Úgy tűnt, nektek is tetszik az ötlet, hogy belekezdjek egy ilyenbe, hogy mi lesz belőle, majd meglátjuk.
Valódi, kiadott könyvekről írok kritikát, véleményt, legyen az jó vagy rossz. Kéréseket sajnos nem tudok teljesíteni, ahogy Wattpades sztorikró...
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó, Vörös Pöttyös sorozat
Zsáner (szerintem): romantikus, fantasy - isekai (történelmi)
Ajánlott korosztály (szerintem): 12-15
× A történet röviden ×
Mimi Wallingford híres színésznő dédanyja nyomdokaiba lépve előadást előadásra halmoz, de valójában egész más életre vágyik. Júliát játssza a Rómeó és Júlia színdarabban, ahol a párja az idegesítő, beképzelt, de jóképű Troy Summer. Miminek lámpaláza és pánikrohamai vannak, és az utolsó fellépés előtt elszakad a cérna – meg egy nyaklánc –, és a lány elmenekül. Troyjal együtt a 16. századi Veronában találják magukat, a Rómeó és Júlia történései alatt. Mimi megismeri a szereplőket, és amellett, hogy haza próbál jutni, meg is szeretné menteni a párt a szörnyű sorstól, amire ítéltettek.
× Cselekmény, karakterek, világ ×
Őszinte leszek. Soha nem olvastam a Rómeó és Júliát.
Láttam néhány feldolgozását, és kábé megvan a sztori (legalábbis az oda-vissza öngyilkosság a végén), de sajnos nem ismerem az eredetit. Tessék megcsapkodni qwq
Így a hitelességről sajnos nemigen tudok mit írni, nekem korrektnek tűnik, de kérlek, tényleg javítsatok ki, ha valami hibát, elrontott karakterábrázolást, vagy bármi más bűnt követett el az írónő.
A mai világot illetően nekem kissé furcsa volt Mimi családjának a helyzete. Tehát volt egy régen jól menő színház, oké. Gondolom gazdagok is voltak. Mára viszont senki nem jár színházba, szóval visszaestek a bevételek. Mégis próbálja Mimi anyja visszaszerezni a régi tekintélyüket. De honnan van pénzük? Elég tehetősek, amennyire az kiderült (lakás, takarítónő, előre rendelt ételek, limuzin), de az anyjának Mimi fizetéséből kell kifizetnie a tartozásaikat. És ha Mimi anyjáé a színház (legalábbis nekem így jött le), akkor miért nem adott egyszerűen kevesebb fizetést Miminek, ahelyett, hogy ide-oda utalgatott volna? Nem tudta volna meg.
Mimi anyját illetően még... Oké, bántalmazó anya. De gyerekek, ne már, nehezen hiszem el, hogy ilyen van. A lánya többször is a tudomására adta, hogy nem akarja ezt az életet, de ő mégis benne akarja folytatni az álmát. Rángatta a lányát, üvöltözött vele, a pánikrohamai ellenére, amiket mindenki lekezelt, a végére még Mimi is elhitte, hogy csak azért vannak, mert nem akar színpadra állni. A körülöttük lévő emberek meg leszarják? Hogy a szó legszorosabb értelmében a szemük előtt rángatják a visítva tiltakozó lányt? Oké.
(a pánikrohamokat igazán értettem, i mean, hogy lehet nem direkt pánikrohamot színlelni? Úgy, hogy magunk is elhisszük – meg a pszichológusunk meg mindenki más –, hogy az tényleg pánikroham? Mert ha ez van, akkor az tényleg az. Nem? Ez azért elég zsigeri dolog.)
Aztán a végén megbocsátás, puszipuszi. Persze. Már nem azért, de Mimi gyerekkora óta terrorizálva volt, aztán egyik pillanatról a másikra megbocsájt az anyjának, mert... Csak. Mert az kimondott egy könnyes bocsit. Ez nem egyfajta módosulata a Stockholm-szindrómának? A megbocsátással semmi baj, csak kicsit hirtelen volt szerintem.
