Eloise Blanche
Október 28. szerda
- Egyébként, hogy vagy? –kérdezte Charles, miközben még mindig az autójában ültünk.
- Nem tudom –vallottam be őszintén.
- És te? –kérdeztem vissza mivel jól tudtam, hogy mekkora balesete volt.
- Már jól vagyok –döntötte hátra a fejét az ülésben, és úgy nézett rám.
- És Pierre? –érdeklődtem, mire elmosolyodott.
- Texasban van és köszönöm, hogy kérdezted –meglepett amiért ezt mondta, de nem akartam kitérni arra, hogy miért.
- Egy barátnőm is ott él –jutott eszembe Gretchen.
- Vannak barátaid Texasban? –lepődött meg.
- Nem igazán, csak a szülinapodon ismerkedtünk meg, azóta pedig néha beszélünk –meséltem.
- A szülinapomon?
- Látogatóban volt és valaki elhozta magával –magyaráztam.
- A szülinapomon csoda, hogy nem egész Monaco vett részt –sóhajtotta.
- Csak fele –kuncogtam.
- Tényleg neked mikor lesz a születésnapod? –jutott hirtelen eszébe.
- November 10.
- Az mindjárt itt van –emelte fel a fejét.
- Igen –mosolyodtam el, mivel anyáékkal már megvolt a szokásos kis partink, amin hárman vettünk részt.
- Mit fogsz csinálni a huszonegyedik születésnapodon? –valahogy sejtettem, hogy rá fog kérdezni.
- Anyuékkal szoktam ünnepelni –vontam vállat, és az esőcseppekre terelődött a tekintetem, amik a szélvédőre zuhantak.
- Szóval te megúszod Julia bulijait?
- Általában elszokták felejteni, a facebook értesítés juttattja eszükbe, aztán kapok pár üzenetet –vallottam be.
- Ez most komoly? –éreztem a hangjában a megvetést.
- Igen, de nem fontos! Szeretek anyuékkal lenni –feleltem.
- Miért barátkozol velük? –hirtelen kérdése meglepett.
- Mert óvodás korom óta a barátnőim –feleltem.
- De hiszen nem olyan vagy mint ők... Mármint jó értelemben –mondta, és közben becsatolta magát.
- És akkor te? Miért jársz Juliával? –csúszott ki a számon, mire Charles keze megállt a kormányon. Basszus, hogy kérdezhettem meg?
- Mert négy éve a barátnőm, és nem tudom fura lenne nélküle –nem erre a válaszra számítottam. Charles gyorsan túlakart lépni ezen a témán, mivel hátramenetbe kapcsolt, majd kikanyarodott a parkolóból.
- Hova megyünk? –néztem rá kérdőn, közben én is becsatoltam magam.
- Hozzátok, hiszen múltkor megígérted, hogy megmutatod a zongorátokat –válaszolta, mire elmosolyodtam.
- Az már mikor volt –kuncogtam hitetlenkedve.
- Látod, nem felejtek –mosolyodott el.
- Látom –ingattam a fejem mosolyogva, majd a zebrán átkelőket kísértem végig a tekintetemmel. Szinte minden járókelő kezében esernyő volt, egy-két kivétel volt, akik az eső ellenére is nyugodtan sétáltak a szabad ég alatt.
YOU ARE READING
Bizalmunk története / Első kötet
FanfictionEgy titkos bizalmi viszony egy Ferrari pilóta és egy átlagos Monacoi lány között. Élvezik egymás társaságát és igazi barátokká válnak, majd az apró érintések mindent megváltoztatnak.
