Eloise
Október 16. Péntek
Ahogy behúztam magam mögött az üvegajtót, megcsapott a friss esti levegő és bár nem volt túl meleg, mégis jobban éreztem magam itt kint, mint bent. A bentről jövő hangokat most már tompábban hallottam és hogy még kevesebbet hallhassak, elindultam a hatalmas kert hátsó felébe. Ahogy a levezető lépcsőhöz értem, ami a medencéhez vitt volna, leültem rá és a csillagos eget kémleltem. A levegő szinte olyan hatással volt rám, mint a hideg víz negyvenfokban. Már vagy negyedórája ülhettem a lépcső tetején, amikor hirtelen leült valaki mellém, vagyis egy méter távolságot azért hagyott közöttünk.
- Nem baj, ha csatlakozok? –kérdezte Charles.
- Nem –ingattam a fejem, de a meglepettségemet nem nagyon bírtam eltakarni. A halvány fényben láttam, hogy nem csattan ki az örömtől attól függetlenül, hogy ma van a szülinapja. Mondjuk, ha annyira élvezné ezt a bulit, akkor nem itt ülne kint velem a lépcső tetején.
- Eloise, ugye? –kérdezte, és sértőnek találtam, hogy nem biztos a nevemben. Mondjuk a négy év alatt körülbelül egyszer sem szóltunk egymáshoz.
- Igen –sóhajtottam.
- Charles, ugye? –kérdeztem vissza, mire egy pillanatra lefagyott, majd elmosolyodott.
- Bocs, csak megerősítést akartam a neveddel kapcsolatban –nevetett és kicsit szíven ütött, hogy azt a sármos mosolyát miattam villantotta meg.
- Egyébként, mit keres az ünnepelt a hátsó kertben? –érdeklődtem, és a felhúzott térdeim körül összekulcsoltam a karjaimat.
- Kellett egy kis friss levegő... Mellesleg sok olyan van itt, akit nem ismerek –mondta nem túl boldogan.
- Miért érzem úgy, hogy egyáltalán nem élvezed ezt a bulit? –vontam fel a szemöldököm kérdőn, de nem néztem rá csak az eget kémleltem.
- Miért érzed így? –kérdezett vissza.
- Egész este láttam a reakcióidat –válaszoltam.
- Figyeltél engem? –rá kaptam a tekintetem, ő pedig szórakozottan nézett vissza rám.
- Nem, de mivel te vagy az ünnepelt, így elég sokszor voltál a középpontban –vontam vállat.
- Jobban örültem volna, ha háttérben maradhatok –vette el rólam a tekintetét és nagy sóhaj kíséretében az égre nézett.
- Julia szereti a figyelmet, és a felhajtást –közöltem a nyilvánvaló tényeket.
- Tudom –sóhajtotta, de inkább úgy, mint akinek nagyon elege van már.
Ezután néma csend telepedett ránk, és mindketten előre néztünk. A hold fénye megvilágította a medence vizét, ami a hűvös szellő hatására hullámzott. Nyugtató volt nézni és annyira elmerültem benne, hogy el is felejtkeztem a mellettem egy méterre ülő pilótáról.
- Szokott rólam beszélni? –tett fel egy újabb hirtelen kérdést, mire összerezzentem.
- Mármint Julia –tette hozzá, mintha nem tudnám kire gondol.
Elgondolkodtam a válaszon és fogalmam sem volt, hogy őszinte legyek-e vele vagy se. Julia csak akkor beszélt róla, ha felakart vágni azzal, hogy a pasija Ferrari pilóta. Jobban elvolt magával foglalva minthogy Charlesról beszéljen.
- Nem mindig vagyok velük –mondtam végül.
- De ha velük vagy? –bosszantott kicsit, hogy ennyire fontos neki Julia, amikor a platina szőke tökéletességnek, ő nem volt ennyire az.
- Szokott –hazudtam, mivel bár sokszor nehezteltem Juliára, mégis csak a barátnőm.
- Tudod néha teljesen azt érzem, hogy nem is létezek számára –sóhajtotta és felhúzta a lábait, majd a térdeire fektette a karjait.
