Bizalmunk története / Első kötet

Ötödik fejezet

Eloise Blanche

Október 19. hétfő

A campuson sétáltam, éppen az utolsó órámról, amikor hirtelen mellém ért Julia.
- Végre megtaláltalak –sóhajtotta.
- Kerestél? Miért nem hívtál? –fordultam felé, de nem álltam meg.
- Hívtalak, de nem vetted fel –közölte, nekem pedig eszembe jutott, hogy órák előtt lenémítottam magam.
- Bocsi –mondtam végül.
- Mindegy, eljössz velem vásárolni? –kérdezte, de inkább kijelentésnek hangzott.
- Van még pár beadandóm –motyogtam.
- Az rá ér –intett le.
- Hova akarsz menni? –vettem mély levegőt.
- A plázába —vont vállat, majd az autójához értünk. A kék Fordot kinyitotta, majd beültünk előre. Ahogy kikanyarodott a parkolóból, eszembe jutott a szombat reggel a kikötőben.
- Kérdezhetek valamit? –nem tudom honnan vettem a bátorságot, de kezdtem Charles pártjára állni, pedig csak egy délelőttöt töltöttem vele.
- Persze –állt meg egy piros lámpánál.
- Szombat reggel ki aludt melletted? –kérdeztem, mire átsuhant egy árny az arcán.
- Charles –vont vállat.
- De mi közöd hozzá? –mordult rám.
- Charles velem volt –mondtam hirtelen, mire rám kapta a tekintetét.
- Mármint a kikötőben vártunk titeket –helyesbítettem, de feleslegesen. Julia hirtelen elindult, majd a legközelebbi parkolóban megállt és felém fordult.
- Mit mondtál neki? –támadt le, mire idegesen a hajamba túrtam.
- Semmit, de megint megcsaltad? –néztem rá.
- Jézusom, még is mi közöd van hozzá? Egyébként meg az nem megcsalás, ha jól érzem magam mással is –akadt ki és ezzel bevallotta, hogy igen is lefeküdt mással, miután Charles otthagyta a bulit.
- De igen is az –csattantam fel.
- Szállj ki! –intett, mire felháborodottan néztem rá.
- Mi? Most komolyan? –néztem rá hitetlenkedve.
- Igen! És ajánlom, hogy többet ne kerülj kettesbe a pasimmal –nem kiabált, hanem fenyegetően nyugodt volt a hangja. Szó nélkül kiszálltam a Fordból, majd bevágtam az ajtót.
Dühösen indultam visszafelé, és komolyan nem hittem el, hogy lehet valaki ekkora ribanc.

Mire haza értem busszal, rá kezdett az eső is, így félig elázva léptem be a házba. Finom illatok megcsapták az orromat, ezért ledobtam a cipőmet a virágos tapétával díszített előszobában, és elindultam a konyha felé.
Apa a pultnál főzött, és annyira bele merült, hogy először észre sem vett.
- Szia –mentem hozzá, majd puszit nyomtam az arcára.
- Szia, kincsem –mosolyodott el.
- Anya? –kérdeztem a hűtőhöz lépve.
- Még dolgozik, de szerintem egy óra és haza ér –felelte, én pedig biccentettem és átmentem a nappaliba, majd a szobámhoz vezető folyosóra léptem. Amint beértem a négy fal közé, felsóhajtottam és az ágyamra rogytam.

Charles Leclerc

Október 20. Kedd

Behajtottam a PSL egyetem parkolójába, majd megálltam egy biztonságos helyen. Hezitáltam mielőtt kiszálltam volna, mivel nem szóltam Juliának, hogy ide jövök. Nagy levegő vétel után kiszálltam a Ferrariból, majd bezártam és át siettem az úttesten campusra. A hosszú épület első ajtajához léptem, pont akkor, amikor egy ismerős barnahajú lány kitolta az üveget, és annyira belemerült a mobiljába, hogy észre sem vett.

- Szia –köszöntem, mire megállt és felnézett rám. Ragyogó kék szemeiből semmit nem tudtam kiolvasni.

- Szia –mosolyodott el, amitől nekem is mosolyra húzódott a szám.

- Hogy-hogy itt vagy? –kérdezte, nekem pedig eszembe jutott milyen kellemes érzés volt a társaságában lenni. Jó volt vele beszélgetni, és úgy éreztem elmulasztok egy újabb ilyen beszélgetést, ha hagyom tovább menni.

- Nincs kedved meginni valamit? Mármint az óráid után? –kérdeztem, nem válaszolva az ő kérdésére. A meglepettség ki ült a szép arcára.

- Sajnos nem érek rá –válaszolta nagyot nyelve, és a cipőjére nézett.

- Akkor holnap? –kérdeztem tétován.

- Nem fogok rá érni egyáltalán –most engem lepett meg a mellkasomba keletkező érzés, amit az elutasítása miatt éreztem.

- Azt hittem neked is jó volt beszélgetni –mondtam, mire újra a szemembe nézett.

- Igen, de Julia kifog nyírni, ha pasijával kávézgatok –felelte, és így már mindent értettem.

- Nem fogja megtudni –válaszoltam.

- Egyébként meg, miért lenne akkora nagy baj, ha barátok lennénk? –tettem hozzá a kérdést.

- Őt kérdezd –sóhajtotta a szemét forgatva.

- Inkább nem –gondoltam végig.

- Mennem kell –indult el, én pedig követni kezdtem.

- Hova mész? –érdeklődtem, ő pedig hátra se nézve válaszolt.

- Haza.

- Akkor ráérsz –állapítottam meg, majd ahogy mellé értem láttam, hogy elmosolyodik.

- Ezért jöttél ide, hogy kávé meghívással zaklass? –érdeklődött szórakozottan. Hirtelen eszembe jutott, hogy igazából Julia miatt jöttem és a bűntudat el is fogott, amiért egy másik csaj miatt kiment a fejemből.

- Nem teljesen –feleltem végül.

- Gondolom Julia miatt, de ő elment egy órával ezelőtt –értünk ki a járdaszegélyre.

- Tényleg? –vontam fel a szemöldököm.

- Nem tudom hova ment, de eléggé sietett amikor találkoztam vele a folyosón –vont vállat.

- Értem –biccentettem, majd a túloldalon megpillantottam a kávézót.

- Szóval milyen kávét szeretsz? –érdeklődtem újra, mire Eloise elnevette magát, és a bűntudat helyét melegség vette át.

- Egy eszpresszóra meghívhatsz –mondta végül, én pedig győztes mosolyt villantottam.

Leléptünk két parkoló autó közé majd átsiettünk a túloldalra, ahol a Ferrarim is parkolt. Bementünk a kávézóba és szinte azonnal felismertek páran. Basszus lehet ez még sem volt olyan jó ötlet...

Ki nézte tegnap a futamot?🧡 Landonak annyira örültem! Viszont reménykedtem, hogy Charlesal együtt állnak majd a dobogón. 🥺❤