Most jó - Toto Wolff fanfiction

28. Silverstone

- Szóval akkor Max végre tudja a teljes igazságot? - kérdezte Lando, aki Daniellel együtt az irodámban punnyadtak a futam előtt.

- Jobb később, mint soha - bólintottam.

- Amúgy én erről miért nem tudtam, amikor ti együtt voltatok? - nézett rám értetlenül Daniel.

- Mert akkor még nem voltál a belsőkör tagja, tesó! - kezdte el húzni az agyát Lando, mire a csapattársa csak bemutatott neki.

- Akkor igazoltál át a Renaulthoz, és nem is volt mindennapi kapcsolatod Max-szel, valamint nem igazán jelentünk meg nyilvánosan. Vagyis leginkább soha, hála Josnak - magyaráztam az ausztrálnak.

- Mindig is tudtam, hogy egy seggfej ez a Jos, de hogy ennyire - rázta a fejét Daniel, mire akaratlanul is felnevettem.

- Lassan indulnunk kellene - álltam fel az asztalomtól, majd próbáltam egy minimális rendet tenni azon.

- Amúgy egész jól áll neked ez a CEO szerep. Zak gyakrabban kihagyhatná ezeket a futamhétvégéket - jött oda mellém Danny és a vállamnál fogva magához húzott.

- Egészen elkezdtem élvezni én is, de elképesztően ki vagyok merülve már most, pedig még a futam és az utána lévő interjúk hátra vannak - sóhajtottam fel, miközben a pilóta mellkasára döntöttem a fejemet.

- Nyugi, anyu! Nagyon jól csinálod - mosolygott rám Lando.

- Te jól vagy, bébi? - kérdeztem tőle, mire a brit csak egy keserédes mosolyra húzta a száját.

- Megvagyok. Hiányzik Zak, mert nagyon sok hasznos tanáccsal látott el az egész incidenst követően, de itt vagy nekem Te és ez mindennél többet jelent.

- Na gyere ide Nagyfiú! - emelte a másik kezét is ölelésre Daniel, várva, hogy Lando csatlakozzon hozzánk, de a brit csak rázta a fejét.

- Na, Lando gyere! - emeltem én is felé a kezemet, amire már nem tudott nemet mondani, és odajött hozzánk, hogy egy nagy, mackós ölelésbe vonjuk.

- Imádlak titeket így látni - hallottuk meg Andreas hangját az ajtóból, mire mindannyian odakaptuk a fejünket - de tíz perc múlva a fiúknak a kocsiban kell már lenniük!

- Megyünk! - válaszoltunk egyszerre.

-------------

Már a pitwallon ültem a kijelölt helyemen, vártam, hogy kezdődjön a futam, amikor megéreztem egy kezet a hátamon, így azonnal hátra pillantottam.

- Sok sikert, Kicsim! - nyomott Torger egy puszit a homlokra, mire én csak jobban hozzábújtam. Ha valaki csak minimálisan is figyelte volna a párosunkat az elmúlt néhány hétben, tudhatná, hogy van köztünk valami, de nem verjük nagy dobra, legalábbis addig biztos nem, ameddig Toto még hivatalosan házas ember.

- Nektek is! - mosolyogtam rá, majd ennyivel le is rendeztük egymást és már úton is volt a Mercedes garázsába.

- Kezdünk! - hallottam meg hirtelen Andreas hangját magam mellől, mire egyből felvettem a fejhallgatómat és minden figyelmemet a képernyőkre irányítottam.

A mérnökök minden fontos információt tudattak Landoéknak, akik teljesen átszellemülve várták, hogy kialudjanak a lámpák és elkezdődjön a futam. Max indult az élről, mellette Lewis. Mögöttük Valtteri, majd Charles, Lando és Daniel.

Ádáz küzdelem folyik a VB címért, és megmagyarázhatatlan gyomorgörcsöt éreztem, ami annak tudható be, hogy Max és Lewis egymás mellől indul. És ez az idei év már nem olyan, mint a többi. Lewis már nem fogja levenni a lábát a gázpedálról, hogy megelőzzön egy ütközést. Itt már tényleges csata megy, kettőjük között.