Bizalmunk története / Első kötet

Második fejezet

Eloise

Október 16. Péntek

Ahogy behúztam magam mögött az üvegajtót, megcsapott a friss esti levegő és bár nem volt túl meleg, mégis jobban éreztem magam itt kint, mint bent. A bentről jövő hangokat most már tompábban hallottam és hogy még kevesebbet hallhassak, elindultam a hatalmas kert hátsó felébe. Ahogy a levezető lépcsőhöz értem, ami a medencéhez vitt volna, leültem rá és a csillagos eget kémleltem. A levegő szinte olyan hatással volt rám, mint a hideg víz negyvenfokban. Már vagy negyedórája ülhettem a lépcső tetején, amikor hirtelen leült valaki mellém, vagyis egy méter távolságot azért hagyott közöttünk.

- Nem baj, ha csatlakozok? –kérdezte Charles.

- Nem –ingattam a fejem, de a meglepettségemet nem nagyon bírtam eltakarni. A halvány fényben láttam, hogy nem csattan ki az örömtől attól függetlenül, hogy ma van a szülinapja. Mondjuk, ha annyira élvezné ezt a bulit, akkor nem itt ülne kint velem a lépcső tetején.

- Eloise, ugye? –kérdezte, és sértőnek találtam, hogy nem biztos a nevemben. Mondjuk a négy év alatt körülbelül egyszer sem szóltunk egymáshoz.

- Igen –sóhajtottam.

- Charles, ugye? –kérdeztem vissza, mire egy pillanatra lefagyott, majd elmosolyodott.

- Bocs, csak megerősítést akartam a neveddel kapcsolatban –nevetett és kicsit szíven ütött, hogy azt a sármos mosolyát miattam villantotta meg.

- Egyébként, mit keres az ünnepelt a hátsó kertben? –érdeklődtem, és a felhúzott térdeim körül összekulcsoltam a karjaimat.

- Kellett egy kis friss levegő... Mellesleg sok olyan van itt, akit nem ismerek –mondta nem túl boldogan.

- Miért érzem úgy, hogy egyáltalán nem élvezed ezt a bulit? –vontam fel a szemöldököm kérdőn, de nem néztem rá csak az eget kémleltem.

- Miért érzed így? –kérdezett vissza.

- Egész este láttam a reakcióidat –válaszoltam.

- Figyeltél engem? –rá kaptam a tekintetem, ő pedig szórakozottan nézett vissza rám.

- Nem, de mivel te vagy az ünnepelt, így elég sokszor voltál a középpontban –vontam vállat.

- Jobban örültem volna, ha háttérben maradhatok –vette el rólam a tekintetét és nagy sóhaj kíséretében az égre nézett.

- Julia szereti a figyelmet, és a felhajtást –közöltem a nyilvánvaló tényeket.

- Tudom –sóhajtotta, de inkább úgy, mint akinek nagyon elege van már.

Ezután néma csend telepedett ránk, és mindketten előre néztünk. A hold fénye megvilágította a medence vizét, ami a hűvös szellő hatására hullámzott. Nyugtató volt nézni és annyira elmerültem benne, hogy el is felejtkeztem a mellettem egy méterre ülő pilótáról.

- Szokott rólam beszélni? –tett fel egy újabb hirtelen kérdést, mire összerezzentem.

- Mármint Julia –tette hozzá, mintha nem tudnám kire gondol.

Elgondolkodtam a válaszon és fogalmam sem volt, hogy őszinte legyek-e vele vagy se. Julia csak akkor beszélt róla, ha felakart vágni azzal, hogy a pasija Ferrari pilóta. Jobban elvolt magával foglalva minthogy Charlesról beszéljen.

- Nem mindig vagyok velük –mondtam végül.

- De ha velük vagy? –bosszantott kicsit, hogy ennyire fontos neki Julia, amikor a platina szőke tökéletességnek, ő nem volt ennyire az.

- Szokott –hazudtam, mivel bár sokszor nehezteltem Juliára, mégis csak a barátnőm.

