Úgy tűnt, nektek is tetszik az ötlet, hogy belekezdjek egy ilyenbe, hogy mi lesz belőle, majd meglátjuk.
Valódi, kiadott könyvekről írok kritikát, véleményt, legyen az jó vagy rossz. Kéréseket sajnos nem tudok teljesíteni, ahogy Wattpades sztorikró...
Egy olyan jövőbeli világban járunk, ahol a (tehetős) emberek internetes szavazással dönthetnek arról, hogy egy bűncselekmény vádlottja halált vagy kegyelmet kapjon-e. A tizenhat éves Martha bevallja, hogy megölte a híres, nagyrabecsült Jackson Paige-t, amiért mindenáron ki akarják végezni. A lány mellé kijelölt jogi tanácsadó, Eve viszont úgy véli, valami bűzlik az üggyel kapcsolatban. Eközben Martha és barátja, a halott milliomos örökbefogadott fia, Isaac, arra készülnek, hogy felfedjék az igazságot Paige-el kapcsolatban.
× Cselekmény, karakterek, világ ×
Mondjuk ki: a szereplőknek elég kevés a személyiségük. Szerencsére ez nem volt szembetűnő hiba, különben is egy disztópiáról beszélünk, és legalább a cselekményen maradt a hangsúly. Nem inkább maguk a karakterek, hanem a kapcsolataik voltak reflektorfényben, és ez utóbbi kulcsfontosságú a történet szempontjából.
Volt viszont néhány szereplő, akit nem igazán tudtam hová tenni: ott van például Patty, aki csak az utolsó száz-ötven oldalon tűnik csak fel, és nekem a befejezés után sem volt teljesen világos a szerepe, vagy Max, aki gyakorlatilag mindenki megmentője, ennek ellenére öt mondatnál aligha szólhatott többet. Kicsit mintha eltolódott volna a hangsúly azokról, akik igazán fontosak (Marthát kivéve, persze). Isaac, mint kulcsszereplő is több szerepet kaphatott volna – mármint mint saját maga, nem mikor Martha neki mesél. Én személy szerint kíváncsi lettem volna az ő gondolataira is, az egész üggyel, Marthával kapcsolatban.
Kettejük kapcsolata tetszett. El tudtam képzelni, hogy ők is annyira megbíznak egymásban – nem akarom azt írni, hogy annyira szeretik egymást, inkább azt, hogy annyira szoros a kapcsolatuk --, hogy végrehajthatnak egy ilyet – ezért is sajnáltam, hogy viszont az olvasó kevéssé tudja átlátni, megérteni ezt. Néha kicsit olyan érzésem volt, mintha az író valahogy kizárta volna az olvasókat a történetből.
A világ, amit az író elénk tár, elég negatív, és én speciel nem tartanám igazságosnak. De jobban belegondolva talán annyiranagyon nem is lehetetlen, hogy valami ehhez hasonló megjelenjen a jövőben – sok ember meg van győződve arról, hogy csak úgy helyes, ahogy ők gondolják és könnyű lenne ezt kihasználni ennyi pénzért. Úgyhogy az ötlet mindenképp érdekes, ha nem is nagyon, de valamennyire elgondolkodtathatja az embert.
Végül a történet szerkezete elég érdekes.
Egyrészt a nézőpontváltások. Egyetlen könyvben megtalálható a közeli E/3, az E/1, az E/2, és egy dráma-szerű nézőpont, A halál igazság műsorban történteket színdarabszerűen írja le a szerző. A fejezetek 10-15 oldal és 6-7 sor között abszolút változó hosszúak, plusz a könyv még hét különböző részre is tagolódik – minden rész egy-egy cella. Ez eleinte kicsit zavaró volt, de sikerült megszoknom. Korábban már olvastam a módszerről, de ez volt az első eset, hogy egy (kiadott) regényben találkoztam volna E/1 és E/3 (sőt, néhol E/2) közt váltakozó fejezetekkel. Ez elég nagy gyakorlatot igényel, viszont a szerző jól oldotta meg, nem éreztem különösebb törést a fejezetek közt.
