Most jó - Toto Wolff fanfiction

07. Monaco

Hajnal fél 3körül köszöntem el a fiúktól. Attól, hogy nekik holnap szabadnapjuk lesz, nekem elég sok dolgot kell majd elintéznem. Így is később fogom elkezdeni a munkát, mint szoktam, és erről nagy részt az a 7pohár vodka-szóda tehet, nem pedig az, hogy legjobb esetben is két órát aludnék.

Daniel mindenképpen el akart vinni, aminek sok értelme nem lett volna, tekintve hogy rosszabb állapotban volt, mint én józanság terén, szóval inkább majd őt kell valakinek hazavinnie.

Kilépve a bárból, taxi után kutattam, de kivételesen nem jártam sikerrel. Nagy sóhajjal vettem tudomásul, hogy sétálnom kell. Kb fél óra lehet gyalog az út, de a 10 centis magassarkúmban lehet nem a legjobb éjszakai kikapcsolódás lesz ez nekem.

Hirtelen egy meleg kezet éreztem meg a derekamon, mire ijedtemben összerezzentem.

- Kéne egy fuvar? - hallottam meg az osztrák akcentust. Amint rájöttem, hogy kihez is tartozik a hang, egyből arrébb léptem.

- Toto, elég sok ember van erre fele. Nem hiszem, hogy címlapra akarsz kerülni - mosolyogtam rá, mire körbe nézett és rájött, hogy igazam van. Mint mindig. Majd hozzászokik.

- A sarkon áll a sofőröm. Gyere majd utánam. Visszaviszünk a szállodába - mondta kimértem, majd ott hagyott. Oké, elég gyorsan le tudtam beszélni arról, hogy közeledjen felém, szóval Ő sem szeretné, ha magánéletével lenne tele az internet és minden létező napi lap.

Egy öt percet vártam, majd el indultam utána. Még ha nem is tudnám, hogy milyen kocsija van, akkor is ebbe a Mercedes telepjáróba szálltam volna be, hiszen Totoról van szó. Kinyitottam a hátsó ülés egyik ajtaját, majd beültem az autóba. Előre köszöntem a sofőrnek, majd Totora pillantottam.

- Köszönöm! Egyszer meghálálom.

- Túl sok mindent kell már meghálálnod - nevetett fel, miközben a jobb kezét a combomra rakta és közelebb ült hozzám.

- Oké, Toto! Mit akarsz tőlem? - néztem a szemeibe, miközben Ő elkezdte simogatni.

- Muszáj mindent a nevén neveznünk? Nem lehetne az, hogy csak élvezzük egymás társaságát? - suttogta a fülembe és minden szava után puszit hagyott a nyakam és a fülem környékén. Akaratlanul is közelebb húzódtam hozzá. Élveztem az érintését. Többet akartam. Sokkal többet.

- Oké, Wolff. Én vagyok a megtestesítője az afféroknak, amiket nem illetek címkékkel - nevetek fel, mire a kezemet felvezetem a mellkasán egészen a nyakáig, majd annál fogva magamhoz húztam. Csupán néhány mm-re voltak egymástól az ajkaink. - Nagyon meg fogod bánni a végén, ha engem akarsz.

- A vágyaimat sose bánom meg - suttogta az ajkaimra. Pont rájuk támadt volna, amikor az autó megállt, és a sofőr jelezte, hogy megérkeztünk. Mosolyogva szálltam ki a kocsiból, mire meglepetésemre Toto is hasonlóan cselekedett.

- Mégis mire készülsz?

- Felkísérlek. Ha már hazahoztalak, biztosra akarok menni, hogy épségben fel is érsz a szobádba - mosolygott rám, miközben elindult a bejárat felé. Körbe néztem és eléggé meglepődtem, hogy egy firkász sem volt a szálloda közelében. Biztos a bár előtt várnak mindenkit, hátha lecsaphatnak valami szaftos pletykára. Ami számunkra egyáltalán nem jelent jót, tekintve hogy lehet valaki meglátott minket és képek is készülhettek. Azonnal a kezembe vettem a telefonomat, miközben Toto után mentem. A férfi már a liftnél várt, de én még a pletykaoldalak közösségi oldalait bújtam. Ahogy megérkezett a lift, Toto maga elé engedett, majd az ajtó bezáródásának pillanatában egyből a falnak szorított.

- Oké, Wolff. Elképesztően felizgattál, nem tagadom. De kérlek. Adj három percet, míg végig nézek mindent.

- Miről beszélsz? - nézett rám kérdőn, majd a telefonomra vezette a tekintetét.