Egy olvasó véleménye - Kritikák, ajánlók, gondolatok

• House of Salt and Sorrows •

Író: Erin A. Craig

Cím: House of Salt and Sorrows - Só és bánat háza, 2019

Hossz: 448  oldal

Fordította: Szabó Krisztina

Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó, Vörös pöttyös

Zsáner (szerintem): fantasy (horror? :'D)

Ajánlott korosztály (szerintem): 16+

× A történet röviden ×

Annaleigh Thaumas-on és a Salann-szigetek hercegi családjának többi tagján átok ül: az édesanyja mellett tizenkét nővére közül már négyen meghaltak. Az apja új felesége terhes lesz, és bár Annaleigh igyekszik jóban lenni a mostohaanyjával, az mintha rejtegetne valamit. Találkozik egy fiúval, Cassiussal, aki azonnal rabul ejti a szívét, és felvetődik annak gyanúja, hogy legutóbbi nővére halálát nem is baleset okozta, hanem valaki meggyilkolta. Közben pedig a lányok Fisher, Annaleigh gyerekkori legjobb barátja társaságban minden este rejtélyes bálokba járnak egy varázskapun keresztül... Istenek, varázslat, fájó emlékek, bálok, halottak, kísértetek és egy világítótorony kísérik Annaleigh-et az úton, ahogy próbálja kideríteni, miért kellett meghalnia a testvéreinek, bár sokszor azt sem tudja, álom-e vagy valóság, amit átél. A szálak egészen hallhatatlanokig és velük kötött végzetes egyezségekig futnak.

× Cselekmény, karakterek, világ ×

Erről a könyvről valami nagyon fontosat nem igazán árulnak el: rohadt ijesztő.

Nekem legalábbis :'). Talán említettem már korábban, talán nem, mindenesetre bár valódi szituációkban elég bátor vagyok, nagyon félek az ilyen szellemes-paranormális dolgoktól, és ezek gyakran megjelennek a lelki szemeim előtt, ha egyedül vagyok a sötétben. Azt viszont senki nem mondta, hogy ez a könyv ennyire horrorisztikus lesz, szóval eléggé fostam esténként rip. Azoknak semmiképp sem ajánlom, akik ugyanígy vannak vele.

Emellett van benne egy rakás hulla, néhány rémálom, és sok-sok só.

Nem meglepő módon a tengeren járunk, egy néhány szigetecskéből álló hercegségben, a hercegi birtokon, Highmoorban. A világ a szereplők körül tágas, de fájdalom, amilyen jó potenciál volt benne, annyira is kiaknázatlan. Le voltam hidalva, amikor utánanéztem és kiderült, hogy nem lesz folytatása, mert gyerekek, ne már, ebből a világból ha egy kicsit jobban kidolgozzák, univerzum születhet! Érdekes, hogy bár egy országban élnek, kvázi minden nép egy-egy külön istent imád, mégis megélnek békében egymás mellett. Az is tetszett, hogy ha valaki meghal, azzá is változik vissza, amiből teremtetett, sóvá, csonttá, ilyesmivé.

Kicsit arculcsapó volt, amikor kiderült, hogy btw a love interested félig isten, ezt is ki lehetett volna bontani, időt hagyni neki. Sajnos kicsit olyan a benyomásom, mintha lenne a fő cselekmény, meg néhány különálló szál, amik szorosan kapcsolódnak hozzá, mégse vannak kidolgozva, hanem ellohol mellettük a szerző, és így is majd' 500 oldal. Illetve egy picit, hogy... Nem tudom, hogy írjam ezt le, de mintha a fő szál meg a világ többi része, már amit megtudunk róla, valahogy két külön fél lenne. Valószínűleg a kidolgozatlanság/kibontástalanság miatt éreztem így, de mintha lett volna egy alapvető regényötlete, aztán jött ez, és egybegyúrta a kettőt. Emiatt nem éreztem különösebb jelentőségét annak, hogy az egész a tenger mellett játszódik, hullámok meg só meg minden, egyszerűen át lehetett volna helyezni az egészet akár a hegyekbe, némi változtatással. Ez márpedig kár, lett volna potenciál benne.

Persze az is lehet, hogy csak a mitológia szúrt szemet, ami naaagyon a görögön alapult (khm, Pontusz, khm) és még hozzákevertek egy kis ilyet meg olyat is. Valahogy furcsa egy teljesen nyugat-európaiként viselkedő, élő embereket görögszerű mitológiai alakokhoz imádkozva látni :D