Úgy tűnt, nektek is tetszik az ötlet, hogy belekezdjek egy ilyenbe, hogy mi lesz belőle, majd meglátjuk.
Valódi, kiadott könyvekről írok kritikát, véleményt, legyen az jó vagy rossz. Kéréseket sajnos nem tudok teljesíteni, ahogy Wattpades sztorikró...
Első rész: Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei (Miss Peregrine's Home for Peculiar Children, 2011)
Hossz: kb 400 oldal
Fordította: Gálvölgyi Judit
Kiadta: Kossuth
Zsáner (szerintem): fantasy
Ajánlott korosztály (szerintem): YA
× Tartalom röviden ×
Jacob Portman nagyapja egész gyerekkorában a "szörnyek" elleni küzdelméről és különleges gyerekekről mesélt a fiúnak. Mikor azonban Abrahamot megölik, Jacob kénytelen elgondolkodni, hogy talán mégis igazak voltak a mesék... Hogy felderítse nagyapja múltját, egy apró walesi szigetre utazik, ahol állt régen a nagyapának menedéket adó gyermekotthon.
× Történet, karakterek, világ ×
Nem valószínű, hogy folytatom a sorozatot, úgyhogy csak az első rész alapján írom ezt.
Mikor a kezembe vettem a könyvet, a borító, a fülszöveg és a hallottak alapján egy jó kis borzongós, thrilleres könyvre számítottam. Erre mit kaptam? Egy X-men-szerű, romantikázós, középszerű YA-t. Sajnálom, hogy ilyen rossz véleménnyel kell lennem a könyvről, mert már rég el akartam olvasni, de nagy csalódás volt.
Először is, a világ, az alaptörténet. Szóval, vannak ún. különleges emberek, akik úgy alakultak ki, hogy a homo sapiens törzsfejlődése két különböző irányba indult el, és az egyik lettünk mi, a másik pedig különleges képességekkel bíró emberi lények. Az evolúció nem így működik, ez így nettó butaság. Úgy tűnik, az író mindenképp akart valami magyarázatot kitalálni, de bele sem gondolt részleteiben.
Aztán ott vannak a hurkok, amiket a különlegesek egy fajtája (btw, ki dönti el, kinek milyen képessége lesz? Mert nem a genetika, ezt írják a könyvben.), az ymbrinék hoznak létre, hogy folyamatosan ismétlődjön egy-egy nap, hogy elrejtőzhessenek az időben. Nem valami eredeti, de legalább érdekes megoldás, és a könyv keretei közt működne is, de összességében kicsit túlzásnak érzem, hogy ezt, a szuperképességeket, az üreseket és lidérceket is mind egyetlen, meglehetősen ingatag magyarázatra próbálja felépíteni.
Az egész intézet-dolog. Van egy kedves öreg valaki, aki befogadja ezeket a különleges képességgel bíró gyerkőcöket egy nagy házba és tanítja őket? Hányszor láttam már ezt a történetet! Amivel nincs baj, csak ne próbálnák olyan nagyon eredetinek beállítani a könyvet.
A történet szerkezete nem jó. A könyv kb hétnyolcadában semmi sem történik, aztán az utolsó negyven oldalon jön a veszély, pánikolnak, akció, és bumm, vége. A közepén vontatottá válik, de legalább az elején és a legvégén izgalmas egy kicsit.
A történet maga egész izgalmas volt, de egyáltalán nem olyan, amire az ember számít a marketing alapján. Eleinte még megvolt az izgalmas, rejtélyes hangulat, valamiféle nyomozást ígérve, de amint felderült a nagy titok, egy csapásra átcsöppentünk egy fantasybe, és minden feszültség odalett.
Aztán a karakterek *mély sóhaj*.
A főszereplő, Jacob egyszerűen idegesített. Tipikusan az a hős, akivel csak történnek dolgok, aki csak úgy van.
Ott van a másik fontos karakterünk, Emma Bloom. Róla összesen annyit tudnék mondani, hogy tudott tüzet előidézni a kezével és lány volt, és ki ne hagyjam, szerelmes volt Jacob nagyapjába, most pedig magába Jacobba. Az ő szerelmi szálukról majd lentebb írok.
