Egy olvasó véleménye - Kritikák, ajánlók, gondolatok

• The Cruel Prince •

Író: Holly Black

Cím: A kegyetlen herceg (The cruel prince, 2018)

Hossz: 430 oldal (a trilógiának van még két további kötete)

Fordította: Szabó Krisztina

Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó, Vörös Pöttyös sorozat

Zsáner (szerintem): fantasy

Ajánlott korosztály (szerintem): YA

× A történet röviden ×

Jude Duartét a féltestvére apja, Madoc gyerekkorában elrabolja az ikertestvérével, Tarynnel együtt, és elhurcolja Tündérföldére, ahol az erős, gyönyörű, halhatatlan tündérek élnek. Jude-ot mindenki kiközösíti halandó származása miatt, az iskolában kegyetlenkednek vele a tündértársadalom elit tagjai, legfőképp a gonosz Cardan herceg. Jude lovag akar lenni, de a nevelőapja nem engedi. A lány sorsát a trónörökös Dain herceg felkérése változtatja meg, de ezek a tervei is meghiúsulnak, amikor Dain tervezett koronázásán a féltékeny és hataloméhes Balekin mészárlást rendez és magának követeli a koronát. A politika, a mágia és a szerelem bonyolult útvesztőjéből egy út vezet ki - ezt kell megtalálnia Jude-nak, de a tét nem csak a saját és szerettei élete, hanem Tündérföle sorsa is.

(ne kérdezzétek, mi ez a filmtrailer-szerű bemutatás lmao)

× Cselekmény, karakterek, világ ×

Egy trilógiáról van szó, de nem valószínű, hogy tovább olvasom, mert spoiler: nem mondhatnám, hogy elnyerte a tetszésemet.

Szóval, elég nagy a hype a könyv körül, ide is kaptam néhány olyan kommentet, hogy valakinek a kedvenc könyvévé vált (kérlek, ne utáljatok meg, ha nagyon lehúzom a könyvet QwQ), emiatt azét voltak elvárásaim. Amit tudtam a könyvről: YA fantasy, feltehetően egy badboy pasival, akibe mindenki beleesik a könyv végére, egy olyan írótól, akitől olvastam már, és az nem volt akasztófáravaló. Mit kaptam? YA fantasy klisékkel, furrykkel, fura logikával és olyan főhőssel és love interested-del, akik olvasás közben gyilkos indulatokat váltottak ki belőlem.

Kezdjük talán a világ logikátlanságaival. Az alapötlet az, hogy Tündérfölde a mi dimenziónkban, csak a halandók számára érzékelhetetlenül létezik, és egyesek át-átjárkálnak a két "világ" között. Szerintem lehetett volna több hatásuk egymásra, mert azért többen ismerik mind a kettőt, és különben is furcsa, hogy ennyire elzártnak tudott maradni egy teljes társadalom (nemcsak társadalom, de konkrétan egy másféle szelete a valóságnak) a világ többi részétől. Nem akarok kukacoskodni, de azért elég megúszós megoldás ez az „ott van, csak te nem látod" például földrajzi szempontból, de persze, ez egy mese, nem akadunk fenn ilyesmin. A halandók oké, hogy nem érzékelik, hogy ott van egy komplett varázsbirodalom, de mit látnak helyette? Ködöt? És senki nem ment oda felfedezni? Ez remélem, kiderül a későbbi kötetekben.

Jude-éknak, akik a tündérek közt nőttek fel, ami merőben más társadalom, más szabályok, normák, elvárások vannak, szinte középkorias rendszerrel (amiről azon kívül, hogy van király meg ilyen-olyan udvarok, sajnos nem sokat tudunk meg), kicsit kevéssé volt meglepő az, amit a halandóknál tapasztaltak. Néhány látogatás nem elég ahhoz, hogy mindent átlásson, pl a halandó jogrendszereket, a gépek működését, mégis különösebb fennakadások nélkül elfogadja, amit lát és mintha még értené is, ami történik, amikor a halandó világban járnak. Nem furcsa nekik, hogy olyan, mintha legalábbis időutazók lennének?

És még néhány kérdés: mi van az elektromossággal, meg amúgy kábé minden tudománnyal, amit az emberek feltaláltak? Az efféle fantasykben az szokott lenni a kényelmes megoldás, hogy hát a varázslat üti az elektronikát, de itt nem emlékszem, hogy ez akár említésre is került volna.