Most jó - Toto Wolff fanfiction

01. Monaco

Monaco. Egy csoda. Ha tehetném el se mennék innen. A közeg, az emberek, a látvány. Kár, hogy kb. 10 évi fizetésem mennem rá egy lakásra.

2021-es szezonunk eddig több mint jó. Az elmúlt négy futamon mindkét pilótánk szerzett pontot, amiért elképesztően büszke vagyok rájuk. Daniel még nem teljes magabiztossággal vezeti az autót, de csak meg kell szoknia. Mindenki abban bízik, hogy ez minél hamarabb sikerülni is fog neki. Idén már bezsebeltünk egy pódiumot is. Lando 3. lett Imolában. Elképesztően nagy ünneplést rendeztünk le utána. Nem hiába. Teljesen megérdemelte a nagy felhajtást.

Oldalra fordultam. Lewis háton feküdve aludt, miközben egyik keze a combomon volt. Hajnal 2. Rossz szokás, tudom, de muszáj vagyok rágyújtani. Kiverekedtem magam az ágyból, úgy hogy Lewis ne ébredjen fel. Felkaptam a földről a nadrágomat, az egyik székről pedig Lewis egyik márkás pulcsiját, majd visszafordultam a brithez és egy puszit nyomtam a szájára.

- Mennyi az idő? - ébredt fel, miközben a szemét dörzsölte és próbálta megtalálni a telefonját, hogy magától rájöjjön a válaszra.

- Kettő múlt. Aludj még vissza.

- Hova készülsz? - nézett rám összezavarodva, mire a kezemben lévő Marlborot lóbáltam előtte. - Ugye tudod, hogy van erkélyem?

- Tudom, de nem akarom hetekig hallgatni megint, hogy mekkora szívességet tettél nekem azzal, hogy rágyújthattam az erkélyeden.

- Tudod, hogy utálom - nevetett fel.

- Tudom. Ezért megyek le - küldtem neki egy puszit, majd el is indultam.

A házban, ahol Lewis lakása van, található egy belső udvar is, aminek elképesztően örülök, tekintve, hogy az újságírók nem szoktak aludni, és most is egy tucat firkász kint van az épület előtt. Nem lenne a legelőnyösebb holnap címlapra kerülni, hogy itt voltam, miközben a mclarenesek szállása jó néhány épülettel arrébb van. Az elmúlt egy évben tudtuk titkolni a kis afférunkat Lewisszal a nagy nyilvánosság előtt, és ezen nem akartunk változtatni. Természetesen a két csapat és néhány pilóta előtt esélytelenek voltunk bujkálni.

Nem mondom, hogy Zak kiugrott a bőréből örömében, mikor megtudta, de nem is szedte le a fejemet. Egy rosszalló pillantást és egy nagy sóhajt kaptam tőle. Ami annyit tesz nála, hogy "egyáltalán nem örülök neki, de ez a te életed, csak érjelek el mindig telefonon, még akkor is, ha hajnal 4kor van rád szükségem".

Ahogy kiértem az udvarra, mégis gyújtottam a cigimet, majd leültem az egyik kanapéra. Egy hamutálat elvettem az asztalról és magam mellé tettem, miközben a lábamat is felraktam a kanapéra. Nyugodtan és mosolyogva feküdtem, miközben a tiszta égboltot figyeltem. Gyönyörű volt. Egészen romantikus is lehetne ez a pillanat, ha Lewis lejött volna velem, de mi foggal-körömmel menekülünk a romantikus helyzetektől. Maximálisan is megfelel mindkettőnket ez a helyzet, amiben vagyunk. Nem vagyunk kötelesek elszámolni a másiknak, hogy mit, mikor és kivel csinálunk, viszont ha úgy hozza a helyzet seperc alatt egymásra találunk.

- A kurva életbe! - hallottam meg egy német káromkodást. Egyből odakaptam a fejemet, ahogy egy egyáltalán nem stabil test jön ki az ajtón, miközben egyre cifrábbakat mond németül, jó eséllyel káromkodásokat.

Toto Wolff.

- Toto! - szólítom meg, miközben szó szerint leugrok a kanapéról, hogy segíthessek neki, mert két lépést tett meg eddig az udvaron, de mindkettőnek majdnem esés lett a vége. Odafutottam hozzá, karját a vállamra tettem, hogy valamennyire stabilizáljam az embert, és így vezettem az előbb még nekem kényelmet adó kanapéhoz. Csak dőlt belőle az alkohol szag.

- Te mit keresel itt? Mióta van neked itt lakásod? - nevet fel, amikor rájön, hogy ki is vagyok.