- Tudod néha teljesen azt érzem, hogy nem is létezek számára –sóhajtotta és felhúzta a lábait, majd a térdeire fektette a karjait.

- Sajnálom, hogy ezt érzed –motyogtam, mivel fogalmam sem volt mit reagáljak. Nem Charles egyik barátja vagyok, hanem Julia barátnője és őt kell védenem, nem?

- Talán csak négy év alatt ellaposodott a kapcsolatunk –vont vállat.

- Menjetek el nyaralni vagy valami –tanácsoltam, pedig én jól tudtam, hogy sokat ez nem javítani a kapcsolatukon, mivel Julianak meg van a maga személyisége.

- Gondolod, jó ötlet? –kérdezte, mire bólintottam.

- Ühüm –bólintottam, de azonnal szörnyen éreztem magam, hogy hazugsággal etetem.

- És te... –kezdte mire egy ismerős hang távolabbról megszólalt.

- Charles! Hol vagy, édesem? –Julia hangja a ház felől szólt, mire Charles felállt.

- Külön menjünk be jó? –kérte, mire egyetértően bólintottam.

- Kösz, hogy meghallgattál –mondta, mire félmosollyal biccentettem.

Miután magamra maradtam, tovább figyeltem a medence hullámzó vizét és egy jó tízperccel később én is felálltam, és visszaindultam a ház felé. A kikövezett úton mentem vissza teraszhoz, ahol az üvegen át is már láttam az őrültekházát. Charlest és Juliát is kiszúrtam nem messze az ajtótól, ahol éppen falták egymást. Elfordítottam a fejem és inkább elindultam a hátsó kertajtóhoz, ami kivezetett a ház elé. Éppen kiléptem a fal takarásából, amikor a verandán álló idegen csaj oda szólt.

- Úgy látom nem csak én unom ezt a bulit –mondta a korlátnak dőlve.

- Nem vagyok az a bulizós fajta –néztem rá, mire leindult a verandáról.

- Én se, szóval elmegyünk kajálni? Nem messze van itt egy szendvicsező –állt meg mellettem, én pedig összeráncolt homlokkal néztem az idegen lányra.

- Ja amúgy Gretchen vagyok –nyújtott kezet.

- Ugye nem ide valósi vagy? –kérdeztem, mivel teljesen másnak tűnt, mint akiket ismerek lányokat itt Monacóba.

- Nem, texasban élek –felelte.

- És miért vagy itt? –kérdeztem, de közben elindult a feljárón, én pedig követtem.

- Jövőre ide akarok járni egyetemre, és látogatóba jöttem... Viszont aki a kísérőm az elhozott ide, és teljesen lerészegedett –magyarázta, mire elnevettem magam.

- És ha nem ide valósi vagy honnan ismered a szendvicsezőt? –kíváncsiskodtam.

- Mindig ennyit kérdezel? –érdeklődött nevetve.

- Nem –nevettem én is, majd elindultunk a félig sötét utcában.

- Előbb kerestem meg a neten, mivel éhes vagyok –válaszolta végül, én pedig máris kedveltem a barna vállig érő hajú lányt. Szinte azonos volt a stílusunk és megkönnyebbülten vettem észre, hogy farmerszoknyában van.

- Amúgy Eloise vagyok –mutatkoztam be utólag.

- És egyetemre jársz? –kérdezte.

- Igen a PSL-re járok –bólintottam.

- Én is oda akarok menni! –csillant fel a szeme.

- És mit akarsz tanulni?

- Pedagógusi szak –felelte.

- Tanárnak akarsz menni?

- Aha és te?

- Pszichológiát tanulok –feleltem és eszembe is jutott, hogy egy beadandóval szépen elmaradtam.

- Az remek lehet –sóhajtotta vágyakozóan és ezzel elárulta, hogy még sem biztos abban mit is akar tanulni. 

Elárulok egy titkot, hogy Gretchen főszereplő lesz a Pierre Gasly könyvben! 🤫

Instagram: dkamilla_iroioldal