Egy olvasó véleménye - Kritikák, ajánlók, gondolatok

• A wicked magic •

ÉLEK!!!!

Író: Sasha Laurens

Cím: A wicked magic – Végzetes varázsigék

Hossz: 330 oldal

Fordította: Nagy Boldizsár

Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó – Vörös Pöttyös sorozat

Zsáner (szerintem): misztikus-romantika, fantasy (sötétebb, thrilleres elemekkel),

Ajánlott korosztály (szerintem): 15-20

× A történet röviden ×

Dan és Liss legjobb barátok voltak, egészen addig az éjjelig, amikor egy félresikerült varázslatnak köszönhetően Liss fiúját elrabolta egy gonosz lény.

A két középiskolás lány útjai elválnak. Dan depresszióval küzd, és összebarátkozik egy másik lánnyal, Alexával, míg Liss egyedül dolgozik hónapokig Johnny kiszabadításán. Alexa, aki nemrég költözött a környékre, több titkot rejteget, mint elsőre hinné az ember, kezdve a szomorú múltjával. Aztán a három lány útjai mégis egymásba akadnak, és kénytelen-kelletlen, de együtt dolgoznak, hogy legyőzzék a kegyetlen Kasyant, aki felelős mindenért.

(ezek a bemutatók egyre rosszabbak help)

× Cselekmény, karakterek, világ ×

Kezdjük a karakterekkel.

A három főszereplő lányunk kifejezetten... Érdekes volt. Egyikkel sem tudtam különösebben szimpatizálni, de ez talán nem is probléma. Megvoltak a maguk hibái, talán kicsit sok is, ami eléggé lenyomta a regény cselekményét, de erről később.

Dant nyilván sajnáltam, és reménykedtem is benne, hogy a könyv végére jobban lesz, hármuk közül talán ő fejlődött legjobban. Nagyon tetszett a Rickey-s szál, ami allegóriaként vezette végig Dan depresszióját. Talán azért is érintett meg, mert sajnos nekem is egy-két szeretett énekesem is hajlamosnak tűnik az önpusztításra, egyiküket komolyan féltem :(.

Viszont volt néhány dolog, amit nem értettem Dannel kapcsolatban. Például, hogy miért volt dühös Lissre, amiért összejött Johnnyval. Nyilván minden el volt cseszve abban a helyzetben, ami csak lehetett, és mindhárman rossz döntéseket hoztak, meg persze az érzelmeket nem lehet befolyásolni, satöbbi. Nekem mégis furcsa volt egy kicsit, hogy Dan annyira megsértődött (és csakis Lissre, persze, Johnny feddhetetlen, hiába ő volt az, aki Lissel kezdeményezett...). Liss konkrétan megkérdezte tőle, ráhajthat-e Johnnyra, Dan pedig engedélyt adott, igaz, gombóccal a torkában. Az egy dolog, hogy egy igazi barát nem hagyná ennyire figyelmen kívül a másik nyilvánvaló érzéseit, de hé, Liss szabad ember, nyugodtan összejöhet azzal, akivel akar. Dannek nem volt sok joga megsértődni, pláne, hogy oldalakon keresztül fejtegette, hogy tulajdonképpen őt sosem érdekelte Johnny különösebben.

(Mondjuk az a srác is megér egy misét. Ahhoz képest, hogy milyen cukinak volt leírva, kifejezetten bunkó dolog volt megcsókolni Dant, aztán úgy viselkedni, mintha semmi sem változott volna. Pláne, hogy valahol Liss azt írta, mindig engedélyt kért, mielőtt megcsókolta volna őt, miközben Dant egy szó nélkül lekapta.)

Lisst, bár néha azért megsajnáltam, legtöbbször inkább a fenébe kívántam. Konkrétan leírta, hogy azért örült a barátságuknak Dannel, mert ő mindenhová követte és minden ötletében benne volt. Nagyon rossz hatással volt rá, ignorálta, amikor Dan nyilvánvalóan rosszul volt. Az egyik jelenetben konkrétan sértegette az előtte síró Dant. A barátsásuk sosem tűnt igazinak, egymást mérgezték, a végére mégis boldogak lettek együtt, ami nekem kifejezetten furcsa.