Most jó - Toto Wolff fanfiction

02. Monaco

Reggel 5.00kor kipattantam az ágyból, és minél előbb kinyomtam az ébresztőmet, nehogy felkeljenek rá a fiúk. Gyorsan felöltöztem, felkaptam a táskámat és már úton is voltam. Amíg a liftben voltam, megnéztem a naptáramat, hogy tisztában legyek a napi teendőimmel. Mielőtt kiléptem volna az utcára, gyorsan körbe néztem, nehogy szembe találkozzak egy minden lében kanál firkásszal. Csak egyet-kettőt láttam elvétve, szóval felvettem a napszemüvegemet és a kapucnimat és gyors léptekkel hagytam el az épületet.

Szó szerint rohantam a szállodába, ahol a mclaren dolgozói vannak elszállásolva. Felmentem a szobámba, lezuhanyoztam, átöltöztem, összeraktam mindent, ami a mai napomhoz szükséges és indultam is lefele az étterembe, mert megígértem Landonak és Danielnek, hogy ma reggel velük reggelizek.

Miközben épp a külsőaksimba próbáltam beledugni a töltőkábelemet, a lift meg is érkezett. A tükörben végigsimítottam a ruhámon, majd megállapítottam magamban, hogy ahhoz képest, hogy kb 3 órát aludtam éjszaka összesen, kihoztam a maximumot a kinézetemből.

Ahogy kiléptem a liftből, Daniel és Lando már a recepción vártak. Hatalmas mosollyal sétáltam feléjük és egy hatalmas hármas ölelésbe hívtam őket, köszönés gyanánt.

- Jól sikerült az éjszaka? - nevetett Daniel, ahogy rájött, hogy jó kedvem van.

- Baszd meg, Daniel! Ha tudni akarod, kurva hosszú éjszakám volt, és egészen éhes vagyok, szóval inkább induljunk el reggelizni, mert tudjátok, hogy milyen vagyok, ha nem kapok kávét ébredés után.

- Na azt nem akarom még egyszer megtapasztalni - rázta a fejét Lando. Ismert. Tudja milyen vagyok koffein nélkül.

Elindultunk az étterembe. Szerencsésnek érzem magam, hogy ilyen kapcsolatban vagyok a csapatunk pilótáival. Daniellel se perc alatt megtaláltuk a közös hangot, ahogy idejött. Landoval pedig pont kiegészítjük egymást.

Az étteremben leültünk az egyik csendes sarokba, majd kértem azonnal egy duplapresszót egy kis növényi tejjel. A fiúk is kértek maguknak kávét, majd a kezünkbe nyomták az étlapot és válogatni kezdtünk. Mire megkaptuk az italainkat, ki is választottuk, hogy mit szeretnénk reggelizni. Leadtuk a rendelésünket, majd a szokásos módon a felszolgáló közös képet kért a fiúktól, amit én hatalmas mosollyal az arcomon el is készítettem.

- Sose fogunk tudni rendesen, nyugodtan együtt reggelizni, mi? - sóhajtott fel Lando.

- Ne hisztizz! Örülj, hogy szeretnek. Inkább ez legyen, minthogy azt hallgassuk mindenhol, hogy mennyire utálnak - válaszoltam Landonak, miközben Daniel csak helyeselt.

- Amikor eljöttem a Red Bulltól. Senki sem akart velem képet csinálni, csak magyaráztak arról, hogy mennyire szarul döntöttem, és nem kéne megijedtem egy kis pisis hollandtól - emlékezik vissza Daniel.

- Megbántad? - néztem rá.

- Nem tudom. Hagyjuk inkább. Mesélj te! Jól sminkelsz, kétség nem fér hozzá, de látom rajtad, hogy alig aludtál.

- Akkor mégsem sminkelek olyan jól - nevettem fel.

- De, csak mi ismerünk. Gyerünk, várjuk az eseményeket! - mondta Lando, miközben a kezére fektette a fejét, mint egy gyerek, aki az esti meséjét várja.

- Valóban történtek dolgok. De nem akarok pletykálni, mert elég személyes dolgokat tudtam meg az éjszaka folyamán - húztam el a számat.

- Aha, akkor most már valóban mindent el kell mondanod - nevetett fel Daniel.

Sóhajtottam egyet, majd gyorsan ledaráltam nekik mindent, ami az éjszaka történt. Mindent meg szoktam osztani a fiúkkal, és tudom, hogy nem fogom mástól visszahallani azokat a dolgokat, amiket nekik elmondtam.