatoskodok >< De holnap írok oda is részt, ígérem

És ez is extra hosszú rész lesz, mert szeretitek ❤

Mégsem, ez tripla, hupszikaaa

Most már eskü befogom 😂

Azért na: I love, Engene

Jungwon szemszög:

Tegnapelőtt volt az első alkalom, hogy Jay már nem volt mellettem. Előtte este még Őt ölelgetve aludtam el, reggel viszont az üres ágy fogadott. Természetesen dél körül bementem hozzá a kórházba, de akkor már nem volt ott. A recepcióstól megtudtam, hogy felébredt, és az orvos haza is engedte. Ezen meglepődtem, hiszen azt hittem, hogy azért elvégeznek rajta pár vizsgálatot, illetve bent tartják megfigyelésre.

Mindenesetre, azóta nem láttam. Én nem tudom az elérhetőségeit. Azt, hogy hol lakik, hogy melyik a sulija, közösségi oldalakon való elérhetősége, esetlegesen valami telefonszám. Semmit nem tudok róla, így el sem tudom érni. Ezelőtt mindig velem volt, teljesen random felbukkant, így sosem gondoltam arra, hogy megkérdezzem tőle az ilyeneket. A leg elkeserítőbb pedig az, hogy Ő maga nem is keres. Ismer, jó sokáig velem volt, elmondása szerint az üzeneteim is olvasgatta, nem utolsó sorban pedig tudja, hogy hol élek. Mégis, még egy üzenetet sem küldött, hogy "hé, újra élek".

Ez eléggé elkeserít. Tegnapelőtt hittem abban, hogy ír, tegnap délelőtt még reménykedtem, este viszont álomba sírtam magam. Hiányzik, pedig várható volt, hogy ez lesz. Mégis miért kellenék az életébe, ha van egy tökéletes családja, és egy nagy baráti társasága? Biztos el van foglalva azzal, hogy bepótolja az elvesztegetett időt. Igazi önző idióta vagyok. Bár, nem várom el, hogy hagyja otthon a családját, akik csak most kapták vissza Őt, de azért bejelölhetne, vagy valami.

Én kerestem a közösségi oldalakon, beírtam a teljes nevét, a becenevét, ezer profilt átgörgettem, de semmi. Egyszerűen nem találom, és már kezdem feladni is. Némileg magányosnak érzem magam, s egész este Heeseungnak panaszkodtam. Meséltem neki Jayről, de azt szigorúan kihagytam, hogy mi is volt Ő, hogyan is ismertem meg. A valóságot ferdítve hazudtam neki olyat, hogy rosszban volt a családjával, és tegnapelőtt ment haza csak két év után.

Hee próbált nyugtatni, hogy biztos csak családi programjaik vannak, hiszen, ha kibékült az ősökkel, akkor biztos sok időt akarnak most együtt tölteni. Mégis, ez egyáltalán nem nyugtat meg, hiszen Ő nem tudja azt, amit én. Jaynek egyáltalán nincs szüksége rám, és valószínűleg a gazdasági eltérések miatt többé látni sem akar. Hiszen minek is mutatkozna egy magamfajtával?

Hee korán reggel, hajnali hatkor jött el nálunk, és szó szerint kirángatott az ágyból, miszerint csináljunk valami közös programot a felvidításom érdekében. Gondolom, most Ő is kissé egyedül van, hiszen barátaink mind elfoglaltak. Sunoo és Ni-Ki elutaztak Japánba, Riki családjához. A szüleinek most lesz a házassági évfordulója, és ezt feltétlenül meg akarták ünnepelni.

Illetve, mint kiderült, Riki titkon előeljegyzést is akar. Ő és Sunoo már régóta egy párt alkotnak, és nem tudnák elképzelni az életüket egymás nélkül. Persze, még korai lenne a házasság, de Ni-Ki mindenképp el akarja jegyezni Sunoot, még ha két év múlva is házasodnak. A gyűrű kiválasztásában Heeseung segített neki, én meg bánom, hogy az elmúlt napokban nem is találkoztam velük. El voltam foglalva Jayékkel, így viszont kimaradtam ebből a nagyon is fontos dologból. Mindenesetre remélem, hogy Sunoo nem fog megijedni, és igent mond. Kissé kínos lenne, ha Riki családja előtt kosarazza ki a fiút. Mondjuk, kétlem, hogy ez valaha is megtörténhet.