Egy olvasó véleménye - Kritikák, ajánlók, gondolatok

• Fairy Oak •

Író: Elisabetta Gnone

Sorozatcím: Fairy Oak

Eredeti trilógia: 1. Az ikrek titka (Il Segreto delle Gemelle, 2005), 2. A sötétség bűvölete (L'Icanto del Buio, 2006), 3. A fény hatalma (Il Potere della Luce, 2007)

Kiegészítő kötetek: 1. Grisam kapitány és a szerelem (Capitan Grisam e l'amore, 2008), 2. Shirley varázslatos napjai (Gli incantevoli giorni di Shirley, 2009), 3. Flox őszi bolondságai (Flox sorride in autunno, 2009), 4. Ég veled, Fairy Oak! (Addio, Fairy Oak, 2010)

Fordította: Mátyás Dénes, Katona Ildikó, Lénárd Csilla

Kiadta: Könyvmolyképző

Hossz: egy könyv 200-400 oldalas, de nagy betűkkel, sok illusztrációval

Zsáner (szerintem): fantasy

Ajánlott korosztály (szerintem): 8-10 éves kor

× A történet röviden ×

A történet Fairy Oak-ban, egy aprócska faluban játszódik valahol észak-nyugat-európában. Itt békében élnek együtt az ún. Varázstudók és Nembűvölők. Előbbiek, ahogy a nevük is mutatja, tudnak varázsolni, méghozzá attól függően, hogy a Fény vagy a Sötétség erejét öröklik nagynénjüktől/nagybátyjuktól.

Az elbeszélőnk Feli, a Periwinkle-ikrek dajkatündére, aki végigkísérte azt a tizenöt évet, mialatt a lányok felnőttek. Azonban van egy probléma: bár Vanília, és az egész család a Fényhez tartozik, Pervinka, az idősebb testvér mégis a Sötétség erejével bír. Az Ellenség, az arctalan, lelketlen, szó szerinti gonosz meg akarja őket szerezni magának.

× Cselekmény, karakterek, világ  ×

Ezúttal a világépítéssel kezdenék, mert el kell hogy mondjam: csodálatos.

Fairy Oak falucskája, a környező vidék, a mágia, az egész kis buborék, amiben a történet játszódik, olyan, mint egy fénykép, ami csak bizonyos dolgokra fókuszál. Az a közeg, ahol játszódik a történet, nagyon szépen ki van dolgozva, a hangulatról, leírásokról lentebb lesz majd szó. Még a történelmet is megismerjük az Ősi Könyv által. Mégis, maga a mágia, az Ellenség és még ezernyi más dolog nagyon kidolgozatlan, számtalan el nem mondott történetet rejt ez a világ... Ha, természetesen más megfogalmazással, de ugyanezzel a világgal egy nagy fantasyeposzként akarnák eladni, bizony nem sok jóra számíthatnának a kritikusoktól, de mivel a történetet elsősorban kisebb gyerekeknek szánták, így tökéletesen elég.

A dramaturgiáról ezúttal nem sok mondanivalóm van. Az kicsit talán zavaró tud lenni, hogy a könyv hétnyolcadában alig történik valami, aztán a fennmaradó tíz oldalon lerendezik a gonoszt és happy end.

A karakterábrázolás kicsit hasonlít a világépítésre. Nem tudjuk meg, miért és mitől lettek olyanok a szereplők, amilyenek, és a személyiségük pár alaptulajdonságból áll, mégis nagyon szépen elkülönülnek egymástól, és például a párbeszédben jól érzékelteti őket az írónő.

Nagyon sok szereplőnk van, és külön tetszett, hogy sok történet nem is a főhőseink köré épül, hanem más falubeliek köré, egyrészt megmutatva az ő szerepüket is, nézőpontot tágít és empátiára tanít - összességében talán ez az egyik legbecsülendőbb tulajdonsága a Fairy Oak-nak és ezért ajánlom kistesóknak adni (pláne, ha ötéves koruk óta lövöldözős videókat néztek), hogy nagyon szelíden, de szerintem hathatósan érzékenyít, a gyerekek nyelvén, mert a valódi élethez hasonló helyzeteket, gondokat és embereket mutat be, csak varázslattal. Legalábbis szerintem az én személyiségfejlődésemre ilyen hatással volt. A szereplők sokszínűek, a gyerekekhez könnyű viszonyulni és megszeretni őket.