Egy olvasó véleménye - Kritikák, ajánlók, gondolatok

• Szólíts a neveden •

Írta: André Aciman

Első rész: Szólíts a neveden (Call me by Your Name, 2007)

Második rész: Találj rám! (Find me, 2019)

Hossz: kb 300 oldal

Fordította: Szigethy-Mallász Rita

Kiadta: Athenaeum

Zsáner (szerintem): romantikus (erotikus? lélektani?)

Ajánlott korosztály (szerintem): 16+

× A történet röviden ×

Elio-ékhoz szokás szerint egy fiatal író érkezik, hogy ingyen ott töltsön pár hetet, amíg befejezi a regényét. A dél-olaszországi birtokra idén ellátogató Oliver különös hatással lesz Elióra, és úgy tűnik, kölcsönösen vonzódnak egymáshoz, az óra azonban ketyeg.

× Cselekmény, karakterek, világ ×

Ebben a könyvben alig történik valami, mégis egyszerűen letehetetlen. (Én egyetlen délután alatt kiolvastam lol). Nem tudnám pontosan megmondani, miért, valószínűleg a stílus és a hangulat miatt, ezekről majd lejjebb. A cselekményt a szereplők érzelmei alakítják, a múlt kihat a jelenre, de anélkül, hogy ez elsőre feltűnne és valahogy mintha a jövő sem úgy közeledne, ahogy azt várná az ember.

Van valami különös ennek a könyvnek az időkezelésével (?), szerintem. Ez afféle stílusjegy lehet, de valahogy maguk a mondatok úgy kapcsolódnak egymásba, hogy egyszerűen nincs olyan pont, ahol megakadna az olvasó, vagy ahol egy adott rész lezárását érezné, még akkor sem, amikor hirtelen elutaznak Rómába, vagy amikor időben ugrunk egyet. Mintha az egész regény egy végtelen gondolatfolyam volna, erre rátesz még az álomszerű hangulat és a lassú, olasz nyár, mint a cselekmény időpontja. Összességében olyan érzést kelt, hogy ez egy olyan történet, amely egyszerre időtlen, időben megtorpant és mégis pillanatnyi. Ha nem csal az emlékezetem, az első és a második könyv egyes részei egymáshoz képest teljesen aránytalanok oldalszámban, és ugrunk időt, helyszínt, a végén már évtizedeket, de mégis jó értelemben olvad össze az egész. Tulajdonképpen a mikor, a hol másodrangú kérdéssé válik, háttérbe szorul. Lehet az egész csak egy álom is, egy képzelgés, vagy egy megtörtént, egész élet, mert nem számít.

(De lehet, hogy csak belemagyarázok, bocsánat.)

A karakterek nagyon élethűek. Mint már korábban is említettem, a regényben többek között az őszinteség fogott meg. Az író nem teszi tökéletessé a karaktereket, nem terheli őket felesleges infókkal, nem gyárt álproblémákat. A szereplők emberiek – és ez legjobban a hibáikban, a vágyaikban nyilvánul meg. Ez is talán hozzájárul az egész történet időtlenségéhez – nem olyasmi formálta a szereplőket, ami korhoz vagy a környezetükhöz között, hanem egy belső személyiségből származó tulajdonságok, ami nekem speciel nagyon tetszett. A mellékszereplőink is érdekesek, bár azért hagynak néhány kérdést, amikre jó lett volna választ kapni, és én nem bántam volna, ha itt-ott jobban belemerül a kevésbé fontos szereplők múltjába/céljaiba/személyiségének árnyalataiba.

A ház, a környék, ahol a regény nagy része játszódik, egy idilli, csodás környezet, ahol minden adott, az a kevés kötelesség, ami a cselekményre hárul (a városba bebiciklizés kábé), csak kellemes fáradtság, az élettelen környezet is mintha csak várná, mit cselekednek a szereplők, felfedezik-e vagy sem, de nem nagyon tolakodik bele a történetbe.

A második résszel kapcsolatban pedig, számomra kicsit furcsa értékrenddel rendelkezett a könyv, hisz mindenki egy nála kétszer annyi idős pasival volt együtt – de mivel még nem vagyok abban a korban, most az egyszer hajlandó vagyok elengedni a harminc év korkülönbséget.

× Egyebek ×

• Leírások: a hangulathoz kötődően érzékletes, részletes leírások, de megint csak ott, ahol jelentősége van, különben a részletekről nem tudunk meg sok mindent.

