Most jó - Toto Wolff fanfiction

34. Budapest

- Legalább ennek is vége... Szép volt, Danny! Spaban folytatjuk - beszéltem a rádióba, ahogy leintették a futamot. Csapni való hétvégénk volt, kezdve a stresszrohamommal és folytatva Lando kiesését a futamon, valamint Daniel tizenegyedik helyét. Ránk fér a nyári szünet, ebben mindannyian biztosak vagyunk.

Hatalmas meglepetésre Ocon nyerte a futamot, Seb és Lewis előtt. De jelenlegi lelkiállapotomban még nekik sem tudok teljes szívből örülni. Már csak várom, hogy túl legyünk a tesztnapokon és Daniellel minél messzebbre meneküljünk. Leginkább Torgertől akarok megszabadulni, mert akármennyire is zero kommunikáció van köztünk, a tekintetével folyamatosan engem keres. Valamint telefonon. Sose szoktam telefonszámokat letiltani, Toto mégis elérte ezt nálam, amikor egy éjszakán belül 21 nem fogadott hívást és 19 üzenetet produkált, így Daniel és Max unszolására - mivel konkrétan testőrként velem vannak a nap 24órájában - letiltottam az osztrák telefonszámát, így ott már nem tud zaklatni.

Rámosolyogtam Andreasra, ahogy levettem a fejhallgatót magamról, aki egy szoros ölelésbe vont.

- Büszkék vagyunk rád, Jenni! Köszönjük, hogy segítettél minket, ameddig Zak gyengélkedik - hálálkodott, miközben csak szorosabban öleltem.

- Én köszönöm a bizalmatokat.

- Rád fér a pihenés - vált el tőlem. - Élvezd ki ezt a néhány hetet!

- Azon leszek! - kacsintottam rá, majd elindultam a garázsba, ahol Lando várt már rám.

- Maradsz a tesztnapokra? - kérdezte, ahogy odaértem hozzá.

- Igen, Daniellel csak szerdán indulunk Los Angelesbe, szóval maradok vele én is - bólintottam.

- Ugye tudod, hogy a Team Toto tagságom a múlté? - nézett rám ártatlan szemekkel a brit. Nem vagyok meglepődve a kérdésén, mivel ahogy Daniel elmesélte Landonak mi történt az előző nap, a kis britet alig tudták visszafogni a szerelők, nehogy átmenjen a Mercedes garázsba jelenetet rendezni.

- Gondoltam, hogy miután torkod szakadtából üvöltötted, hogy "esküszöm, megölöm! Engedjetek el, mert megölöm!"... Számítottam rá, hogy többet nem támogatod Totot...

- Csak védeni szeretnélek, és még mindig bemosnék neki egyet...

- Elég nagy pofon az neki, hogy elvesztett engem - mosolyogtam.

- Na az biztos - értett velem egyet. 

Időközben Daniel is odaért hozzánk. Engem egy szoros ölelésbe vont, ameddig Landoval lepacsizott.

- Menjünk az interjúkra! Legyünk túl rajta minél hamarabb - sóhajtottam, mire a fiúk bólintottak. Daniel nem engedte el a derekamat, hanem ott tartva kezét vezetett át a paddockon. Útközben odaköszöntünk minden ismerősnek, többet között Maxnek, Lewisnak és Carlosnak is. Ameddig Max és Carlos mosolyogva fogadták vonulásunkat, Hamiltonról már ez nem volt éppen elmondható. Nem meglepő. Tőle néhány lépéssel ott állt Torger, akinek a tekintetéből túl sok mindent lehetett kiolvasni. Düh. Csalódottság. Megbánás. Nem tulajdonítottam neki két másodpercnél többet, inkább mentünk tovább letudni a kötelező köröket. 

**********

A hotelszobámban éppen a cuccaimat pakoltam, miközben anyunak írtam, hogy a holnap délutánt nála töltöm, amikor kopogtak az ajtómon. A telefonomat az ágyra dobva indultam megnézni látogatómat. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy meglepett a brit látogatása.

- Bemehetek? - kérdezte, mire csak bólintottam és nagyobbra nyitva az ajtót, engedtem be.

- Kérsz valamit? -kínáltam meg, mire csak a fejét rázta és nekitámaszkodott a szobámban elhelyezett komódnak. - Akkor megint kampányolni jöttél? - nevettem fel erőltetetten.