Most jó - Toto Wolff fanfiction

03. Monaco

Végre. Vége a mai napnak. Egész nap a rohadt kamionban ültem, statisztikákat olvasva, sajtóvisszhangot nézve, leszerveztem egy gyors youtube videó felvételt, hogy a fiúk be tudják mutatni a sisakokat, amikkel elképesztően gyorsan végeztek. Ennek az egésznek egy hatalmas PR feneket kellett kerítenem, amit meg is oldottam.

Ledobtam a táskámat a szobámban lévő fotelra, majd mentem is a fürdőbe. Lemostam a sminkemet, levetkőztem és be is álltam a zuhany alá. Csak egy szokásos nap. Rohangálás, intézés, felügyelés. Egy személyi asszisztens élete.

Kilépve a zuhanyzóból, magam köré tekertem egy törölközőt és visszamentem a szobába. Felkaptam a telefonomat, és elkezdtem nézegetni az éttermek oldalait, hogy vacsorát rendeljek. Pont megrendeltem volna a kis thai tésztámat, amikor kopogtak. Ránéztem az órára. 22.48. Lewis hívott volna, ha át akarna jönni.

- Megyek! - mondtam, majd ledobtam a telefonomat az ágyra és mentem ajtót nyitni. Kicsit sem lepődtem meg, amikor Toto Wolff állt velem szembe. - Jézusom! - szólaltam meg, mivel rájöttem, hogy vizes hajjal, smink nélkül és egy szál törölközőben álltam előtte.

- Ne haragudj, nem akartam csak így rád rontani! - emelte maga elé a kezét, miközben végig nézett rajtam.

- Baszki! Gyere be, egy perc és vagyok! - mondtam, miközben beszaladtam a bőröndömhöz, kikaptam belőle egy fehér ruhát és bezárkóztam a fürdőbe. Gyorsan magamra kaptam a ruhát, a hajamat pedig egy rendezetlen kontyba fogtam fel a fejem tetejére. Öröm lesz holnap reggel kivasalni.

Ahogy kiléptem a fürdőből Toto éppen az ágyamon ült és a feloldott telefonomat nézte.

- Vacsorát rendeltél pont? - kérdezte.

- Igen. Általában csak ilyenkor van időm enni. Kérsz te is? - kérdeztem, mire csak bólintott. Tökéletesen megfelelt neki ugyanaz, amit magamnak is rendeltem volna, így csak a mennyiséget változtattam meg a rendelésemben és már el is küldtem az étterem fele. - Húsz perc és itt van.

- Akkor addig meg tudom köszönni a tegnap estét - nézett a szemembe.

- Írtam is, hogy semmiség. Bárki megtette volna - mosolyodtam el.

- Ebben nem igazán vagyok biztos - nevetett fel. - Lewis elmesélte, hogy még Juliat is felhívtad, nehogy bármi megjelenjen rólam. Egyből gondoltál minden lehetőségre, és ezért nem lehetek elég hálás neked.

- Ez a harmadik évem itt. Tisztában vagyok azzal, hogy mikre ugranak az újságírók, és miket szeretnek írogatni. Van elég gondod ezen kívül is. - néztem rá, mire kínosan elmosolyodott és a padlót kezdte el vizslatni.

- Be adtam a válókeresetet.

- Elég gyors volt - vontam össze a szemöldökömet.

- Nem szeretek lassan intézni semmit. Főleg nem ilyen ügyet - rázta meg a fejét. - A picsába. Nekem ehhez alkohol kell.

- Rendelek egy üveg bort. Megfelel? Nekem is hosszú napom volt - kérdeztem, mire csak bólintott egyet. Felvettem a szoba telefonját és megrendeltem a bort. Két perc múlva már kopogtak is. Átvettem a bort a két pohárral, majd visszamentem Totohoz.

- Nem vártál ma estére senkit? El is mehetek - utalt Lewisra.

- Nem. Ma nem is beszéltünk, általában előre szól, ha jönni akar. - vontam meg a vállamat.

- Tényleg nem akartalak zavarni, csak muszáj voltam személyesen is megköszönni a tegnapit.

- Nem zavarsz, legalább nem egyedül vacsorázok. Vagyis hivatalosan nekem ez még csak ebéd lesz.