Most jó - Toto Wolff fanfiction

05. Monaco

Amikor valakinek azt mondod, hogy monacoi nagydíj, egyből az jut eszébe, hogy utcai verseny. Nem sok van belőle, de Monaco mindenhogy különleges. Ha itt megszerzed a pole-t és jól tudsz rajtolni, biztosra veheted, hogy meg is nyerted a futamon. Külön különlegesség, hogy itt az első két szabadedzés csütörtökön van és nem pénteken. Így van egy extra szabadnapunk, hogy elvezhessük a hercegséget. És mi ezt minden évben ki is használjuk. A csütörtöki szabadedzések után mindenki az esti bulira készülődik. Beleértve az össze pilótát, szerelőt, mérnököt és még a főnököket is. Igen. Zak is minden évben velünk bulizik, akármennyire is nehéz elhinni.

A szabadedzéseink nem úgy sikerültek, ahogy szerettük volna. Landonak tökéletes volt a hetedik és a hatodik hely, viszont Daniellel más a helyzet. Délelőtt tizenötödik lett, ahogy délután is.

- Nem hiszem el! - dobta a törölközőjét a pihenője falának.

- Daniel, nincs semmi baj! Ez csak egy szabadedzés - próbáltam nyugtatni, pedig tudtam, hogy nem fogok sikerrel járni.

- Jenni. A kocsiban ülve úgy éreztem, hogy parádésak az idejeim. Azt hittem minimum TOP6-ban benne vagyok. De nem. Tizenötödik. Kétszer - túrt bele idegesen a hajába. - Ne érts félre! Örülök Landonak, hogy ennyire érzi a kocsit. De úgy érzem magam, mint anno a Red Bullban. Az egész világ rajtam nevet, hogy Lando egy másodpercet ver rám körönként.

-Gyere ide! - mentem oda hozzá, mire a karjaimba zártam. Megölelt Ő is, miközben a fejét a nyakamba nyomta. - Legyél türelmes magadhoz! Kérlek! - emeltem fel a fejét, hogy a szemebe nézzen.

- Ha ezt az évemet elbaszom, nem fogok kelleni senkinek - csóválta a fejét.

- Akkor bizonyíts! Tudom, hogy képes vagy rá. Lehet, hogy nem pont itt Monacoban, de nem kell emiatt elkeseredned. Az egyik legdurvább pálya ez. Még Hamilton se érzi úgy, ahogy kéne, pedig hétszeres világbajnok.

- Igen, neki ezért néznek el egy rossz hétvégét. Én új vagyok ennél a csapatnál. Azt várják tőlem, hogy folyamatosan a maximumot hozzam ki magamból is és az autóból is, de egyszerűen nem tudom mi van velem, hogy csak ilyen pocsék köröket tudtam összehozni - vált el tőlem, miközben leült a kétszemélyes heverőre. Leültem mellé és megfogtam a kezét.

- Kérlek, Daniel! Ne ostorozd magad! Ez lehet nem a te hétvégéd, de még eléggé a szezon elején tartunk. Majd máshol bizonyítasz! Amúgy is. Eddig minden hétvégén szereztél pontot. És ez egyáltalán nem rossz teljesítmény!

- De Lando már dobogós is volt - hajtotta le a fejét.

- Igen, de Ő harmadik éve vezeti ezt a kocsit. Te csak februárban ültél ebben a kocsiban először. Nyugodj meg! Inkább menj készülődni!

- Lehet nem leszek nagy buli hangulatban.

- Aha. Daniel Ricciardo nem lesz buli hangulatban. Az első leszel, aki rángatni fog, hogy táncoljak vele - nevettem fel, mire Daniel is elmosolyodott végre. - Na véégre! Azt hittem ma már nem látom a fogaidat!

- Mindig látni fogod! - nyomott egy puszit az arcomra, majd megölelt.

- Én viszont megyek. Készülődnöm kell az estére, és mindent el kell intéznem, hogy senki se zavarjon, ameddig bulizunk - nyomtam egy puszit az ausztrál arcára, majd ott is hagytam.

Ahogy sétáltam a szálloda felé, megszólalt a telefonom. Ismeretlen szám. Felvettem.

- Rose! - szóltam bele.

- Wolff! - hallottam meg az osztrák akcentust a vonal másik oldalán.

- Oké, most már elmentem a számodat! - nevettem fel.