Most jó - Toto Wolff fanfiction

06. Monaco

Ahogy Lewis elment, azonnal készülődni kezdtem. Még csak a kérdés sem merült fel bennünk, hogy együtt érkezzünk az esti buliba. Mindketten tartjuk magunkat ahhoz, hogy mi ketten csak a négy fal között létezünk. Amikor egy éve először egymásba akadtunk egy részeges estén, hajnalban próbált kiszökni mellőlem az ágyból, mire ráoltottam, hogy maradhat nyugodtan, mert én úgyis hajnalban lépek dolgozni és nem lesz kínos reggeli találkozás.

Ekkor jött rá Lewis, hogy rám lehet számítani hosszútávon. Így alakult ki, hogy először csak bulik után kötöttünk ki a másik ágyában, aztán szép lassan már józanul is kerestük a másik társaságát.

Beálltam a zuhany alá, mikor eszembe jutott Toto. Mit akar tőlem? Egy jó szexet? Egy új feleséget? Új asszisztenst? A paddockban mindenki tudja, hogy milyen vagyok. Sose volt titok, hogy szeretek bulizni, és a magánéletem olyan, amilyen. Kapom a rosszalló tekinteteket, elég gyakran, de vannak akik így fogadtak el. Ilyen Lando, Daniel és Carlos. Ők még élvezik is, hogy van mindig kiről vagy miről mesélnem nekik. És ott van Lewis, aki csúnyán kifejezve ki is használja, hogy ilyen vagyok.

Fürdés után magamra kaptam a hotel logójával ellátott fehér köntöst, majd a tükörhöz mentem, majd elkészítettem a sminkemet. Egy lightos barnás alapot csináltam, majd szemhéjtussal cicaszemet csináltam. A hajamat beszárítottam, így tökéletes lágy hullámokat kaptam.

Visszamentem a szobába, majd ismét a szekrényem előtt álltam és a ruháim között kezdtem válogatni. Végül egy vörös hosszú ujjú ruhát választottam, ami a szélén szegecsekkel volt kirakva. Nem túl kihívó, nem túl szelíd. Pont tökéletes. Felvettem hozzá egy fekete magassarkút, beledobáltam néhány fontos dolgot a kézitáskámba, majd indultam is, mivel hála Lewisnak már így is elkezdték nélkülem a bulit.

A liftben állva megszólalt a telefonom. Daniel.

- Elmenjek értek? - szólt bele köszönés nélkül. A háttérzajokból ítélve, Ő már ott volt.

- Most indulok. Fogok egy taxit.

- Biztos?

- Igen. Inkább kérj nekem valamit koktélt, mire odaérek - nevettem fel.

- Meglesz - válaszolta, majd bontottuk a vonalat.

A hotel elé kiérve célba vettem az egyik taxit, ami ott várakozott. A sofőr biccentéssel jelezte, hogy szabad, így beültem, bediktáltam a címet és 10percen belül meg is érkeztünk a lehető legpuccosabb bárba. Hát igen. Tipikus forma 1 buli. Főleg, hogy a fejesek is itt vannak.

Ahogy beléptem túl sok ismerős arcot láttam. Mindenkinek mosolyogva köszöntem, miközben folyamatosan Danielt kerestem a tekintettem. Végre megláttam az ausztrál szépfiút, aki éppen Landoval, Carlossal és Max-szel beszélgetett. Carlost meglátva hatalmas mosoly terült szét az arcomon, így azonnal mögé settenkedtem és a szabad kezemmel hátulról eltakartam a szemét, mire a spanyol csak felnevetett.

- Nem vagy az a késő típus, nem ismerek rád - fordult szembe velem, mire azonnal megöleltem.

- Annyira hiányoztál - motyogtam a vállába.

- Drágám, egy garázzsal vagyok csak arrébb - rázta meg a fejét nevetve.

- Mert nekem annyi időm van átsétálgatni a Ferrarihoz - forgattam a szememet, miközben odamentem Daniel mellé, aki felém nyújtotta a kis koktélos poharamat, amiben jó eséllyel vodka-szóda volt nagyon sok lime-mal. Ismer. Egy puszit nyomtam az arcára, hálám jeléül.

- Hát, ahogy hallottam tegnap pont volt időd ebédelni, amihez nem vagyunk hozzászokva - húzta sunyi mosolyra a száját Carlos.

- Basszátok meg! - néztem azonnal Landora és Danielre, akik csak nevettek.