Most jó - Toto Wolff fanfiction

12. Baku

Hasonló vehemenciával ütöttem Lewis hotelszobájának ajtaját, mint ahogy Ő tette tegnap az enyémmel. Este tíz is elmúlt már, tudom hogy holnap szabadedzés is lesz és időmérő is - nem hiába fektettem már le a fiúkat - de nem tudtam elaludni, mert az a seggfej osztrákon gondolkoztam csak, és muszáj a figyelem elterelés.

Lewis a fejét fogva, egy szál boxerben nyitott ajtót. Úgy nézett ki, mint aki dühös, hogy zavarják éppen. Aztán megpillantott a lenge fehér nyári ruhámban, majd azonnal elmosolyodott és kinyitotta az ajtót, hogy be tudjak menni utána.

- Nem számítottam rád - nevetett fel, ahogy levágtam magam a kanapéra.

- Én se szándékoztam jönni. De a szabadedzéseken mutatott teljesítményed alapján, lehet jól jönne, ha egy kicsit felspannolnálak - kacsintottam rá.

- Mert aztán téged annyira érdekel, hogy per pillanat szar a Mercedes - forgatta a szemeit, miközben levágódott mellém és átkarolt.

- A Mercedest leszarom, téged nem - suttogtam a fülébe, mire Lewis felmordult és azonnal megcsókolt, én pedig nem voltam rest viszonozni tettét. Pillanatok alatt már az ölében ültem és úgy csókoltam a fonott hajú britet.

- Jól áll ez a haj, de utálom, hogy nem tudok bele túrni  - motyogtam a fülébe, majd beleharaptam fülcimpájába, mire Lewis belemarkolt a fenekembe és úgy húzott közelebb magához. Felállt a kanapéról, engem az ölébe kapva cipelt el az ágyáig. Óvatosan lefektetett rá, majd elkezdte lehúzni rólam a ruhámat és minden centi után lágy csókokat nyomott fedetlen bőrömre.

Nem sokkal később már egyikünkön sem volt semmi ruhanemű, majd a saját vad stílusunkba egymáséi lettünk. Nem kellett Toton gondolkoznom, nem a szavai csengtek a fülemben, hanem Lewis mély baritonja, ahogy újra és újra magáévá tesz.

- Soha többet nem tarthatunk két hét szünetet - nézett rám kimerülve, mire én csak felkuncogtam és a karjaiba bújtam.

- Miért nem tudunk egymásba szeretni? - sóhajtottam fel. - Annyival könnyebb lenne az életünk, legalább ezen a téren.

- Ugye nem most akarsz szerelmet vallani? - nézett rám megijedve, mire csak mellkason csaptam.

- Nem. Egy éve járunk össze, valahogy mindig a másik ágyában kötünk ki. Működik közöttünk a kémia, talán túlságosan is. De egyszerűen nincs előttem az a kép, hogy mi együtt vagyunk, boldogan, miközben a jövőnket tervezzük. Olyan téren egyszerűen nem passzolunk.

- Tudod, sokszor belegondoltam, hogy milyenek is lennénk együtt. Mármint, mindketten elég jól nézünk ki. Együtt még jobban. Álompár kategóriába tartoznánk. Aztán rájövök, hogy egyáltalán nem jönnénk ki jól. Mármint ne érts félre, de tudom, hogy egy nőnek szüksége van arra, hogy egy pasi romantikus legyen egy párkapcsolatban. Arra meg én képtelen vagyok. Nem hiába csak 1-2hónapot bírnak ki mellettem a lányok. Nem vagyok egy Ricciardo, aki még a csillagokat is lehozná neked az égről.

- Istenem, ne kezd te is! - ültem fel az ágyban.

- Mégis mit?

- Hogy Daniel oda van értem. Csak nagyon jóban vagyunk, ahogy anno Carlos-szal is jóban, voltam, amikor a McLarennél volt.

- Oké, de Carlosnak mindig volt barátnője, akivel te is jóban voltál. Te egy közvetlen típus vagy, aki ha boldog, szó nélkül ugrik bárki nyakába. Daniel is hasonló, ezért jössz be neki.

- Hagyjál ezzel!

- Ki mondta még ezt?

- Toto... - válaszoltam, mire Lewis hatalmas nevetésben tört ki és folytatta is az elkövetkezendő percekben. Én inkább felálltam az ágyról és el kezdtem öltözködni. Belenéztem a tükörben, megigazítottam az elfolyt sminkemet, majd a még mindig nevető Lewisra néztem. - Nem tudom mi olyan kurva vicces ezen.