Most jó - Toto Wolff fanfiction

20. Spielberg

Hála Zak csodálatosan nagy és felszerelt lakásának, semmiben sem szenvedtünk hiányt, ebben a két napban. Bár meglepő módon, csak kettőnkről nem jutottunk dűlőre. Mondjuk benne van az is, hogyha valamelyikünk elkezdett kettőnkről beszélni vagy a jövőről a másiknak azonnal valami halaszthatatlan dolga akadt a konyhában, a nappaliban vagy a fürdőszobában. Próbáltunk beszélni, tényleg. De sose jött össze.

Oké, tudom mi a az a kérdés, amit legszívesebben az arcomba üvöltenétek. De a válasz nem. Nem feküdtünk le egymással, csak egy ágyban aludtunk végig. Megbeszéltük, hogyha már nem tudjuk eldönteni, hogy mégis mit akarunk a másiktól, akkor csak csináljuk már rendesen és lassan, szóval mielőtt bármi komolyabb és intimebb történne velünk, megvárjuk, hogy Toto hivatalosan is elvált emberré váljon. Meg amúgy sem lenne a legidillibb a főnököm a lakásában szexelni. Ez is fontos szempont.

Nem mondom, hogy ezt szenvedés nélkül bírjuk ki. Főleg, hogy egy ágyban, összebújva, egymást el nem engedve alszunk éjszaka. Főleg, hogy a csókokat egyáltalán nem vonjuk meg a másiktól és túl gyakran fordult elő az elmúlt 48órában, hogy lovagló ülésben ültem már az ölében, miközben mindketten felső nélkül voltunk. Ne kérdezzétek honnan van ennyi önuralmunk, mert szerintem erre még mi sem tudnánk válaszolni.

De hála ennek a két napnak mindent megtudtunk beszélni, ami az elmúlt hónapban történt. Megtudtam, hogy amikor felültetett Párizsban az egy hatalmas félreértés eredménye volt, mivel Susie egyáltalán nem akarta elperelni Tototól se az ingatlanjait, se Jacket. A nő csak annyit mondott az ügyvédjének, hogy jó lenne ezekben a kérdésekben minél előbb dűlőre jutni, hogy sokkal gördülékenyebben menjen minden. Az egész ott úszott el, hogy Toto ügyvédjének az anyanyelve a német, Susie-é pedig az angol, így Toto ügyvédje jó eséllyel félreértette az egészet, így a semmiért kellett konkrétan Svájcba utaznia, miközben én Párizsban vártam rá.

Valamint megtudtam, hogy jövőhét hétvégén Susie is és Jack is itt lesznek a második futamon, ami miatt elég hamar elszállt a jókedvem, még akkor is ha Toto biztosított arról, hogy semmi olyat nem kell tennem, amit nem akarok és itt a nagy bemutatkozásra értette. Maximálisan is megérti, hogy még nem állok rá készen és biztosított arról, hogy mindent az én tempómban fogunk csinálni, már ha szeretném.

Hogy ne szerettem volna? Valami megfogott ebben az emberben és nem akartam elengedni. Mégis közöltem vele, hogy ez a két nap nekem még édes kevés ahhoz, hogy azt tudjam neki mondani, hogy mi ketten egy párt alkotunk. Mert ez így volt. Ha már megadta rá az engedélyt, akkor igenis élni szeretnék azzal, hogy mindent az én tempómban csinálunk.

- Ébresztő, Toto! Ma már média nap van. Lassan a pályán kell lennünk - simítottam végig az osztrák haján, aki csak dünnyögve nyomta arcát a párnába, mondván Ő még nem hajlandó felébredni. - Akkor mondom máshogy. Zak egy órán belül itt lesz, hogy megnézze nem tettem e tönkre a lakását és hogy elvigyen engem a pályára - közöltem vele, mire felemelte a fejét a párnáról és csak nézett.

- Miért nem velem jössz? - kérdezte, miközben kisebb-nagyobb sikerrel próbált felülni az ágyban.

- Először is, mert Zak úgy tudja, hogy egyedül voltam itt végig és furcsán jönne ki, ha valahonnan szereztem volna fuvart magamnak. Másodszor nem szeretném, ha a sajtó már azelőtt rajtunk csámcsogna, mielőtt bármi konkrét is lenne velünk. De szerintem ezt te is megérted. Az egészet úgy hozná le a média a végén, hogy egy 26 éves lány miatt ért véget a tíz éves házasságotok, és akármennyire is jó vagyok ezeknek az eltakarításában, ilyen erős sztorival, lehet hogy még én sem boldogulnék.

- Faszom az újságírókba - nyögött fel az osztrák, mire felkuncogtam.

