Most jó - Toto Wolff fanfiction

11. Baku

- Élvezted igaz? Hogy mindenki azt hiszi, hogy felmondtál. Sokan keresnek, kérdezősködnek - kezdett bele Toto, ahogy berontott a szobámba. Én még mindig az ajtóban álltam felvont szemöldökkel, majd Toto megtorpant néhány lépéssel tőlem. Meglátta Lewist. - Te tudtál róla? - intézte a kérdést a brit felé, miközben Lewis csak maga elé emelte kezeit védekezés képen.

- Én is csak fél órája tudom, hogy itt van - mutatott felém.

- Mire volt jó? - fordult felém Toto. Dühös volt. Elég dühös.

- Toto Wolff... - kezdtem bele, miközben a tekintetét álltam. - Mégis hogy a fészkes fenébe képzeled azt, hogy rám törsz a szobámban és számon kérsz? Mi a faszt képzelsz, ki vagy te? - emeltem fel a hangomat, mire az osztrák meglepetten nézett rám. Nem ismer. Nem tudja milyen vagyok. És ezt a cselekedetét meg fogja bánni. - Elhordasz minden ribancnak azért, mert nem veled töltöttem egy éjszakát, aztán amikor azt hiszed, hogy soha többet nem fogsz látni, majd kideríted valahogy, hogy mégis számon kérsz. Toto, te egy senki vagy nekem. Nem vagy se az apám, se a testvérem, se a főnököm, se a férjem, de még a kibaszott szeretőm se. Lewisnak több joga van számon kérni. Amúgy - néztem a britre és az osztrákra felváltva - honnan jöttetek rá, hogy itt vagyok?

- Jenni, nézd mit találtam a takarítónő kocsiján - jelent meg Daniel a semmiből a szobámban, egy arany plasztik kártyát lóbálva. - Azt hiszem rosszkor jöttem - húzta el a száját, ahogy meglátta a két férfit a szobámban.

- Már csak Ő hiányzott - sóhajtott fel Toto.

- Parancsolsz? - vonta fel a szemöldökét Daniel, mire én csak szememet forgatva odamentem mellé.

- Danielnek még mindig több joga van itt lenni, mint neked.

- Azt mindjárt gondoltam - nevetett gúnyosan Toto.

- Oké, nekem nincs ehhez türelmem per pillanat. Daniel, vidd vissza arra a kocsira azt a kártyát, mert nem hiányzik a csapatnak, hogy egy ilyen hülyeség miatt elveszítsük a Hiltont a szponzoraink közül. - szóltam Danielhez, majd a másik kettőre néztem. - Ti meg válaszoljatok, honnan tudtátok meg, hogy itt vagyok?

- Zakkel beszéltem néhány szót - válaszolt Wolff.

- Jó, legalább Ő azt hiszi, hogy azért, mert át akarsz csábítani a Mercedeshez - bólintottam, majd Lewisra néztem, aki inkább a padlót nézte. - Lewis!

- Lanmtotol - motyogta.

- Mi?

- Landotól - nézett a szemembe.

- Hamilton, ezt elbasztad - nevetett fel Daniel.

- Te manipuláltad a kisbabámat? - kiabáltam. Landonak semmi baja nem volt soha Lewis-szal, sőt. Lewis mostanában nagyon is bátorítja a fiút. Viszont akármilyen a kapcsolatuk, Lando sose adná ki a hollétemet az engedélyem nélkül. Sőt, inkább védi a seggemet mindenkitől. Olyan, mintha az öcsém lenne, és úgy védelmezem, mintha a fiam lenne, Ő pedig engem. De most megtette, szóval Lewis valamilyen módon kicsalta belőle. - Mivel? - sziszegtem a fogaim között.

- Ne reagáld túl! Nem csináltam semmit rosszat. Elkezdtem vele beszélgetni először a szimulációkról, majd a videó játékokról. Nagyon bele élte magát és csak beszélt. Aztán rád kérdeztem és azonnal válaszolt.

- Egy szemét vagy!

- De nem válaszoltál! Muszáj voltam kideríteni, hogy mi van veled.

- Oké, fiúk! Tűnés innen! Mindenki. Nincs kedvem hozzátok - masszíroztam az orrnyergemet.