- Sajnálom, hogy ezt érzed –motyogtam, mivel fogalmam sem volt mit reagáljak. Nem Charles egyik barátja vagyok, hanem Julia barátnője és őt kell védenem, nem?
- Talán csak négy év alatt ellaposodott a kapcsolatunk –vont vállat.
- Menjetek el nyaralni vagy valami –tanácsoltam, pedig én jól tudtam, hogy sokat ez nem javítani a kapcsolatukon, mivel Julianak meg van a maga személyisége.
- Gondolod, jó ötlet? –kérdezte, mire bólintottam.
- Ühüm –bólintottam, de azonnal szörnyen éreztem magam, hogy hazugsággal etetem.
- És te... –kezdte mire egy ismerős hang távolabbról megszólalt.
- Charles! Hol vagy, édesem? –Julia hangja a ház felől szólt, mire Charles felállt.
- Külön menjünk be jó? –kérte, mire egyetértően bólintottam.
- Kösz, hogy meghallgattál –mondta, mire félmosollyal biccentettem.
Miután magamra maradtam, tovább figyeltem a medence hullámzó vizét és egy jó tízperccel később én is felálltam, és visszaindultam a ház felé. A kikövezett úton mentem vissza teraszhoz, ahol az üvegen át is már láttam az őrültekházát. Charlest és Juliát is kiszúrtam nem messze az ajtótól, ahol éppen falták egymást. Elfordítottam a fejem és inkább elindultam a hátsó kertajtóhoz, ami kivezetett a ház elé. Éppen kiléptem a fal takarásából, amikor a verandán álló idegen csaj oda szólt.
- Úgy látom nem csak én unom ezt a bulit –mondta a korlátnak dőlve.
- Nem vagyok az a bulizós fajta –néztem rá, mire leindult a verandáról.
- Én se, szóval elmegyünk kajálni? Nem messze van itt egy szendvicsező –állt meg mellettem, én pedig összeráncolt homlokkal néztem az idegen lányra.
- Ja amúgy Gretchen vagyok –nyújtott kezet.
- Ugye nem ide valósi vagy? –kérdeztem, mivel teljesen másnak tűnt, mint akiket ismerek lányokat itt Monacóba.
- Nem, texasban élek –felelte.
- És miért vagy itt? –kérdeztem, de közben elindult a feljárón, én pedig követtem.
- Jövőre ide akarok járni egyetemre, és látogatóba jöttem... Viszont aki a kísérőm az elhozott ide, és teljesen lerészegedett –magyarázta, mire elnevettem magam.
- És ha nem ide valósi vagy honnan ismered a szendvicsezőt? –kíváncsiskodtam.
- Mindig ennyit kérdezel? –érdeklődött nevetve.
- Nem –nevettem én is, majd elindultunk a félig sötét utcában.
- Előbb kerestem meg a neten, mivel éhes vagyok –válaszolta végül, én pedig máris kedveltem a barna vállig érő hajú lányt. Szinte azonos volt a stílusunk és megkönnyebbülten vettem észre, hogy farmerszoknyában van.
- Amúgy Eloise vagyok –mutatkoztam be utólag.
- És egyetemre jársz? –kérdezte.
- Igen a PSL-re járok –bólintottam.
- Én is oda akarok menni! –csillant fel a szeme.
- És mit akarsz tanulni?
- Pedagógusi szak –felelte.
- Tanárnak akarsz menni?
- Aha és te?
- Pszichológiát tanulok –feleltem és eszembe is jutott, hogy egy beadandóval szépen elmaradtam.
- Az remek lehet –sóhajtotta vágyakozóan és ezzel elárulta, hogy még sem biztos abban mit is akar tanulni.
Elárulok egy titkot, hogy Gretchen főszereplő lesz a Pierre Gasly könyvben! 🤫
Instagram: dkamilla_iroioldal
أنت تقرأ
Bizalmunk története / Első kötet
أدب الهواةEgy titkos bizalmi viszony egy Ferrari pilóta és egy átlagos Monacoi lány között. Élvezik egymás társaságát és igazi barátokká válnak, majd az apró érintések mindent megváltoztatnak.
