Most jó - Toto Wolff fanfiction

24. Spielberg

Nem egészén úgy alakult az elmúlt egy hét, mint terveztem. Anyut meg akartam látogatni Magyarországon, viszont Toto inkább meggyőzött, hogy maradjak Ausztriában, cserébe majd a Magyar Nagydíj után egy egész hetet maradhatunk Budapesten. Kettesben. Nem szívesen bólintottam rá a dologra, főleg hogy anyu is már nagyon hiányzik, de szerinte is jó ötlet, amit Toto kitalált, így nem kell feleslegesen utazgatnom 600 kilométert és szívesen megismerni Wolffot is, aminek már én annyira nem örültem.

Még mindig nem vagyunk hivatalosak az osztrákkal, mivel papíron még mindig házas, mégis anya már meg akarja ismerni, ahogy Toto sem ellenkezik, hogy bemutatkozzon neki. Engem mégis megijeszt ez az egész. Túl gyorsan történik minden.

- Azért néha előre is nézhetnél, ne csak a földet kémleld - hallottam meg egy ismerős hangot, mire felkaptam a fejemet. Lewis mosolygott rám, miközben felém nyújtott egy papírpoharat, amit azonnal elfogadtam tőle.

- Ez életmentő, köszönöm - hálálkodtam a britnek. - Mióta figyelsz, ahogy zombi üzemmódban sétálok fel és alá a paddockban? - kérdeztem, miközben egy nagyon kortyoltam a forró kávéból.

- Bőven elég ideje ahhoz, hogy elmenjek kávéért és visszaérjek vele, miközben te még mindig ugyanazt csinálod - nevetett fel, mire nekem is mosolyra húzódtak az ajkaim.

- Túl sok minden történik és félek, hogy egyszer minden ki fog csúszni a kezeim közül - kezdtem bele, miközben körbe néztem és megláttam hogy mi éppen a Red bull motohomejánál beszélgetünk, miközben Toto épp a Mercedes-éből jön ki Bono társaságában. Hatalmas mosollyal az arcán intett nekem, miközben én is felemeltem a kezemet, hogy intsek neki. Meglátta az előttem álló Hamiltont, mire értetlen arckifejezés vette át az előbbi mosolygós arc helyét. "Válaszul" csak a fejemet ráztam, remélve nem jön ide, mert jelenleg csak arra van szükségem, hogy valakinek ki öntsem a szívemet, aki nem Toto.

- Ha valami a te kezeid közül csúszik ki, akkor biztos vagyok benne, hogy senkijében sem maradna meg.

- Sziasztok! - jelent meg mellettünk Sebastian, mire egyből hatalmas mosoly költözött az arcomra és egyből a német pilóta nyakába vetettem magamat, aki örömmel fogadta a közeledésemet és azonnal a derekam köré fonta karjait.

- Az utóbbi időben valahogy senkivel sem tudok annyi időt tölteni, mint amennyit kéne és ez kezd elképesztően frusztrálni - engedtem el Sebastiant.

- Sok a munka. Azt hitted, hogy az előléptetés kevesebb munkával fog járni, pedig csak többet dolgozol - mondta Lewis, amire csak beleegyezően bólintottam, mivel igaza volt.

- Plusz még egy friss párkapcsolatot is menedzselsz - nézett Seb a Toto felé.

- Még nem vagyunk együtt.

- Még nem mondtátok ki, cserébe másfél hete elválaszthatatlanok vagytok pályán kívül - szólt közbe Lewis.

- És Toto majdnem megölt a szemével, ahogy az előbb a nyakamba ugrottál.

- Ez az, akkor megint egy órán keresztül kell neki magyarázkodnom - forgattam meg a szemeimet.

- Megint? - kérdezte Seb.

- Múltkor Lewis elhintette neki, hogy anno én és Max. Utána el kellett neki mesélnem mindent, hogy mi hogyan történt.

- És mindent el is mondtál neki?

- Kihúzta belőlem a teljes igazságot, szóval igen. Mindent tud.

- És nem akarta megölni Jos-t? Azt hittem ennél forróbb fejű - magyarázta Seb és látni lehetett a németen, hogy tényleg nem érti, hogy a mesélésem után, miért nem ment egyenesen az idősebbik Verstappenhez számon kérni, hogy tudott engem megfenyegetni két évvel ezelőtt.