Most jó - Toto Wolff fanfiction

04. Monaco

Ugye emlékeztek, hogy azt mondtam, hogy egy élmény lesz kivasalni a hajamat reggel? Az is volt. 40percig szarakodtam, az alapból 20 perces művelettel. Szóval igazán kellemesen kezdődött ez a szerdai nap.

Sajtó nap.

Vagyis a mai napom is csak rohangálásból fog állni.Mivel különleges fényezés van a kocsinkon itt Monacoban, kicsivel több interjút kell lezavarnunk, mint egy átlagos hétvégén. Gyönyörű lett a kocsi. Mindenki nagyon szereti. Biztos lesznek olyanok, akik amellett fognak kampányolni, hogy az egész idényt így vigyük végig, de ez sajnos nem kivitelezhető.

Úton a paddockba megvettem a szokásos kávémat és szendvicsemet, majd roham léptekkel mentem a kamionunkhoz. Ahogy beléptem a rögtönzött irodánkban, megpillantottam Zaket és a két pilótánkat. Elmotyogtam egy "jóreggelt"-et, majd mentem is a kávéfőzőhöz. Kérdőn néztem a két fiúra, hogy kérnek e Ők is, de csak fejüket rázták, így csak a Főnöknek készítettem egy koffeinbombát. Le raktam elé, majd helyet foglaltam én is, miközben a szendvicset próbáltam kicsomagolni egy időben a laptopom bekapcsolásával.

- Hány interjú vár ma ránk? - nézett rám Zak.

- Az egész délelőtt tele van. Meg tudtam oldani, hogy legyen egy fél órás szünetetek, akkor el tudtok menni ebédelni. Ebben a félórában szeretnénk közzétenni Lando hosszabbítását a csapattal, szóval a délutáni interjúk kérdései erre fognak összpontosítani - néztem a fiúkra, akik csak bólintottak. Összeszedtem az összes promóciós dolgot a gépemet Lando hosszabbításával kapcsolat, és kör e-mailben továbbítottam mindenkinek, akiknek kellett.

- Te jössz velünk? - kérdezte Daniel.

- Nem. Nekem ma a háttérdolgokkal kell törődnöm nagy részt. Charlotte viszont végig veletek lesz. Ha bármi probléma adódna, hívjatok azonnal és intézkedek. Nem kérdezhetnek akármit az újságírók. Leadtam a kérdéseket, nektek is elküldtem őket. Nézzétek át őket, mielőtt mennétek. Ha más kérdeznének azonnal váltsatok témát. Most kapóra jön az autó új fényezése, beszéljetek arról - a fiúk csak bólintottak, majd Zakkel együtt magamra hagytak.

******

- Készen álltok? - néztem mosolyogva kollégáimra. Egy gombnyomásra voltam attól, hogy nyilvánosságra hozzam, hogy Lando még évekig minket fog erősíteni. Nagy üdvrivalgás közepette megnyomtam azt a bizonyos gombot és már fent is volt a világhálón. Mintha egy atombombát dobtam volna le. A szobában mindenkinek elkezdett pittyegni a telefonja. Mindenki azonnal válaszokat akart. De mi nem foglalkoztunk senkivel és semmivel, csak boldogok voltunk. Nem válaszoltunk egy üzenetre sem, egy telefonhívásra sem, csak vártuk, hogy a fiúk visszaérjenek hozzánk az interjúktól.

Ahogy kinyílt az ajtó és megjelent Lando azonnal durrant a pezsgő és mindenki elkezdte Őt ölelgetni. Én gyorsan fedezékbe vonultam, ami most Danielt jelentette. Hatalmas mosollyal az arcán karolta át a vállamat és hajtotta a fejét az enyémre.

- Ugye tudod, hogy téged is így fogunk ünnepelni? - kérdeztem tőle, miközben láttam, hogy egy kis féltékenységgel nézi a többieket, ahogy Landot ünneplik.

- Mert azt hiszed, hogy meg fogom érdemelni a hosszabbítást? - nézett a szemembe, miközben a fejét csóválta.

- Nem hiszem, hanem tudom. Új még neked ez az autó. A beállítások. Minden. De azért vagyunk egy csapat, hogy át segítsünk téged ezen, és sikerülni is fog. Meg fogod mutatni mindenkinek, hogy ki is az a Daniel Ricciardo, és tudom, hogy a McLarennel fogod ezt elérni - öleltem át. Daniel csak nagyot sóhajtott, majd egy puszit nyomott a homlokomra. Utána mi is odamentünk Landohoz és gratuláltunk neki.