Most jó - Toto Wolff fanfiction

16. La Castellet

- Jól vagy? - szólalt meg Daniel mellőlem, miközben kiterülve ültünk a pihenőjében a szabadedzések után.

- Miért kérdezi mostanában mindenki ezt? - sóhajtottam fel, miközben magam mellé raktam a telefonomat. - Jól vagyok. Miért ne lennék jól?

- Jenni, mi történt a héten? Miért hívott fel a semmiből Toto, hogy hol vagy és fenyegetett meg, hogy ne merészeljelek fedezni.

- Megfenyegetett? Mégis mivel?

- Na vajon - nevetett fel kínosan. - A McLarennél vagyok, ahol Mercedes motort használnak. Szerintem innen könnyű összerakni.

- Megfenyegetett az az osztrák seggfej az üléseddel? - pattantam fel a fotelből, és idegesen kezdtem el fel-alá járkálni. - Megölöm. Istenemre mondom megölöm.

- Hé, nyugi! Leszereltem. Szóval elmondod, hogy mi volt?

- Később! - mondtam, majd felkaptam a táskámat, adtam Daniel arcára egy puszit, majd szó szerint kirontottam a pihenőjéből, és dühös léptekkel közelítettem a Mercedes home felé.

Ahogy beléptem, mindenki értetlenül vizslatott engem, én pedig alig vártam, hogy egy ismerős arcot pillantsak meg, mivel kezdett elég kínos lenni, ahogy csak forgolódtam mindenfele.

- Jenni? - hallottam meg egy női hangot magam mögül, így azonnal megfordultam.

- Angela! El se tudod hinni mennyire örülök, hogy látlak! - öleltem meg Lewis mindenesét. A nő viszonozta az ölelést, majd értetlenül nézett rám.

- Elég elveszettnek tűnsz. Segíthetek?

- Nem tudod véletlenül, hogy hol van Toto? - kérdeztem, belecsapva a közepébe. Láttam Angelan, hogy annyira nem lepi meg, hogy nem a brit pilótát, hanem az osztrák seggfejet keresem.

- Lewis-szal beszél éppen az irodájában.

- Ami...

- Felmész azon a lépcsőn és balra a harmadik ajtó lesz. Az egész üveg, meg fogod őket találni.

- Köszönöm! Valahogy meghálálom - mosolyogtam rá, majd ott is hagytam és a lépcső felé vettem az utat. Végig magamon éreztem minden Mercedes dolgozó tekintetét, de jelenleg ezzel foglalkoztam a legkevésbé. Az, hogy Wolff képes volt megfenyegetni Danielt az állásával, túl ment minden határon.

Ahogy felértem balra vettem az irányt, ahogy Angela mondta, majd egyből meg is pillantottam az egyik távolabbi üvegfal mögött Hamiltont és Wolffot. Toto félig az asztalán ült, miközben magyarázott, Lewis pedig előtte állva figyelt minden szavára. Egyből az ajtóhoz léptem, de még mielőtt beléptem volna, Lewis már kiszúrt és keresztbe tett karral, sunyi mosollyal az arcán várta a robbanást, mert tudta, hogy balhé lesz.

- Mégis mi a jó büdös faszomat képzelsz magadról, Toto Wolff? - nyitottam be a helységbe, mire Lewis felnevetett, Toto viszont ijedten fordult hátra.

- Jenni! - realizálta, hogy én vagyok az, és egyből közelebb lépett hozzám, mire én csak arrébb álltam, nehogy közelebb kerüljön hozzám. Szó szerint becsaptam magam mögött az ajtót.

- Lewis, szerintem menj innen, mert nem akarsz szemtanúja lenni egy gyilkosságnak - szóltam a brithez, miközben végig Toto szemébe néztem. Lewis feltartott kezekkel lépett el mellettünk, majd hagyta el az irodát.

- Kérsz valamit? Szólhatok Julianak, hogy hozzon kávét vagy bármit, amit szeretnél.

- Tudod mit kérek? Szállj le rólam! Hagyj békén! Engem, a barátaimat. És ne merészeld még egyszer megfenyegetni Danielt az állásával - kiabáltam vele, aztán feltűnt, hogy ez az iroda minden, csak nem hangszigetelt, mivel mindenki kiguvadt szemekkel nézett be hozzánk.