Most jó - Toto Wolff fanfiction

32. Budapest

Sokkal szívesebben lennék ebben a néhány napban a saját lakásomon, vagy anyuéban és nem a belvárosi Hilton egyik szobájában, de anyut nem akartam kitenni annak, hogy minden éjszaka felkeljen rám, amikor hajnal 1-2 körül hazaérek, valamint egyszerűbb arról a helyről irányítanom a fiúkat, ahol Ők is vannak.

Főleg, hogy akár reggel 7-kor már tudják verni a szobaajtómat, ahogy azt most is teszik, és mivel én hajnal kettőig dolgoztam, így mondanom sem kell, hogy még igencsak az igazak álmát aludtam, amikor eme csodálatos zajongásra felkeltem. Megforgattam a szemeimet és úgy keltem ki az ágyból és indultam az ajtóhoz.

- Ha nem áll lángokban a szobátok, akkor kurvára nem érdekel, hogy mi a faszt akartok - nyitottam ki az ajtót, ahol nem nagy meglepetésemre a két jómadár állt, egy hatalmas tálcával a kezükben, ami mindenféle finomsággal volt megpakolva. - Jó, így is jöhettek.

- Öhm, anya - vakarta a fejét Lando, ahogy végignézett rajtam és a szobán.

- Igen? - kérdeztem, miközben helyet foglaltam az ágyon és magam elé vettem a megpakolt tálcát.

- Nem öltözöl fel? - kérdezte, miközben egy pontot nézett a plafonon, ügyelve arra, hogy nehogy tiltott zónákat vizslasson a testemet. Danielre kaptam a fejemet, aki mosolyogva támaszkodott a falnál és még csak leplezni sem akarta, hogy Ő nem igazán szeretné, hogy felöltözzek. Aztán lepillantottam a testemre, amit egészen pontosan egy rövid selyem hálóing takart, ami alapesetben is csak épp a fenekemig ért, de mivel török ülésben ültem az ágyamon, miközben ettem, így a fiúknak tökéletes belátást biztosíthattam az alsóneműmre.

- Bassza meg - kiáltottam fel, majd amilyen gyorsan csak tudtam, felkaptam egy nadrágot és egy felsőt a bőröndömből és bementem a fürdőbe átöltözni.

- Hé, engem nem zavart! - emelte fel mindkét kezét Daniel, amikor kijöttem, mire Lando nyakon vágta.

- Azt egyből gondoltam - mosolyogtam az ausztrálra, majd ismét elkezdtem a fenséges reggelimet fogyasztani. Daniel közben bedőlt mellém az ágyba, így alkalmanként a szájába dobtam egy-egy epret, míg Lando a fotelben ülve nyomkodta a telefonját, néha-néha elmosolyodva egy-egy pötyögés közben. Ezt észrevéve azonnal Danielre néztem, aki ugyanúgy figyelte a brit pilótát, mint én és ez hamar fel is tűnt neki.

- Mi az? - nézett ránk értetlenül.

- Kivel beszélsz, kölyök? - nevetett fel Danny.

- Először is nem vagyok kölyök. Másodszor meg senkivel.

- Ah, szeretnék egy olyan senki lenni, aki reggel 7 órakor képes Lando Norris arcára mosolyt csalni - sóhajtottam fel drámaian és egy falat tojást dobtam a számba.

- Anya, te mindig mosolyt csalsz az arcomra - nézett rám Lando.

- Oké, Norris. Ki a csaj? - szegeztem felé a villámat, ellentmondást nem tűrő hangon. - Ha előlem mered titkolni, nem lesz jó vége!

- Ahhh - morgott, majd elénk dobta a telefonját, mi pedig Daniellel egyből elkezdtük nézegetni a lány képeit.

- Mi a fasz, Norris? - szólalt meg először az ausztrál.

- Mi van?

- Hol szedted össze ezt a lányt?

- Daniel azt akarja mondani, hogy gyönyörű lány - szóltam közbe.

- Igen, ezért sem értem, hogy miért áll egyáltalán szóba veled? És miért nem én beszélek vele?

- Ennek több oka is van barátom. Az egyik 10 évvel idősebb vagy tőle, a másik hogy másnak a bugyijába akarsz jutni mindennél jobban - nézett rám a mondata végén, mire Daniel láttam, hogy megfeszül mellettem.