• Stílus/hangvétel/hangulat: mint már említettem, többek között szerintem ez az, ami annyira a székhez tudja fogni az olvasót. az elbeszélő őszinte, és nagyon részletesen írja le a szereplői lelkivilágát, de nem feltétlenül magyarázza a tapasztalatokat – én ezt úgy értelmezem, mint felnőtté válás-szexuális ébredés", mint a könyv egyik fő témája, Elio is leginkább csak megfigyeli magát és talán próbálja értelmezni a saját érzéseit és a következményeiket (de fenntartom, hogy lehet, hogy túlgondolom).

Ez, az idővel fentebb leírtak és az, hogy mennyire 'közel' van az elbeszélő (és így az olvasó) a főszereplőhöz, okozza azt az álomszerűséget szerintem.

• Szerelmi szál: olvastam olyan véleményt, hogy az, amit Aciman ábrázol, nem szerelem, csak szex. Hát nem is tudom, még nem voltam úgy igazán szerelmes, akkor is csak gyerekes "tetszésféleség" volt, úgyhogy erről a részről nem tudok tapasztalatból nyilatkozni, de az eddig olvasottak/látottak alapján a szerelem egyáltalán nem egy rózsaszín, ártatlan, angyali dolog, hanem igenis teli van vággyal, szenvedéllyel, a szerelmesek igenis akarják egymást, és – egyeseknek – a legjobb módszer, hogy igazán közel érezzék magukhoz a másikat, az a tényleges testi érintkezés . Viszont tény, hogy egyáltalán nem éltem még át semmi ilyesmit, úgyhogy valószínűleg pár év múlva, ha visszatérek ide, majd kijavítom ezt a részt. Plusz, természetesen ez mindenkinél máshogy van, nyilván nem mindenki ugyanúgy éli meg a szerelmet, sőt! / update egy pár évvel későbbről: igazam volt.

• Befejezés és kezdet: előbbiről sajnos nem tudok nyilatkozni, mert mire eljutottam ide, annyira telítődött az agyam a hangulattal, a szemem pedig könnyekkel, hogy nem nagyon fogtam fel, mi történik. utóbbi jó, rögtön felkelti az érdeklődést és hamar behúz a hangulat.

• Cím: a címnek és magának a motívumnak biztosan van valami szimbolikus értelme, de sajnos nem sikerült rájönnöm rip. jól hangzik viszont for sure.

× Könyv kinézete, külső jellemzők ×

Borítók:

Nos, el kell ismerni, a borítók ritka kreatívak xD

Na jó, viccet félretéve, valóban tehettek volna rájuk ööö valamit, de végül is illik a történethez. Az első részen a képen egyébként a filmbeli Elio és Oliver van.

Egyébként a fordítás jó, az oldalak kicsit furán vannak tördelve, mivel szokatlanul keskeny az a sáv, ahol a szöveg van, de ez nem olyan zavaró. Kicsit sajnálom, hogy nincs belőle keményborítós kiadás, szerintem többet érdemelne egy kis papírborítónál.

× Véleményem összegezve ×

Egy nagyon érzelmes könyv, aminek valahogy sok rétege van (?), nagyon megérinti az embert, legalábbis engem biztosan :D Legnagyobb erősségei a karakterei és a stílusa, hangulata.

× Kinek ajánlom? ×

Biztos vagyok benne, hogy sok embernek nem tetszene egy ilyen jellegű könyv, úgyhogy bár nagyon ajánlom mindenkinek, főleg az, aki nem olvasott még ilyesmit előtte, kezdjen elvárások nélkül, és csak próbálja hagyni, hogy sodorja magával a könyv. Meglehetősen explicit erotikus jelenetei vannak (viszont ezek fontos részei a cselekménynek). Olyanoknak tudom ajánlani, akik esetleg már túl vannak a kamaszéveiken, de szeretnének visszatérni az akkori érzéseikhez, talán jobban meg is érteni őket, de természetesen olyanoknak is, akik épp benne vannak ebben az időszakban és szeretik a romantikus könyveket :D

× Értékelésem ×

9/10

× Adaptáció ×

A regényből készült egy nagy sikerű film 2017-ben, Timothée Chalamet és Armie Hammer főszereplésével. Bevallom, én még nem láttam, nem nagyon szeretném vele 'elrontani' esetlegesen a könyvet, úgyhogy valaki látta már, szívesen fogadom, ha írna véleményt róla a kommentekben :D

~Lala
~2020/12/20