Úgy tűnt, nektek is tetszik az ötlet, hogy belekezdjek egy ilyenbe, hogy mi lesz belőle, majd meglátjuk.
Valódi, kiadott könyvekről írok kritikát, véleményt, legyen az jó vagy rossz. Kéréseket sajnos nem tudok teljesíteni, ahogy Wattpades sztorikró...
Egy ötödikes osztály facebook-oldalára szokatlan kép kerül ki: az egyik gyerek a fellépéshez használt minionjelmezben, maszkkal az arcán térdel az 'Osztály vesztese' felirat alatt. Az osztályfőnök tombol, a gyerekek egymásra mutogatnak: vajon ki lehetett a tettes és ki az áldozat? Kilenc gyerek szemszögéből követjük végig ugyanazt a pár napot, miközben mi is ezekre a kérdésekre keressük a választ.
Ami talán legjobban tetszett ebben a könyvben, az a váltott szemszöges írásmód. Ezzel én is megpróbálkoztam már (khm, Vérvörös hó, khm), mert nagyon tetszett az ötlet. Amúgy is jó módszer volt ehhez a könyvhöz: a gyerekek sosem teszik egyértelművé, hogy most volt-e közük az esethez, és ha igen, tettesek vagy áldozatok voltak-e. Mindez teljesen homályban marad az utolsó három fejezetig, és az olvasó is csak tippelgetni tud. A cselekmény maga nem túl izgalmas – elvégre egyik ötödikes élete sem az – de az, ahogy fokozatosan megismerjük a gyerekek hátterét, személyiségét és motivációját, majd kiderül a megoldás, az nagyon érdekes.
Apropó a gyerekek. Néha kicsit túl- vagy alulérettnek éreztem őket, de az író egész jól eltalálta egy ötödikes gondolkodásmódját. Azonban a könyv valahol fájdalmasan naiv is: nem tudom, a kiadás idejében hogy mentek a dolgok, de a legtöbb ötödikes tapasztalataim szerint sokkal többet káromkodik, beszél hmmm felnőttebb dolgokról, és nem igazán tud felnőtt módon gondolkodni – de persze nem ez volt a könyv fő témája. Meg az is lehet, hogy csak én látom így, a saját ötödikes emlékeim alapján (*megborzong*).
A két személyes kedvencem Kristóf és Anti volt, egy egyszerű ok miatt: mindkettőnek volt fantáziája. El tudott rejtőzni a mindennapok elől, egy olyan világban élni, ahol nem érheti őket semmi rossz, pedig egyikük élete sem volt éppen tökéletes. Plusz, Anti írói álmai és a logopédusa miatt kicsit magamra ismertem benne, pedig nem nagyon hasonlítunk :P.
Szerintem jó volt, hogy mindenki rátalálhatott a kedvencére, mert bizonyára mindenkinek más a véleménye, mint nekem. A gyerekek viszonylag egyszerű személyiséggel rendelkeztek, de egyrészt ekkora könyvbe nem férnek bele olyan Lala-féle négyoldalas karakterjellemzések, másrészt ötödikben nem is igazán alakulnak még ki.
Külön tetszett, hogy bár nagyon kis mértékben, óvatoskodva, de a könyv rávilágított pár, a magyar iskolákban valóban létező problémára: rasszizmus, csúfolódás, durva kiközösítés és társai.
× Könyv kinézete, külső jellemzők ×
Borító:
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
A könyv belseje és külseje igazából okés volt, nem rossz, nincs róla sok mondanivalóm.
× Egyebek ×
• Címválasztás: hát, roppant kreatív mit ne mondjak xD
• Befejezés: meglepő, és nekem kifejezetten tetszett.
× Pozitívumok-negatívumok ×
Pozitív: ~érdekes sztori ~eredeti ötlet ~érdekes elbeszélésmód ~viszonylag reális kép
Negatív: ~túl/alulérett gyerekek
× Véleményem összegezve ×
Első pillantásra talán nem is látszik, de egy nagyon jó, eredeti könyv, ami többek között rávilágít, milyen szar Magyarországon gyereknek lenni. Na jó, ez túlzás, a könyv nem is említ ilyesmit, de elszomorító, hogy a gyerekek háttere teljesen reális. Olvassátok el.
× Kinek ajánlom? ×
10-12 éveseknek és olyan idősebbeknek, akik szívesen emlékeznek vissza a gyerekkorukra.
