Egy olvasó véleménye - Kritikák, ajánlók, gondolatok

• Magisztérium •

Írók: Cassandra Clare és Holly Black

Cím: The Iron Trial (A vaspróba, 2014), The Copper Gauntlet (A rézkesztyű, 2015), The Bronze Key (A bronzkulcs, 2016), The Silver Mask (Az ezüstmaszk, 2017), The Golden Tower (Az aranytorony, 2018)

Hossz: 5 kötet, könyvenként 350-250 oldal

Fordította: Komáromi Zsófia

Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó, Cool Selection

Zsáner (szerintem): fantasy

Ajánlott korosztály (szerintem): MG

× A történet röviden ×

Callum Huntban egy gonosz varázsló lelke rejtőzik. Felveszik a Magisztériumba, ahol azt tanulja, hogyan irányítsa a négy elem alkotta mágiát, és megismerkedik a szintén tanonc Aaronnal, Tamarával és Jasperrel, mígnem a káoszmágia is színre lép és mindent összezavar. A Call lelkébe költözött Constantine Madden is mozgolódni kezd, szövetségeseket gyűjt, és Callékra hárul a feladat, hogy megállítsák.

× Cselekmény, karakterek, világ ×

NA fucking finally végeztem ezzel a sorozattal is. Soha többé nem akarok hallani róla. Sajnálom, de a két írónőnek nem tudok több esélyt adni, annyira nem jönnek be az írásaik, pedig sokan szeretik őket :(

Időközben rájöttem, hogy sajnos az előző kötetekről elfelejtettem jegyzetet készíteni, vagy ha volt is, az elveszett, úgyhogy kénytelen leszek beérni a homályos emlékeimmel és az ötödik részt illető friss élményeimmel – ezúton is elnézést kérek, ha valamire rosszul emlékszem.

Kezdjük mondjuk a cselekménnyel, aztán miután kihisztiztem magam a világon és a karaktereken, írok majd egy kicsit az... nos, erkölcsi és morális részéről is, ami az utolsó kötetben zuhanórepülésbe kezdett.

Szóval a történet. Maga az alapötlet tulajdonképpen érdekes, egy korrekt, a közepesnél jobb MG regényt lehetett volna kihozni belőle, aztán ez nem igazán jött össze, de erről később. Az első néhány kötetben volt egy izgalmas főszál, vajon ki lehet a kém, vajon mit rejt a Magisztérium, ki hogyan kapcsolódik másokhoz, de ez aztán egy idő után el is veszett, tovább akarták húzni, mint kellett volna, és olyan random és érthetetlen jelenetekkel próbálták kipótolni az oldalakat két depresszív monológ között, mint hogy valaki teljesen véletlenszerűen megtámadja őket, és akkor kitalálnak valami mást, újra harcolnak és így tovább. A köteteknek semmi ritmusuk, se könyvként, se sorozatként.

Az elején úgy indul, hogy ú, Magisztérium, tök izgi, varázslósuli – aztán a többi könyvben az iskola-jelleg el is veszik, a tanultaknak semmi, de szó szerint semmi haszna/jelentősége, nincs bemutatva, hogy hogy van felépítve az iskola, a mágia szintjei, miért x évben tanulják ezt, és miért nem előbb vagy később. Callék ide-oda mennek, ahogy csak kedvük tartja, csatázgatnak egy kicsit, aztán megállnak érzelgősködni egy kicsit. Egy novellában el lehetett volna beszélni a teljes sztorit.

Például az utolsó részben kitalálják, hogy úgy lehet legyőzni a káosz elemésztettjét, ha szereznek a többi négy elemből egy-egy elemésztettet. És akkor most menjünk kirándulni egyet, mert Alastairnak eszébe jutott néhány baráti elemésztett, odamennek, jaj, besüllyed a sárba a kocsi, jaj, de szép a Niagara-vízesés, ezt kábé negyven oldalban letudják, mehetünk is szétverni a főgonosz seggét. Persze Lucasról meg Gretáról semmit nem tudunk meg, ők csak úgy elvannak, meg segítenek, aztán elmennek. Ok. Őszintén, annyira nem is érdekelne, annyira indokolatlan volt az egész, de legalább valami izgalmat csempészhettek volna bele.

Amin nagyon kiakadtam, és (nem először) el akartam hajítani a könyvet, hogy hogy lehet ilyet leírni, az Alastair 'áldozata' volt. Akik esetleg nem olvasták volna, és nem terveznek pénzt kidobni az ötödik részért: tűz-, víz- és földelemésztettet találtak, de mivel a főhős apjának éppen nem jutott eszébe egy volt évfolyamtárs, aki légelemésztetté vált volna, azzá tette magát, gyakorlatilag magára hagyva a 16 éves fiát. Alastairt mindig is kedveltem egyébként, de ezen a részen sírva röhögtem, mégis miért hiheti azt, hogy ezzel többet segít Callen meg a bűntudatán? Gyakorlatilag meghal a fia számára. Ami feltette a pontot az i-re, az az volt, hogy konkrétan néhány oldallal előtte fejtegették, hogy amúgy a Magisztérium börtönei dugig vannak elemésztettekkel -- nem hiszem, hogy nehéz lett volna olyan légelemésztettet találni, aki önszántából vagy nem, de segít nekik. Ez már tényleg nagyon gáz. (badumm-tss)