Egy olvasó véleménye - Kritikák, ajánlók, gondolatok

• Verity •

Író: Colleen Hoover

Cím: Verity (Verity, 2018)

Hossz: 312 oldal

Fordította: Barthó Eszter

Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó, Kristály Pöttyös sorozat

Zsáner (szerintem): krimi

Ajánlott korosztály (szerintem): 16-35

× A történet röviden ×

Lowen kevéssé ismert író. Az anyja halála után az ügynökéhez indul, mert felajánlottak neki egy munkát, és út közben találkozik egy rejtélyes, ám jóképű férfival. Legnagyobb meglepetésére kiderül, hogy a férfi volt az, aki az ajánlatot tette: Verity Crawford, a világhírű írónő férje, Jeremy, és azt kéri Lowentől, hogy fejezze be súlyos balesetet szenvedt felesége helyett a sikeres sorozatát.

Lowen elmegy a házukba összeszedni Verity jegyzeteit, ám rábukkan a nő önéletrajzára, amiben borzalmas dolgok derülnek ki két gyermekük haláláról és a Jeremyvel való kapcsolatáról. Lowen szép lassan rettegni a kezd a látszólag teljesen öntudatlanul fekvő nőtől, és közben Jeremyvel is egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Lowen nem akarja elmondani a csupaszív férfinak azt, amit megtudott Verityről, de az események mégis arra kényszerítik, hogy megtegye. Ám ezzel többféle igazság is napfényre derül: kérdés, hogy melyik a valódi.

× Cselekmény, karakterek, világ ×

Őszintén, nem vagyok benne biztos, mit gondoljak erről a könyvről. Néhol túlzás volt, néhol fura, néhol izgalmas és letehetetlen. Összességében nem volt rossz, de messze van a tökéletességtől.

Először is a karakterek. Lowen személye mást ígért a regény elején, mint amilyen később lett, valahogy megváltozott, nem tudom megmondani, hol, de a félénk, amúgy kicsit szkeptikus, de szimpatikus fiatal nőből valamilyen összeesküvő-lázadó-lessgo-öljünk-meg-egy-embert karakter lett, persze anyafigura Crew-nak, tökéletes szerető Jeremynek, aki nem hagyja, hogy Verity bántsa a szeretteit, de azért a megfelelő pillanatokban képes nebáncsvirágként összeomlani. Jeremyt nem igazán tudtam hová tenni, elég passzív szereplő volt a szememben, aki csak a női miatt létezett kvázi. Jó, meg a gyerekei miatt, de mivel abból kettő halott, a harmadik meg gépfüggő, szerintem érdemesebb tőlük független életcélt választania. Verity karaktere durva volt, de magáról az önéletrajzról kicsit lentebb. A többiek amúgy elég hanyagolhatóak voltak, nem teljesen értettem pl April szerepét.

A történetet illetően, ezt a könyvet azért nem feltétlenül hívnám thrillernek. Kriminek még elmegy, de a borzongáshoz, háton végigfutó hideghez több kell néhány gyilkosságnál meg "úristen-de-botrányos-há-né-má-micsinál" jelenetnél. Egyébként egy kicsit szerintem itt-ott a hatásvadászat határán is táncolt a könyv, elvégre vérrel és szexszel mindent el lehet adni, de átbillenni nem billent át, megmaradt a történeti keretek között, szerencsére.

Lowen alvajárása a könyv feléig szerepelt csak, addig izgalmas volt, vártam is, hogy történjen valami, őszintén, az jobban "megijesztett", mint a veritys dolog, de végül nem kezdtek vele semmit.

A szerelem csak úgy folyt le a lapokról, túlságosan is. Speciel nem bántam volna, ha azért Lowenben meg Jeremyben van annyi, hogy várnak legalább a dugással addig, amíg kicsit hivatalosabbá nem válik a kapcsolatuk. Oké, hogy Verity (valószínűleg) egy pszichopata gyilkos volt, de nem csaljuk meg az öntudatlan feleségünket, tho. És nem egészen értettem, Lowen mire izgult fel abban, hogy "a férjed a ti ágyatokban fog szexelni velem, te gyerekgyilkos rawr", de hát who am i to judge.

Az önéletrajzban is szerintem kicsit sok volt az indokolatlan szexjelenet, mármint értem, hogy Verity ezeket írta le részletesen, de azért ezt nem kellett volna nekünk is bemutatni, hanem Lowennek kicsit hamarabb is elege lehetett volna. Legalább szegény olvasók érdekében, akik egy thrillerre számítottak, és nem erre. Nekem őszintén semmi bajom az erotikával könyvekben, de ez kábé pornó volt, cserébe nagyokat lehetett előrelapozni.