A mellészereplők viszont jók voltak, különösen Millardot bírtam :D.
Ami különleges lehetett volna, az az, hogy a sztori különös, régi fényképek köré épül. Ez egy érdekes ötlet, és annyi mindent ki lehetett volna hozni belőle! A képek valóban sejtelmesek, ijesztőek voltak, az ember alig várja, hogy kiderüljön róluk az igazság. De az író nem használta ki a bennük rejlő lehetőségeket, az ijesztő mivoltuknak nem volt szerepe a történetben, igazából csak illusztrációként szolgáltak, ami szerintem így felesleges. Illetve mi kicsit zavart, hogy nem mindegyikről derült ki, hogy kit/mit ábrázolnak, pedig ha később tűnnek csak fel, elég lett vonva őket eltenni a következő kötetekre.
× Egyebek ×
• Leírások: nem mondhatok róluk semmi rosszat. Szemléletesek voltak és pont elég.
• Hangulat: mint már említettem, az elején van egy nagyon klassz, borzongós hangulata a könyvnek, az a fajta, amitől tudsz aludni, de izgalmas és hangulatba hoz. Kár, hogy ez a könyv második felére teljesen eltűnt.
• stílus/hangvétel: meh. Szerintem rossz választás volt az E/1, ezt akkor szokás használni, ha érzelmeket szeretnénk átadni, de itt semmi ilyesmiről nem beszélhetünk.
• Szerelmi szál: ugyebár, akiknek szurkolnunk kéne, az a Jacob-Emma páros, de hogy őszinte legyek, abszolút semmilyen kémiát nem éreztem köztük. Semmi nem vezetett az ő szerelmükhöz, hacsak az nem, hogy Emma szerelmes volt Jake nagyapjába... Ami meglehetősen furcsa és fel is vet egy pár kérdést. Szerintem összességében az egész emmás rész elhanyagolható lett volna, csak az oldalszámot szaporította, és nem, hogy nem volt érdekes, egyenesen untatott, amikor érzelmeket akartak ráerőltetni bábukra.
• Befejezés és kezdet: összecsapott, menőnek tűnni akaró akciójelenetek egymásra dobálva, a kötelező 'jajelraboltakvalakit', aztán persze a "küzdeni fogok" és az elcsónakázás a naplementébe. Nem olyan rossz, de kicsit klisés. a kezdetre egyáltalán nem emlékszem lol
• Cím: az biztos, hogy azonnal felhívja magára a figyelmet és hosszúsága ellenére meg is jegyezhető.
× Könyv kinézete, külső jellemzők ×
Borító:
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
Mint ahogy azt már fentebb említettem, a könyv kinézete csodálatos. Elegáns, ijesztő, elgondolkodtató. Néhol ezek a díszítőcsíkok már-már a túlcsicsázásba csaptak át, de nagyon jó ✨vibeot✨ adtak a könyvnek... Kár, hogy végül semmi köze nem volt a valódi hangulathoz.
A szövegben meglepően sok elgépelés volt. Szóközöket, vesszőket hagytak ki, neveket írtak el, ami elég ciki. A betűk is kicsik, és faltól falig tele van nyomtatva az egész oldal.
× Véleményen összefoglalva ×
Nagy csalódás volt a könyv, szerintem nem érdemli meg a hype-ot, ami körülötte van. Tipikus YA.
× Kinek ajánlom? ×
Egyértelműen YA, de én inkább idősebbeknek ajánlanám, akiknek már nem csorbítja az ízlését, de szeretnének valamit kikapcsolódásképp olvasni valami nagyon okos könyv vagy sok munka mellett. A képek egyébként tudtak valóban ijesztőek lenni, úgyhogy esténként nem ajánlom.
× Értékelés ×
5/10
× Adaptáció ×
A könyvből 2016-ban készült egy film. Én ugyan nem láttam, de Tim Burton rendezte, úgyhogy biztos jó.
