Egy olvasó véleménye - Kritikák, ajánlók, gondolatok

• Ready Player One •

Író: Ernest Cline (USA)

Cím: Ready Player One (Ready Player One, 2011)

Hossz: 400-500 oldal

Fordította: Roboz Gábor

Zsáner (szerintem): sci-fi [disztópia]

Ajánlott korosztály (szerintem): YA

× A történet röviden ×

A közeli jövőben az emberek, a főszereplő Wade Watts-al együtt idejük nagy részét egy óriási, szupermodern virtuális valóság videojátékban töltik, ahol a saját maguk által megalkotott avatárokkal akár egy életet is leélhetnek az OASIS-ban létrehozott több ezer bolygón. A játék létrehozója, James Halliday a végrendeletében elindított egy játékot, egy kincsvadászatot, ahol az, aki megtalálja a három kulcsot, átjut a három kapun és megszerzi a Húsvéti tojást, megkapja a nem kevés pénzbeli örökséget, és az OASIS feletti irányítást. Wade (vagyis Parzival), Art3mis, H, Shoto és Daito az egyetlenek, akik a gonosz IOI nevű szervezet útjában állnak. Az öt, személyesen gyakorlatilag ismeretlen fiatal dolga megszerezni a tojást, mielőtt az IOI rátehetné a kezét.

× Cselekmény/Dramaturgia, karakterábrázolás, világépítés ×

Ha ezt a könyvet egy szóval kéne jellemezni, ez lenne a válaszom: hű.

Ha kicsit hosszabban, ez: egy bámulatos sci-fi a közeljövőről, ahol mindenki videojátékfüggő kocka lesz, aki a lehetetlent kergeti, tele '80-as évekre való utalásokkal.

Ez utóbbit nem úgy kell érteni, hogy itt-ott megemlít egy híresebb együttest meg filmet, hanem kvázi nincs olyan bekezdés, amiben nincs egy popkulturális utalás a nyolcvanas évekre.

Ezt sok Molyos értékelő kifogásolta, engem nem zavart különösebben, pedig arról az időszakról annyit tudok, hogy Harry Potter akkor született. Ha viszont valaki érzékeny az ilyesmire, esetleg szeret utánanézni minden utalásnak, annak azt javaslom, inkább válasszon más olvasnivalót.

Nem is tudom, hol kezdjem. Először ki szeretném jelenteni, hogy nekem tetszett a könyv. Előre látom, hogy elég kusza lesz a mai kritika, ezért előre is elnézést kérek, de 1. Néha még én sem értem a saját gondolataimat, nemhogy befogadható formában a nagyközönség elé tárjam őket, 2. Valószínűleg (megint) el fogok veszni a jelentéktelen apróságokban, de aki olvasta, az érti :D, 3. Úgy láttam, elég megosztóak a vélemények, ez a cikk természetesen az enyémet fogja tükrözni, ami nagyrészt személyes okoknak köszönhető. Plusz utolsó megjegyzésként hozzátenném, hogy ha valaki látta az egyébként szerintem tök jó filmet, az nem igazán fogja érteni, mivel hiába Cline írta a forgatókönyvet, a történet egész más, mint a könyvben.

Szóval, világépítés.

Wow. Csak wow. Cline nagyon részletesen kidolgozta az OASIS-t, azt a hihetetlenül nagy virtuális valóságot, amiben a könyv nagy része játszódik. Nem tudom, hogy az ötlet mennyire eredeti, az az igazság, hogy sci-fiben nem vagyok túl olvasott, de tervezem pótolni – mindenesetre nekem tetszett. Nagyon-nagyon szeretnék én is belépni legalább egy órára, egy helyre, ahol az lehetek, aki szeretnék, bejárhatom a kedvenc fantasyföldjeimet, végre gyilkolhatok orkokat, azt tehetek, amit csak szeretnék. [Bár, valamilyen szinten az írás is ilyen – a legnagyobb különbség, hogy itt minden adott, és nem nekem kell szenvednem azon, hogy melyik karakterem milyen illatú legyen. Egyébként szeretek karakter tervezni *tikkelő szem*]. Főleg egy olyan, egyébként riasztóan nem is olyan távoli jövőben, mint amilyet elénk tárt az író.

Tehát volt még egy ember, ez esetben James Halliday, aki el akar rejtőzni, és ehhez teremtett egy univerzumot. Végül is, ez is egy megoldás xD.