Egy olvasó véleménye - Kritikák, ajánlók, gondolatok

• My Accidental Love is You •

Író: MAME

Cím: My Accidental Love Is You

Hossz: 427 oldal

Fordította: Teveli Gábor

Kiadta: Műveltnép / Ulpius

Zsáner (szerintem): romantikus

Ajánlott korosztály (szerintem): 14-15 éveseknek

× A történet röviden ×

A történet egy thaiföldi egyetemen játszódik. Pete, a gazdag, jóképű, de esetlen srác egy véletlen folytán belebotlik az alacsony (mOkÁnY), őszinte Ae-be, aki egyfajta testőrévé avanzsál, majd a legjobb barátjává, és végül annál is többé. De nem könnyű tisztába jönni a saját érzéseikkel, és más gondok is a képbe kerülnek, közöttük Pete erőszakos zsarolója, Ae idióta szobatársa, és egy lány, aki sok mindent összezavar.

× Cselekmény, karakterek, világ ×

Gyerekek. Ez a könyv – ez egy kincs. Én esküszöm, megpróbáltam értelmes kritikát írni, de van, hogy valami olyan szinten szar, hogy már képtelen vagyok. Sajnálom, nem valami udvarias, korrekt vagy „szakmai" így értékelni valamit, ahogy én fogom, és tudom, hogy nem illik leszarozni más munkáját, de erre egyszerűen nincsenek más szavaim. Miután végigmentem a szokásos szempontokon, idézetekkel illusztrálom a mondanivalóm, aztán lesz egy összefoglaló-szerűség, meg hosszabb véleménykifejtés komolyabb dolgokról. Hosszú rész lesz és minden bizonnyal agyzsibbasztó, de legalább remélhetőleg alaposan végigjárjuk ezt a csodás művet, hogy rajta keresztül okuljunk – két legyet egy csapásra, yay!

Egyébként nagyon fura, de amikor utánanéztem a könyvnek molyon, elképesztő döbbenettel láttam, hogy gyakorlatilag egy vagy kettő négy csillagnál alacsonyabb értékelés van csak. Van bennem egy kis félsz, hogy akkor most én vagy egy másik könyvet olvastam, vagy valamit nagyon-nagyon elnéztem, szóval, ha erről van szó, akkor elnézést kérek előre is, de amúgy őszintén nem értem, hogy hogy tehette le ezt a könyvet bárki úgy, hogy na, ez tök jó volt.

Kezdjük talán a világépítéssel, mert az még viszonylag rendben van. Thaiföldön járunk, és a cselekmény nagy része egy egyetem campusán játszódik – nagyjából hitelesnek tűnt az egyetem leírása, bár hogy őszinte legyek, a tésztán kívül nem sokat tudok az országról (bocsi, de akármennyire szeretem a BL-t, az élőszereplős thai sorozatok mindig is túl „műnek" érződtek, nemigen láttam egyet se. talán nem ártott volna a könyvhöz). Viszont, ami nagyon zavaró volt, hogy az író szerintem azt feltételezte, hogy az olvasója nagyjából tisztában van azzal, hogy például mi az az International Campus, meg hogy mi ez az előadás-akármi, amire olyan nagyon készültek, hogy miben más a thai tanrend, meg ilyesmik. Hát, nem, bocs, őszintén fingom nincs, hogy akkor most Pete mit is tanul, és hogy az mire lesz jó neki, meg hogy amúgy oké, hogy a khun chai-ok (magyarul gazdagfasz – sorry not sorry) járnak oda, de nem inkább külföldieknek kéne? Ha már International vagy izé. Mindegy.

A cselekmény, a sztori, az pont olyan volt, mintha az író reggel felébredt volna, leült a gép elé, és írta, ami épp az eszébe jutott. Semmi ritmusa, semmi kerete nem volt a történéseknek, volt ez, aztán volt az, aztán amaz, aztán megint bejött ez a szál, aztán visszamentünk ahhoz, aztán valami tök más, aminek semmi értelme, aztán még valami, és vége, mindenféle rendszer nélkül. De legalább viszonylag kevés szál volt, és azok összekapcsolódtak, szóval nem volt nehéz felvenni a fonalat.

Viszont maga a cselekmény... Tehát hogy van ugye Trump, aki zsarolja Pete-et egy videóval, ahol csókolóznak – tehát ha Pete nem ad neki pénzt, akkor elküldi a videót az anyjának. De aztán a könyv legelején Pete valahogy úgy dönt, hogy coming outol, és az anyja konkrétan sírva a nyakába borul, hogy az ő hibája, hogy nem merte neki eddig elmondani, és az ő hibája, hogy nem jött rá magától (?). És így... ja. Azt mondjuk nem értem, mire fel ez a heves, ráadásul azonnali reakció (normális esetben egy ember nem dolgoz fel ilyen gyorsan információt, nem hogy egy ilyen vallomást), meg hogy miért az anyuka hibája, de ok. És innentől tulajdonképpen teljesen pointless lesz az egész – már nem is hívhatná zsarolónak Trumpot –, de a srác időnként feltűnik, szarrá veri Pete-et, pénzt követel tőle. Egy ízben nagyon-nagyon megveri a gyereket, és elveszi az értékeit, aztán Pete alig bír elvergődni segítségért – de ahelyett, hogy a gyerek kórházba, aztán rendőrségre menne (a szó legszorosabb büntetőjogi értelmében kirabolták), elintézi annyival, hogy nem akarja, hogy az anyja aggódjon. Ami egy dolog, mert nyilván nem látja reálisan a helyzetet, de hogy a többiek, köztük Ae is úgy van vele, hogy hát jó, ha nem akarod, akkor nem kell. Végül is, csak kirabolták. Igazságszolgáltatás who. De ami meg még viccesebb volt, hogy Ae meg ebből egyből arra következtetett, hogy azért „védi" Trumpot, mert még mindig szerelmes belé. Meg hogy, az egy dolog, hogy Thaiföldön 20 év a felnőttkorúság határa (erre rá kellett gugliznom, de a gugli meg azt hitte, hogy más okból keresem az információt, és a második találat az volt, hogy unicef a szexturizmus ellen. nincsenek hátsó szándékaim, ok? qwq), és hogy felhívják az anyját, ha bemegy a rendőrségre, de hogy aztán az hogy jut el az apjához, és az miért baj, az nem derült ki. Miért lenne ilyen kínos dolog a családban, ha kirabolják? A zsarolós sztorit nem kell elmondani. Megtámadtak, kiraboltak, jajszegénykisfiam.