Bizalmunk története / Első kötet

Tizennyolcadik fejezet

Eloise Blanche

Október 30. péntek

Igazából egyáltalán nem kellett volna Charles lakására jönnöm, és a címét is csak onnan tudtam, hogy az autójában egy leejtett levélről leolvastam nem régiben. Mint egy igazi szajha félmeztelenül ültem az ölében és igazán úgy éreztem, hogy minden önbecsülésemet elveszítettem.
- Mennem kellene –sóhajtottam, ő pedig szorosabban fogott magához.
- Elmeséled mit tettek? –összeugrott a gyomrom a kérdésére. Az lenne a helyes, ha elmondanám neki, hogy Julia évek óta mit tesz a háta mögött. De ha megteszem jobb ember leszek, mint a barátnőim? Nem, sőt ugyan olyan gonosz leszek.
Viszont Charles megérdemli az igazat, és talán ez fontosabb, mint a saját önérzetem.
- Lauren és Julia is lefeküdtek Colinnal a hátam mögött –mondtam ki hirtelen, mire Charles minden izma megfeszült, majd eltolt magától, így újra az ágyon kötöttem ki.
- Julia? –kérdezett vissza, és én szégyelltem magam Julia helyett is.
- Igen –bólintottam, és képtelen voltam Charles szemébe nézni.
- Ez most valami rossz vicc, ugye? –állt fel, én pedig újra rá néztem.
- Nem az és nem csak ő vele csalt meg, volt még Chester is meg... –nem tudtam befejezni, mert Charles teljesen kiakadt.
- Még is mióta csinálja ezt a hátam mögött? És miért nem mondtad el? Hiszen már hetek óta jóba vagyunk! –rosszul esett, hogy le támadt, viszont valamilyen szinten igaza volt.
- Barátnőmnek tartottam, nem árulhattam el rögtön mert veled jóba lettem –nyúltam a farmeremért, ami a földön hevert, majd felkaptam magamra.
- Ez nevetséges –nevetett fel idegesen, és a hajába túrt.
- Ne haragudj, hogy nem mondtam el –álltam meg az ablak előtt és fogalmam sem volt mit is mondhatnék.
- Elmondtam neked minden kétségemet Juliával kapcsolatban, hibáztattam magam amiért nem működtünk már rendesen, és te hagytad ezt az egészet! Egy rohadt szót nem tudtál szólni! –förmedt rám, ami már tényleg rosszul esett.
- Hittél volna nekem? Elhitted volna ezt, ha a "megismerkedésünk" után azonnal elmondom? Azt hitted volna, hogy csak keresztbe akarok tenni nektek –védekeztem, mivel tényleg így történt volna.
- Ez elég gyenge érv –nézett rám lesajnálóan, tovább pedig képtelen voltam hallgatni őt.
- Tudod mit? Ne rajtam töltsd ki a dühödet, hanem a kis barátnődön –kerültem meg, majd kisiettem a szobából.

Charles Leclerc

Nem volt szép tőlem, hogy letámadtam Eloise-t, de komolyan nem hittem el, hogy ezidáig egy szót sem szólt Julia hűtlenségéről. Igaz én is az elmúlt hetekben a lehető legrosszabb pasivá váltam, mivel állandóan Eloise járt a fejemben, ma pedig még az ágyamig is elvittem. De a feltörő bűntudat elszállt ahogy fény derült az igazságra.
Amint Eloise elment, én is felkaptam a kocsikulcsaimat, majd a Ferrarival elhajtottam Julia szüleinek a házához.
Dühös voltam és csalódott, de leginkább átvertnek éreztem magam. Négy év alatt ennyire nem voltam elég neki?
Ahogy kiszálltam az autóból, elindultam az üvegajtó felé és becsengettem.
Mrs. Fontaine nyitott ajtót, aki nagy örömmel fogadott.
- Jó napot! Julia itthon van? –kérdeztem, mire a szőkehajú nő megingatta a fejét.

- Nem, a barátnőivel van –mondta, mire biccentettem. Rendben, köszönöm –fordultam meg, majd visszamentem a Ferrarihoz, és ahogy beültem, írtam egy üzenetet Juliának.