Mint már említettem, a történet természetesen szorosan összefügg ezzel a fura szerkezettel. Úgy igazán nincs nagy cselekmény, a könyv végét leszámítva – Martha az egyre kisebb cellákban raboskodik, míg a kintiek próbálják kiszabadítani, és ez és a szerkezet és a folyton előkerülő újabb és újabb információk meglehetősen kiszámíthatatlanná teszik a regényt -- a közepe táján nem is tudtam, miről fog szólni a még egyszer ugyanannyi oldal.
Marthának sok monológja, visszaemlékezése van, ahol Isaacnek mesél, igazából nagyrészt ez töltötte ki a cselekményt, ami néha kissé unalmassá vált. A történetben voltak határozottan felesleges részek, jó tíz-húsz oldalt ki lehetett volna húzni legalább.
× Egyebek ×
• Leírások: talán kicsit a külvilágot, a cellákon kívüli helyszíneket jobban le lehetett volna írni, de nem hiányoznak feltűnően.
• Hangulat: ez találó; több minden, a szerkezet, az épp soron lévő elbeszélő és természetesen maga a szöveg is mind hozzátettek, összességében egy erős, feszült hangulatot létrehozva.
• Stílus: A stílus eléggé személytelen, egyszerű volt, és Martha talán narrálhatott volna kicsit közönségesebben is, tekintve, hogy a Toronyházak környékéről érkezett.
• Szerelmi szál: nem akarom ismételni magam, tetszett és őszintének tűnt, és külön jó volt, hogy nem volt rózsaszín-romantikus, mert az nem illett volna a regényhez. Mondjuk kicsit furcsa belegondolni, hogy ezek elvileg tizenhat évesek, de szerintem ettől inkább tekintsünk el, mint usual YA :D
• Befejezés és kezdet: teljesen meglepetésként ért, hogy ennek bizony van egy folytatása is, a 7. Nap. Szerintem teljesen szépen lezárult a történet, kis függővéggel, nem látom értelmét a folytatásnak. Sőt, külön örültem neki, hogy egy kis "elölről kezdés"sel a regény visszakanyarodik gyakorlatilag oda, ahonnan elindult, ez valahogy tetszett, elvégre egy ilyen történethez nem is illene maradéktalan happy end. Az utolsó 50 oldal egyébként kicsit néhol átment hatásvadászatba, és túl volt nyújtva. Az eleje lényegretörő, akciódús, lövöldöznek, sikoltoznak, és már be is vitték Marthát, szerintem jó, mert nincs benne felesleges időhúzás, megalapoz egy izgalmas tempót a történetnek.
• Cím: engem személy szerint eléggé zavart, hogy a hetet nem írták ki betűvel – mármint persze, így jobban illett a regényhez, de na xD
× Könyv kinézete, külső jellemzők ×
Borító:
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
Meh. Mármint, az alap jó, ijesztő kék szem meg minden, de szerintem túlzsúfolt – azt a madár-izét nyugodtan kihagyhatták volna. Szerintem nem is illik annyira a könyvhöz – jobb lenne egy kicsit ijesztőbb, a modernségre hangsúlyt helyező borító, mert így nem sokat árul el.
Itt-ott voltak elgépelések, de nem sok. A fülszöveg is rendben volt.
× Véleményem összegezve ×
Nos... overall, az egész kissé próbaregénynek tűnt, ahol az író gyakorolhatja a jelen időt meg a különböző nézőpontokat – technikai szempontból jó, az író tud írni, abszolút elolvasható egyszer, de a történetbe és főleg a karakterekbe nem sok energiát fektettek, és nem vet fel sosemlátott morális kérdéseket sem. (Ezzel nincs baj tho, kellenek ilyen könyvek.)
Igazából ennek a regénynek a végén döbbentem rá, hogy bármennyire is szerettem az Éhezők Viadalát és az Útvesztőt, soha többé egy (YA) disztópiát nem akarok elolvasni :"
Amúgy egyszernézős sorozatnak nem lenne rossz.
× Kinek ajánlom? ×
Olyanoknak, akik szeretik a disztópiát és a romantikával sincs bajuk, és mivel valami azt súgja, egy felnőtt kicsit agybajt kapna tőle, inkább tinédzsereknek :D
