Egy olvasó véleménye - Kritikák, ajánlók, gondolatok

• Will&Will •

Írók: John Green, David Levithan

Cím: Will&Will (2010)

Hossz: 300 oldal

Fordította: Komáromy Zsófia

Kiadta: Maxim

Ajánlott korosztály (szerintem): 15-18 évesek

Zsáner (szerintem): öhh.. mondjuk azt, hogy ifjúsági xD

× A történet röviden ×

Will Grayson számára két szabály létezik: Fogd be! Szard le! Ezek szerint próbálja élni az életét nagydarab, és nagyon meleg legjobb barátja, Mini Cooper társaságában. Majd miután Mini bejelenti, hogy elő akarja adni a saját magáról szóló musicalt, a Nagyon Minit, ráadásul Will is beleszeret egy lányba, aki mással jár, Chicago egyik furcsa boltjában összefut valakivel, akit ugyanúgy hívnak, mint őt.

will graysont, a meleg, depressziós srácot egyetlen ember tartja életben: az internetes szerelme, Isaac. Miután viszont kiderül, Isaac nem is létezik, és a fiú találkozik névrokonával, és annak óriási barátjával, ő is kibújik a csigaházából.

× Cselekmény, karakterek, világ ×

Őszintén szólva, fogalmam sincs, hogy ez a könyv most tök jó, vagy csak épphogy elmegy :D

Tök jó, mert tetszik az alapötlet. Viszont szerintem több kapcsolat kellett volna a fiúk közé, több hasonlóság, ellentét, szimbolika, valami. Igen, klisés, de ez egy regény. Azt hittem, az lesz a lényege az egésznek, hogy milyen sorsszerű, meg minden, és ebből fog kialakulni a cselekmény vagy a konfliktus. Mondjuk, nem is tudom, az egyik nagyon magas, a másik nagyon alacsony. Vagy valami közös, pl ugyanazért a valamiért rajonganak. Mert gyakran az volt az érzésem, hogy amúgy ennek a két srácnak, a két történetszálnak kábé semmi köze egymáshoz. Két dolog volt, ami összekötötte őket: a nevük és Mini Cooper.

Mini Cooperről... Hát, elég idegesítő volt, de ez inkább csak az én személyes véleményem :D. Ami nagyobb "baj", hogy sokszor – sőt – kvázi ő volt középpontban, és a két Will teljesen a háttérbe volt szorítva, amit valahol meg is értek. Mert azt kell megírni, ahol a történet van.

Hiába volt szimpatikus, a nagybetűs Will-el (így fogom megkülönböztetni őket) egyáltalán nem történt semmi olyan, amit csak érdemes is lenne papírra vetni. Jó, volt egy kis (szar)kavarás Jane-el, meg egy kis barátság dráma, de mivel a végére azon kívül, hogy felszedett valakit, semmit, de semmit se változott se ő, se az élete, és még csak a története sem volt érdekes, vagy a személyisége sem volt különleges, nagyon jó mellékszereplő lett volna belőle, de semmi több.

A kisbetűs will érdekesebb, de nem sokkal mélyebb karakter volt, és vele is nagyjából annyi történt az egész könyv alatt, hogy (talán) elveszítette a szüzességét. Szóval ugyan akkor elveszne a könyv alapja, az ugyanolyan neves-dolog, de ha ezt a történetet akarták elmondani, érdemesebb lett volna Mini Coopert főszereplővé tenni. Nála volt karakterfejlődés, volt konfliktus, ott volt egy nagyon jó történet – de nem. Így azt éreztem, Mini Cooper előrehaladt a pályán, a két Will meg ugyanott álldogált volna végig.

A szerelmi szálakról majd lejjebb, előtte hadd dühöngjem ki magam, mennyire egy személyiségtelen háttérszereplőt akartak eladni a hű-de-jó-csaj szerepében... Mármint Jane. Lenne potenciál és ötlet benne, de annyira kihasználatlan, és végül annyi lett minden jelentősége a teljes karakterének, hogy épp kivel jár.

A történet eleje, a bevezetés kicsit hosszú, én az első két-három fejezetet megkurtítanám, és inkább egyből a konfliktusra koncentrálnék, hogy jobban bevonzza az olvasót a történet. Valamint már az elején megmutatnám a musical jelentőségét, mert az akart volna lenni a fő esemény. Bár, nekem kicsit még mindig fura ez -- nem tudom, ott az USÁban hogy mennek a dolgok, hogy diákok nemhogy önként szerepet vállalnak egy ilyen előadásban, még énekelnek is, de hogy egyáltalán felvetődhet az ötlet, hogy te, írtam egy musicalt magamról! Adjuk elő a suliban! Kérek rá ezer dollárt!