- Meglepő módon vendégségben vagyok - forgatom a szemeimet.

- Mégis kinél?

- Vajon? - nevetek fel én is, mire látom rajta, hogy kezdenek leesni neki a dolgok, mire elmosolyodott.

- Legalább már együtt is vagytok?

- Nem. Nem is leszünk. Az nem nekünk való.

- Pedig az mindenkinek való. Egy szerető társ, aki foglalkozik veled. Szeret. Támogat. Melletted van mindig. Gyereket szül. Mindennel elhalmozod, még egy kibaszott csapatot is adsz neki, hadd érezze magát főnöknek. Minden szép. Minden jó, majd kapod a telefonhívást, hogy elbaszta és megcsalt - szerintem már nem is nekem mondja ezeket. Csak magának. Mégis megakadt a figyelmem az egészen.

- Megcsalt? Susie megcsalt? Téged? - akadtam ki teljesen. Egyszerűen nem tudtam elhinni. A csodálatos házaspár. Wolffék. Susie megcsalta Toto-t. Mondjuk én előbb néztem volna ki ezt Totoból, de ez már részlet kérdés.

- Megnyugtató, hogy nem csak engem lep meg ez az egész. Hülye kurva. Mindent megadtam neki. Mindent - már kiabált.

- Toto, nyugodj meg! Menj fel a lakásodba, aludd ki magad! Holnap ráérsz ezen idegeskedni.

- Nem érdekel. Semmi sem érdekel. A firkászok úgyis látták már, hogy milyen állapotban jöttem be. Szerintem az egyikbe bele is rúgtam - elmélkedett.

- Hogy mit csináltál? - akadtam ki. - Jó, várj itt!

Ott hagytam egyedül, miközben a telefonom már a kezembe volt és Lewist tárcsáztam. Elhadartam neki mindent és megkértem, hogy segítsen felvinni ezt az embert, mert esélytelen, hogy egyedül meg tudjam innen mozdítani. Ahogy leraktam, már oda is mentem Totohoz, hogy elkérjem a telefonját.

- Minek az neked? - nézett rám értetlenül.

- A te érdekedben csinálom, szóval kérlek - nyújtottam felé a kezemet, mire sóhajtott egyet és odanyomta nekem feloldva a telefonját. Azonnal a névjegyzékekbe mentem és tárcsáztam is Juliat, az asszisztensét, aki már aludt, de tekintve, hogy elképesztő gyorsasággal daráltam le neki a történteket, pillanatok alatt lett éber és nyugtatott meg azzal, hogy mindent megold.

Mire visszaadtam a telefont, Lewis jelent meg az ajtóban.

- Toto, nem hittem, hogy ilyen szar állapotban vagy - nézett rá furán Lewis.

- Baszd meg, Lewis ! - horkantott fel Toto.

- A lakáskulcsod nálad van? - kérdeztem Toto-t, mire csak elnevette magát.

- Szépségem, azt csodának tituláltam, hogy a telefonom a zsebembe volt.

- Vigyük fel hozzám - sóhajtott Lewis, mire bólintottam. Lewis felhúzta a kanapéról, majd elkezdte húzni az ajtó felé. Eléjük mentem, hogy kinyissam az ajtót és hívjam a liftet. Minél előbb át kellett haladnunk az előtéren, senkinek sem jönne jól, ha bárki így meglátna minket hármunkat.

A lakásba beérve Totot lefektettük a kanapéra, aki azonnal el is aludt. Gondterhelten pillantottam Lewisra.

- Ennek nagyon csúnya vége is lehet - sóhajtottam fel. - Még jó, hogy lementem cigizni.

- Életünkben először vált ez előnyünkre - nevetett fel Lewis. - Köszönöm! Az Ő nevében is - biccentett Toto felé.

- Semmiség. Julia már dolgozik azon, hogy ne legyen abból semmi, hogy megrúgott egy újségírót.

- Hogy mit csinált?

- Igen... De megoldja.

- Susie ezzel tönkretette. - csóválta a fejét Lewis.

- Esélyesen. De túl fogja élni. Lehet nem egy hamar, de túl fog lendülni rajta.

- Úgy legyen. Aludjunk! Még van 2óránk az ébresztődig - húzott az ágyba Lewis. 5.00kor szól minden reggel az ébresztőm, hogy időben és felkészülten jelenjek meg mindig mindenhol, akárhova is kell mennem. Ledobtam magamról Lewis pulcsiját és felvettem helyette az egyik pólóját, és bebújtam mellé az ágyba. Hátha legalább ezt a két órát nyugodtan eltöltjük.

•••••••••••••••••