Charles: Hol vagy? Beszélnünk kell!

Reménykedtem benne, hogy perceken belül válaszol, így vártam egy kicsit mielőtt kikanyarodtam volna a ház elől. Körülbelül három perc múlva jött is a válasz.

Julia: Az egyetem mellett, egy étterembe a barátaimmal.

Charles: Oda megyek.

Julia: Miért?

Charles: Mondtam, hogy beszélnünk kell.

Ezután nem vártam meg, hogy mit reagál, csak elindultam és fogalmam sem volt hogyan is álljak elé. Közöljem, hogy szakítok vele? Az túl egyszerű lett volna, és őszinte legyek szerettem volna, ha neki is annyira fájna a szakítás, mint nekem, amit velem művelt az évek alatt a hátam mögött. És mivel jól tudtam, hogy az egyetlen, ami igazán fájnak neki az, ha a barátai előtt szégyenbe kerülne. Megálltam a campus melletti parkolóban, majd ahogy leállítottam a motort, lecövekeltem. Önmagam lennék, ha megaláznám Juliát? Rohadtul nem. De muszáj lesz vele beszélnem akkor is. Kiszálltam a Ferrariból, majd a tekintetemmel végig szaladtam a szemben lévő éttermek és kávézók előtt. Egy hamburgerező állt pont a sarkon, és valahogy volt egy olyan érzésem, hogy az a törzshelye, mivel ilyen helyeken biztos van saláta, meg azok a vackok, amiket enni szokott.

Elindultam a campuson keresztül, majd ahogy beléptem az étterembe, megcsapott a hamburger jellegzetes illata. Körbe néztem, majd egy középtájon lévő asztalnál ült Julia és a barátnői. Egyértelműen Eloise már nem tartozott közéjük, sőt sohasem. Összeszedtem magam, majd elindultam feléjük és ahogy Julia meglátott fel is pattant, és már a nyakamba is akart ugrani, de azonnal eltoltam.

- Beszélhetünk? –kérdeztem, mire Citta megszólalt az asztalnál ülve.

- De rég láttalak Charles –mondta, mire lekezelően rá néztem.

- Hogy van Mr. Adams? –kérdeztem, mire falfehérré változott és ez már is jobbá tette a napom.

- Kavarsz Mr. Adams-el? –kérdezte Lauren, aki vele szemben ült.

- Kit érdekel, hogy kavar-e, te miért tudsz róla? –kérdezte Julia meglepetten.

- Igen, honnan is tudsz róla? –kérdezett vissza Citta, hogy kínos helyzetbe hozzon, de rácseszett mert ezzel elkésett.

- Eloisetól és jobb lenne, ha békén hagynád –néztem rá, Julia meg, mint akinek joga van a felháborodáshoz úgy nézett rám.

- Miért beszéltél te Eloise-al? –kérdezte vádlón.

- Mert kavarnak –vágott közbe Citta még, ha százszor el is ismételtük Eloise-al, hogy semmi nincs közöttünk, mondjuk most már ezt nem lehetne mondani.

- Te összejöttél a barátnőmmel? –akadt ki Julia, mire rá néztem.

- Te meg összejöttél Colinnal, Chesterrel... És még jó pár emberrel, akikről nem tudok –vágtam vissza.

- Még is miről beszélsz? –játszotta az értetlent.

- Nem dőlök be neked –közöltem jegesen.

- Ezt is Eloise mondta? Komolyan hiszel neki? Egyértelműen rád van kattanva és kamuzik itt neked össze-vissza!

- Igen, hiszek Eloisenak –mondtam teljes magabiztosággal. Julia arca lassan változott át, és igazi szörnyeteg mosolyt villantott.

- Beleszerettél? –nevettet ki, mire kicsit szíven ütött.

- És ha igen? –kérdeztem vissza lazán.

- Nevetséges vagy, ő még mindig Colin-t szereti, szerinted miért esett neki olyan rosszul az igazság? –a hirtelen támadása meglepett. Lehet igaza van? De hiszen akkor miért csókolt vissza? Miért engedte, hogy közel kerüljünk egymáshoz?

Instagram: dkamilla_iroioldal