Egy olvasó véleménye - Kritikák, ajánlók, gondolatok

• Dorian Gray arcképe •

Visszatérteeem!!!

Cím: Dorian Gray arcképe (The Picture of Dorian Gray, 1891)

Írta: Oscar Wilde

Hossz: 300 oldal (A5-ös méretben)

Kiadta/fordította: sok különböző kiadás érhető el magyar nyelven, én a Helkion zsebkönyvek sorozatból olvastam Kosztolányi Dezső fordításában

Zsáner (szerintem): fú. olyan van, hogy lélektani?

Ajánlott korosztály (szerintem): 15+

× A történet röviden ×

Dorian Gray egy gyönyörű, ártatlan és naiv nemesi ifjú. Egy festő barátja készít róla egy portrét, amely bár tökéletes, Doriant kétségbeejti: ez a festmény ilyen fog maradni az örökkévalóságig, ő pedig az évek múlásával egyre öregebb és csúnyább lesz. Elkeseredésében azt kívánja, bárcsak a festmény öregedne helyette, és ő ugyanolyan szép és fiatal maradhatna. Nem számít rá azonban, hogy kívánsága valóra válik. Jó barátja, Sir Henry és egy tőle kapott könyv hatására Dorian egyre vakmerőbbé válik, tilosban jár, bűnöket követ el, de egyik sem látszik meg rajta. A legelső hiba, amit elkövetett, azonban hozzájárul ahhoz, hogy beleőrül önnön kegyetlenségébe.

× Cselekmény, karakterábrázolás, világépítés ×

Oké, kezdjük azzal, hogy ez egy velőben klasszikus, szépirodalmi mű, de ez senkit se riasszon el, mert az egyik legkülönlegesebb könyv, amit valaha olvastam :D

A középpontban Dorian Gray személyisége áll, illetve a szépség-csúnyaság, fiatalság-öregség és az unalmas ártatlanság-izgalmas bűnözés szimbolikája áll. Gyönyörűen van árnyalva nem csak az ő, de még a mellékszereplők karakterei is. Ahogy "gonosszá" válik, majdnem szépen le van vezetve, erről majd a történetet illetően. Harry kétségkívül érdekes figura, akit még talán kedvelnék is, ha nem lenne annyira szexista. Persze erről nem ő tehet, hanem a kor :'

A sztorival egyetlen problémám volt. Az nem gond, hogy lassan indult be, meg hogy részletesen leírja "az első bűnt", a Sybil Vane-ügyet, de amikor már a könyv felénél jártam, kezdtem gyanút fogni, ami be is igazolódott. Sajnos Wilde nem részletezi Dorian további hibáit, hanem hirtelen ugrunk tizennyolc évet az időben. Ez szerintem kár volt, mert így van egy kis törés a személyiség-romlás lefelé ívelő ábrájában. Legalább a másodikról, vagy a harmadikról egy pár sort... Később is csak annyit tudunk meg, hogy (valószínűleg) ópiumozott és rossz hírű kocsmákba járt. Arról viszont, hogy a könyv hatására hogy kezdett érdeklődni a drágakövek, textilek meg egyéb művészeti ágak iránt, ha nem írt vagy tíz oldalt, akkor egyet se :'D

Ettől eltekintve nagyon érdekesen írta le az eseményeket, főleg, hogy igazából csak Dorian fejében történt bármi is.  Kíváncsi vagyok, vannak-e pszichológiai elemzések a könyvről, muszáj lesz elolvasnom egyet-kettőt :D

Volt pár szereplő, aki hol felbukkant, hol eltűnt, és voltak, akik vissza-visszatértek. Őket nem mindig tudtam elsőre beazonosítani, de közel sem állt fenn olyan helyzet, mint a MDZS-nál. Különösen érdekes volt a karakterek egymással való viszonyai, az ezekből fakadó pergő, humoros párbeszédek, és a filozofálgatások az életről. Csak nekem jött le az, hogy Basil tényleg szerelmes volt Dorianba?

(edit ennek a bekezdésnek megírása után, mikor kicsit jobban körülnéztem a neten: igen, Basil tényleg meleg volt.)

Amúgy is, milyen életet élnek ezek az angol nemesek, hogy délután kettőkor kelnek, ötkor ebédelnek és a tizenegykor lefekvés korai nekik? :'D

× Egyebek ×

• Humor: legfeljebb Harry részéről volt egy kicsit jelen, de nem igazán mondanám vidám könyvnek.

• Leírások: ezek, és a stílus miatt nem tudtam leginkább letenni a regényt. Gyönyörű, hangfestő szavakkal dúsított, érzékletes és egyedi (!) tájleírások és emberi jellemzések voltak. Az egyedi alatt azt értem, hogy ritkán használt régi, már megunt toposzokat (amiket ma is hajlamosak az írók alkalmazni), hanem új, meglepő hasonlatokat és jelzőket talált ki. Amúgy csak nekem tűnt fel, hogy szinte minden fejezetet leírással kezd?

• Hangulat: Wilde ugyanolyan jól meg tudta festeni, mint a helyszíneket és a karaktereket.

• Stílus: mint már korábban említettem, érdekes, sokszor ironikus, de a megfelelő helyeken szinte drámaian komoly volt a stílus, az elbeszélő hangja.

• Cím: umm... idk? nekem tetszett xD

• Befejezés: az ember azért előre sejti egy kicsit, mi fog történni, de korrekt és a szerintem lehető legjobb lezárás.

× A könyv kinézete, külső jellemzők ×

Borító:

Ez annak a kiadásnak a borítója, amit én olvastam. Személy szerint baromira tetszik, ahogy egyébként az összes Helikonos zsebkönyvé. Hadd promotáljam amúgy egy kicsit egy a szuper, már 100+ könyvből álló sorozatot, amely klasszikusokat ad ki A5-ös méretben, picik, könnyűek, szépek, jó őket fogni, jó illatúak... Én alapvetően nem zárkózom el a nem kortárs irodalomtól, sőt, nem egy kedvencem a tizensokadik századból került ki, mint ez is, de nagyon riasztanak a barna lapok, a széteső könyv és a fájdalmas borító. Ez lehet, hogy elítélendő, mert ugye a belseje a lényeg, de speciel sokkal szívesebben veszek a kezembe egy Helikont, mint egy régebbi kiadást. És nagy előnye, hogy minden kötet 1500-2000 forint között van, ami ritka manapság :D

A fordítás jó volt, szépen visszaadta a hangulatot és a leírásokat, elgépeléseket nemigen találtam.

× Véleményem összegezve ×

Engem megvett. A stílus gyönyörű szép, a téma elgondolkodtató, a szereplők érzékletesek. Mindenképp fogok még Wilde-tól olvasni.

× Kinek ajánlom? ×

 Olyanoknak, akiket nem zavar egy lassabb, "lélekboncolgató" történet. (és már kicsit idősebbek, mert néhol egész ijesztő könyv)

× Adaptációk ×

Őszintén szólva én még egyet sem láttam, de a Wikipédia szerint 11 film, egy tévésorozat, két musical és két színházi előadás készült belőle. Felteszem, ezek eléggé eltérő minőségűek. Én a koreai feldolgozásra lennék nagyon kíváncsi :D

× Értékelésem ×

8,5/10

~ Lala

~ 2022/01/17

~ (valószínűleg) a következő kritika anyaga lesz: The weight of zero