- Szívemből szóltál. Na, kezdj el készülődni! Gyorsan összedobok valami reggelit - nyomtam egy csókot a szájára, majd magára hagytam az ágyban.

Kimentem a konyhába és mindent előkészítettem egy tökéletes tojásrántottához. Miután Totonak elmagyaráztam, hogy miket ehetek, azonnal elment bevásárolni még egyszer, mondván Ő nem igen fogja kibírni ezt a két napot hús nélkül.

A hagymát és a szalonnát már lepirítottam, a tojást felvertem és pont a serpenyőbe öntöttem, mikor megéreztem Toto két kezét a derekamon, miközben hátulról hozzám bújt és egy csókot nyomott az arcomra.

- Gyere el velem randizni - suttogta a fülembe, mire kirázott a hideg és csak mosolyogva dőltem neki, miközben a tojást kavargattam.

- Mégis mikor?

- Akár ma.

- Nem hiszem, hogy az elkövetkezendő napokban pont erre lenne időnk és energiánk. Futam hétvége van drágám. Örülj, ha egyáltalán be tudsz majd dőlni az ágyadban - nevettem.

- Mármint a tiédbe? - kérdezett vissza, mire csak jobban nevettem. Lehúztam a tűzről a serpenyőt, majd a két előre kikészített tányérokra tettem a kész reggelit. Megfordultam, az egyik tányért Toto kezébe nyomtam, a sajátomat pedig fogtam és az asztalra tettem. Ő is lerakta az övét, majd helyet foglalt az egyik széken. Hasonlóan szerettem volna cselekedni, de Toto gyorsabb volt és a derekamnál húzva rántott az ölébe, mire egy kisebb sikítás csúszott ki a számon.

- Így mindjárt jobb - mosolygott rám elégedetten, miközben egy falat tojást szúrt fel a villájára és helyezte a szájába. - Akkor jövőhét? - kérdezte, mire értetlenül néztem rá. - A randi.

- Ja - világosodtam meg - haza akarok menni akkor.

- Minek utazod át egész Európát, mikor jövőhét hétvégén is itt leszünk?

- Budapestre haza. Tudod, félig magyar vagyok és anyu Budapesten lakik. Már fél éve nem láttam, és megígértem neki, hogy mivel itt leszünk két hétig hazamegyek hozzá, amikor lesz időm.

- Erről nem is tudtam. Szóval beszélsz olyan nyelven, amilyenen én nem?

- Nem sok ilyen emberrel találkozok, mi? - nevettem fel.

- Hát nem igazán. Mondj valamit magyarul.

- Komolyan?

- A legkomolyabban - válaszolta, én pedig megfordultam az ölében, szembe vele és a hajába túrtam.

- Elképesztően félek attól, hogy beléd fogok szeretni, aztán össze fogod törni a szívemet - mondtam neki magyarul, mire csak hümmögött és átölelt.

- Mit mondtál? -dörmögte a fülembe.

- Hogy ma napos idő várható, ahogy egész hétvégén is.

- Nem hiszek neked - harapott a fülembe, mire felnevettem.

- Pedig ezt mondtam, meg amúgy is, sehogy se fogsz rájönni, hogy mit mondtam. Tele vagyok meglepetésekkel, Wolff. Ezt sose felejtsd el! - kacsintottam az osztrákra, majd mivel befejeztem a reggelit, felkeltem az öléből és elkezdtem pakolni és mosogatni. Toto is tudta, hogy Zak nem sokára itt lesz, szóval neki állt összepakolni a cuccait. Mire én végeztem a konyhába, addigra Toto is készen lett és teljes harci díszben ott állt már előttem az összepakolt táskájával együtt.

- Látlak még ma? - kérdezte, kezeit pedig a derekam köré fonta és közelebb húzott magához.

- Nem tudom. Nem vészes a fiúknak a beosztása a sajtótájékoztatón, így nem kell őket kísérgetnem, de így is rengeteg dolgom lesz, főleg ha jövőhéten nem akarok dolgozni három napig.

- Akkor majd hívlak - csókolt meg szenvedélyesen, amit azonnal viszonoztam is. - Lehet egy kérésem? - kérdezte, mire bólintottam. - Tudom, hogy nem hivatalos ez még kettőnk között, de kérlek. Amíg nem jövünk rá, vagy nem határozzuk el magunkat egymás mellett, addig is csak mi legyünk a másiknak. Senki más - nézett mélyen a szemembe, és láttam rajta, hogy komolyan aggódik azon, hogy ahogy Ő kilép az ajtón én egyből vagy Lewis, vagy más karjaiba fogok futni.

- Senki más - bólintottam, majd most én csókoltam meg. Nagy nehezen és jó néhány csók után, kilépett az ajtón, én pedig elkezdhettem összepakolni a cuccaimat, amik a lakásban hevertek szerte szét.