Mimi aranyos volt, és tetszett a dolgokhoz való hozzáállása. Júlia kicsit gyerekesen viselkedett 14 létére, de annyi baj legyen, biztos személyiség és történelmi kor kérdése. Troy a többi könyves 'rosszfiú'-hoz képest kiemelkedő, vannak érzelmei, és nem bántotta a főszereplőt, piros pont neki. A többiek őszintén eléggé hidegen hagytak, vagy az eredeti dráma szereplői. Volt egy karakter, akinek a léte kvázi felesleges volt, Mercutio (legalábbis ő volt a legszembetűnőbb), van egy gyanúm, hogy a nagyjelenetét végül kivágták a kéziratból, és elfelejtettek értelmet adni neki.
A történet mondhatni lekötött, bár nem voltam elájulva, mert a két fő szál lezárása – Júliáék megmenekülése és Mimiék hazajutása – egyértelmű volt. A szerkezeti pontok szépen a helyükön voltak. Az én ízlésemnek kicsit sok volt a pasikra való nyálcsorgatás, de szépen előkészítette a Benvoliós dolgot (a konkrét jelenet kicsit gyorsan lement, és Mimi is meglepően könnyen feldolgozta, hogy megpróbálták megerőszakolni, de az ötlet maga tetszett).
Még egy megjegyzés: egy szimplán mélabús időszakot nem szabad depressziónak keresztelni. És egy valódi depressziós igenis képes magabiztosan vigyorogni. Nem az orrát lógatja és emós, ó, de mennyire, hogy nem.
× Egyebek ×
• humor: nem hasfogós-ágyról leesős viccek voltak benne, de volt néhány jó poén, semmiképp sem egy nagyon komoly könyv.
• leírások: ahhoz képest, hogy bizonyára fiatalabbaknak íródott, épp elég és érzékletes leírás volt benne (emberek és helyszínek egyaránt), pedig ezt gyakran elfelejtik.
• hangulat: az erősebb érzelmi töltetű jelenetekben nagyon jól meg lett teremtve (pl az erkélyes jelenet), és kevés kivétellel általában is megvolt.
• stílus: nem mondom, hogy ezer közül is megismerem az író stílusát. Mimi elbeszélésmódja viszont nem akadozott, végig karakterhű maradt (már ha 2008-ban ilyenek voltak a tinédzserek, felnőtt író általában eltúlozza a fiatalok megszólaltatását, nekem ez még a jobbik kategóriának tűnik, bár ebben az időben én még messze voltam az iskolaérettségtől).
• szerelmi szál: Troy a könyv első felében alig szerepelt, szóval volt kábé 150 oldaluk összejönni, az író adhatott volna nekik kicsit több időt, de ezt leszámítva messze várakozáson felüli volt a kapcsolatuk kialakulása, legalábbis én láttam már sokkal-sokkal rosszabbat.
• befejezés: semmi meglepetés nem volt, totális, rózsaszín happy end. Szerintem így kissé túlzás.
• cím: tulajdonképpen nem csak Júliát, hanem Rómeót is megmentették...
× A könyv kinézete, külső jellemzők ×
Borító:
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Szerintem nem volt jó ötlet lilát és rózsaszínt használni a címben, és a "mentsük meg" betűtípusa sem szerencsés, ahogy a szöveg elhelyezése sem. De a kép kreatív és sokatmondó.
A fordítás egész jó volt, bár akadt benne néhány furcsára sikeredett mondat. Elgépelések nem voltak. A végén kicsit sok a reklám, szerencsére ma már ritkán találkozom öt-hat könyvajánlóval a Könyvmolyképzős könyvekben.
× Véleményem összegezve ×
A maga zsánerében bizonyára kiemelkedő kötet, összességében mégis kicsit kevéskének éreztem. A történet lezárása siralmas volt. Nagyon specifikus a célcsoport, emiatt az azon kívül esők (ahogy én is) nem veszik le a polcról maguktól. Egynek jó volt.
× Kinek ajánlom? ×
Tizenkét-tizenöt éves, heteroszexuális, "lányos" lányoknak, akik szeretik a romantikát (és ismerik Shakespeare-t legalább hallomásból). Nem vagyok benne biztos, hogy rajtuk kívül valaki igazán tudna rajongani a könyvért.
× Értékelésem ×
7/10
~ Lala
~ 2022/04/23
~ (valószínűleg) a következő kritika anyaga lesz: ???
