Eloise Blanche
November 14. szombat
Anyáékkal ültem a nappaliban, miközben ők filmet néztek, én az Instagramot pörgettem. Rámentem a nagyítóval jelölt ikonra, és azonnal új bejegyzéseket dobott fel. Néhány másodperc alatt kiszúrtam egy képet. Rákattintottam és Charlest meg Juliát pillantottam meg a képen. Egy folyosón voltak és Charles éppen beinvitálta egy ajtón. Gondolom az öltözőjébe. Olyan gyorsan átszaladt a testemen a féltékenység, hogy a kétségbe esés is elkapott. Még is miért van ott vele Julia? És mit hitt, hogy majd ez nem derül ki? Rámentem Julia profiljára majd a megjelöléseire. Rengeteg fanoldal kitette a képet, meg egyéb másikakat is, amin együtt szerepelnek. Nem kellett volna jól tudom, de még is elkezdtem nézegetni a posztokat. Tökéletesnek tűntek együtt és nem voltam benne biztos, hogy én pont ilyen jól fogok mutatni mellette. Az önbizalmam mínuszba esett és idegesen kiléptem az Instagramból.
- Minden rendben, édesem? –kérdezte anya, én pedig csak némán bólintottam. A tévére néztem mintha annyira érdekelne a film, de közben állandóan kattogott az agyam. Aida szavai jutottak eszembe és elfogott a rettegés a gondolattól, hogy talán Charles már tudja Julia terhességét és hitt neki. Újra felnyitottam a telefonomat és megnéztem, hogy Charles látta-e már az üzenetemet, amit még reggel írtam neki. Délután négy volt és még mindig nem. Kétségbe esetten léptem ki a chatből majd Aida nevét megkerestem.
Eloise Blanche: Julia miért van a Török nagydíjon?
Nem kellett sokat várnom, pár perc múlva jött is a válasz Aidatól.
Aida Fitz: Fogalmam sincs, de gondolom megint kavar valamit.
Eloise Blanche: Lehet.
Idegesen néztem Charles nevét és szerettem volna beszélni vele, de nem akartam a féltékeny barátnőt játszani, ezért inkább lezártam a képernyőt és zavartan, idegesen néztem újra a tévére.
- Sütnöm kellene valamit –szólalt meg hirtelen anya, majd pár pillanattal később fel is pattant.
- Menjek segíteni? –álltam fel én is, mivel elkellett valahogy terelnem a figyelmemet.
- Jöhetsz –ment ki a konyhába, én pedig követtem. Anya muffint akart, így neki álltunk csinálni és bár beszélgettünk anyával, mégis állandóan Charleson agyaltam. Éppen, amikor betettük az első adag muffint a sütőbe, a telefonom megrezzent a melegítőm zsebébe. Elővettem a készüléket, majd felnyitottam a képernyőt.
Charles Leclerc: Sajnálom, hogy nem írtam. Hogy vagy, bébi?
Egy kicsit megnyugtatott, hogy bébinek hívott, de a feszültség akkor is bennem volt.
Eloise Blanche: Jól. És te?
Charles Leclerc: Felhívhatlak?
Eloise Blanche: Igen.
Anyára néztem, aki a következő muffin adagot készítette elő.
- Ha a leendő unokáim apjával beszélsz nyugodtan –legyintett szórakozottan.
- Anya! –szóltam rá zavartan.
- Tudod milyen szép gyerekeitek lesznek? Mindent tele fogok a képeikkel rakni –nézett rám halál komolyan.
- De jó, a neveiket is kitaláltad? –forgattam a szemem gúnyosan, majd kiindultam a konyhából és a folyosóra léptem ki, ami az előszobához vezetett. Charles már egy ideje hívott, így végre felvettem.
- Szia –köszöntem, és ahogy meghallottam a hangját, a szívem kihagyott egy ütemet.
- Szia –egy pillanatra elhallgatott, majd folytatta.
- Minden oké? Elég rövid üzenetet küldtél vissza.
- Minden, csak éppen sütünk anyuval –feleltem, bár az hazugság volt, hogy minden rendben van. De nem akartam hisztit csapni, így inkább türelmet erőltettem magamra.
- Ja értem, mit süttök? –kíváncsiskodott mire elmosolyodtam.
- Muffint, amiről lemaradsz éppen –válaszoltam.
- Akkor mi lenne, ha hétfőn átjönnél hozzám és sütnél nekem muffint? –kérdezte és megnyugtatott ez a felvetett terv. Ezek szerint tényleg nem kavart most Julia? De akkor még is mi a fenéért volt ott?
- Benne vagyok, de csak délután tudok átmenni –mosolyogtam, és a falnak dőltem.
- Elmegyek majd érted –mondta, és pont ekkor a háttérben valaki szólt neki.
- Most mennem kell, majd beszélünk –sóhajtotta.
- Rendben –bólintottam, még ha nem is láthatta.
Letettük a telefont, majd visszamentem a konyhába és anya még mindig a pultnál állt, de már a mosatlanokat pakolta a gépbe.
- Na minden rendben? –kérdezte, mire némán bólintottam.
- Szóval együtt vagytok? –kíváncsiskodott, mire elmosolyodtam.
- Azt hiszem igen –bólintottam.
- Remek –mosolygott.
- De kérlek, ha esetleg eljön hozzánk, ne hozd fel a gyerek témát –néztem rá, mire elnevette magát.
- Jól van, nem is, még rá értek, de azért pár év múlva jó lenne –mutogatott a levegőbe.
- Jaj, anya –fogtam a fejem, majd inkább visszamentem a nappaliba.
Instagram: dkamilla_iroioldal
أنت تقرأ
Bizalmunk története / Első kötet
أدب الهواةEgy titkos bizalmi viszony egy Ferrari pilóta és egy átlagos Monacoi lány között. Élvezik egymás társaságát és igazi barátokká válnak, majd az apró érintések mindent megváltoztatnak.
