Most jó - Toto Wolff fanfiction

10. Baku

Oké, elképesztően hosszú volt ez az elmúlt másfél hét, és túl sok minden történt, még úgyis, hogy nem volt futam.

Tudom, sok kérdésetek van. Mindent el is magyarázok szépen lassan. Kezdjük a "kirúgásommal".

Idegesen léptem át főnökeim irodájának ajtaját. Andreas és Zak az asztal mögött ültek, előttük egy üres szék volt. Gondolom azaz én helyem lesz. Csuktam volna be magam mögött az ajtót,amikor megpillantottam egy lányt, aki ott ült. Kérdőn kaptam a tekintettemet Zakékre. Próbáltak nyugtatni a tekintetükkel, ám én nem a hideg véremről vagyok híres.

- És már itt is van az utódom? Komolyan? Ennyi az egész? Azt hittem, hogy minimálisan is azért pótolhatatlan vagyok ebben a kurva csapatban. Oké, csak egy asszisztens vagyok, de mindenhol ott vagyok és segítek, ahol csak lehet - kezdtem bele, miközben izomból becsaptam az ajtót a táskámat meg ledobtam az üres székre.

- Jenni, kérlek... - szólalt meg Zak.

- Nem! - vágtam a szavába. - Semmi okot nem adtam arra, hogy így legyek elküldve. Minden egyes percemet erre a csapatra szántam. Egyszerre vagyok asszisztens, sajtós, pszichológusa a pilótáknak és néha még a social media kezelő is. Mi okotok van, hogy elküldjetek?

- Jenni - szólt közbe Andreas, miközben a halántékát masszírozta.

- Azt mondtátok, hogy nem szóltok bele a magánéletembe, ha nincs befolyással a munkámra. És nincsen. Teljesen el tudom határolni a kettőt egymástól. De tudjátok mit? Folyamatosan kapom az állásajánlatokat, szóval csak rábasztok erre, hogy elengedtek, mert így másik csapatot fogok 100%-osan támogatni.

- Jenni, elő akarunk léptetni - formált tölcsért a kezéből Andreas, hogy túl tudjon üvölteni.

- Mi? - néztem rájuk értetlenül, miközben kezdett a vérnyomásom a helyére állni. Vettem egy mély levegőt, majd megfogtam a táskámat és leültem a székbe.

- Hogyha lenyugodtál, akkor szeretnénk tájékoztatni a részletekről - mondta Zak, miközben egy sunyi mosoly ült az arcán. Élvezte a kiakadásomat, tagadni se tudná.

- Oké, sajnálom az előbbit - néztem félve Andreas irányába, mert tudtam, hogy Zak egyáltalán nem haragszik rám.

- Ugyan - nevetett fel Andreas. - Jó látni, hogy ennyire szenvedélyesen szereted a munkádat. És azt is jó tudni, hogy más csapatok a magukénak akarnak. Ha szabad kérdeznem, akkor melyik csapatok?

- Erre most muszáj válaszolnom, igaz? - húztam el a számat, mire Andreas és Zak egyszerre bólintottak. - A Mercedes és az Aston Martin.

- Hm. Érdekes. Mindegy. A lényeg, hogy szeretnénk ha egy dologra fókuszálnál a munkád során teljes mértékben, és nem hat feladatra folyamatosan. Tudjuk, hogy jól csinálod a munkádat és értékeljük is, emiatt ne aggódj - taglalta Andreas és én félve néztem Zakre. Tudtam, hogy ez azt jelenti, hogy többet nem leszek az asszisztense.

- Ne aggódj, kislány! Így is sok időt fogunk együtt tölteni - mosolygott rám biztatóan.

- És mindenki mással. Szeretnénk, ha te lennél a csapat hivatalos social media felelőse és helyettes sajtósa - folytatta Andreas, mire köpni-nyelni nem tudtam, így még mindig csak értetlen tekintettel néztem előre. - Jenni, tudjuk, hogy képes vagy erre és menni fog. De így legalább nem mindent neked kell intézned, csak a háttérdolgokkal kell foglalkoznod. Valamint azokon a hétvégéken, amikor futam van, akkor lesz kicsivel több munkád, azon kívül minden mást készen fogsz kapni a media osztályról.